Vita:Bábel tornya

Ez a szócikk témája miatt az Irodalmi műhelyek érdeklődési körébe tartozik.
Bátran kapcsolódj be a szerkesztésébe! Besorolatlan Ezt a szócikket még nem sorolták be a kidolgozottsági skálán. Nem értékelt Ezt a szócikket még nem értékelték a műhely fontossági skáláján. Értékelő szerkesztő: ismeretlen

Irodalmi témájú szócikkek

Wikipédia:Cikkértékelési műhely/Index

Lektor sablon

E cikk igen-igen problémás. Mind történetileg-történelmileg, mind mítosz és valóság tekintetében. Enyhén szólva... Nagy részét törölni kellene. – eLVe ^{kedvesS(z)avak} 2009. november 16., 15:27 (CET)

Sablont kivettem, cikk közben javult. – eLVe ^{kedvesS(z)avak} 2009. november 28., 12:45 (CET)

Isten és ember egysége?

"Egyedül Izraelben, amelynek prófétái az istennek és az emberi nemnek egységét tanították..."

Ezt vajon honnan vette a Szerkesztő? Izráel vallástörténetében tudtommal Isten és ember különbözősége hangsúlyos. (Ezért is ítélték halálra Jézust, mert ember létére Istennel meri magát egyenlővé tenni.) – Fury ^vita 2010. április 27., 12:38 (CEST)

Szia! Ha gondolod, javítsd bátran, lásd: WP:BSZ. Ellenben, mivel ez enciklopédia, mindenképp szorítkozzunk a tényekre, lehetőleg forrásokkal. (Jézus pere meg sztem nem annyira való ide. :) – eLVe ^{kedvesS(z)avak} 2010. április 27., 13:05 (CEST)

II vs 11

(pontosan nem tudom, hogy hogyan kell a hibaészrevételt jelezni)

DE. "Mózes első könyvének II. fejezete 3. és 4. versében:" itt pontatlanság van!

az idézet a 11. (IX.) fejezetből való és nem a II. fejezetből!

– Aláíratlan hozzászólás, szerzője 78.92.74.48 (vitalap | szerkesztései) 2010. május 2., 16:30

A módosítást átvezettem. Karmela^üzenőlap 2010. május 2., 17:17 (CEST)

eldobható javítás

A Bábel tornya (más néven a bábeli torony) a Biblia egy ószövetségi leírásában szerepelő építmény.

Bibliai hivatkozás

Id. Pieter Bruegel festménye

Mózes első könyve 11. fejezetének elbeszélése szerint a Noétól származó emberiség, akik ekkor még mind egy nyelvet beszéltek, Sineár földjére mentek és ott egy várost, meg egy olyan tornyot akartak építeni, amelynek csúcsa az égig ér. Isten azonban meghiúsította törekvésüket és megbüntette elbizakodottságukat azáltal, hogy összezavarta a nyelvüket úgy, hogy nem értették meg egymást, és elszéledtek a földön.

A város neve Bábel. Mondája egy babilóniai csonka toronyhoz fűződik, amely óriási méreteivel azt a benyomást keltette, hogy építői semmitől sem riadnak vissza. Sokan úgy gondolták, hogy Bábel tornya a Belus templomával egyenlő, amely Babilónia leghatalmasabb építményei közé tartozott. Hérodotosz szerint, aki még látta, négyszögű épület volt, amelynek minden oldala 2 stádium hosszú. A közepén állt egy nyolcemeletes torony, amelynek csúcsára lépcsők vezettek föl. A legfelső emeleten a szentély volt, s Diodorus szerint csillagvizsgálóul is szolgált. E Belus-templomot sokan azonosították a Hilla-helységtől 9 km. délre fekvő Nimrud nevű romokkal, amelyeket többször is kikutattak és leírtak. Egy felirat alapján alapos a föltevés, hogy a romok helyén Borszippa ált. Nebukadnezár király feliratát is megtalálták négy agyaghengeren az épület négy sarkán, amelyben elmondja, hogy az elhanyagolt épületet, amely [[Bél Nebó szentélye volt, helyreállította. Az épület hét emelete a 7 bolygó istenségeinek volt szentelve, az egyes istenségeknek szentelt színre festve. De mivel Borszippa és Bábel között mindig különbséget tesznek, és Bábelben több hasonló építmény volt, igen valószínűtlen, hogy a szentírás elbeszélése éppen e toronyhoz fűződnék. Az a feltevés, hogy a feliratokban a „bábeli nyelvzavar"-ról szó lenne, valamint „Borszippa" azon etimológiája, mely szerint „nyelvtornyot" jelentene, teljesen alaptalan. Az ókori pogány nemzetek számára természetes volt, hogy minden országnak különböző népe, különböző istenei vannak. Egyedül Izraelben, amelynek prófétái az Isten által teremtett emberi nem egységét tanították, merült föl a kérdés, honnan van tehát a nyelvek különfélesége, honnan vannak a nemzetek sajátságai? Erre a kérdése akart megfelelni a Bábel tornyáról való monda. Mózes első könyvének 11. fejezete 3. és 4. versében: „Azt mondták egymásnak: Gyertek, vessünk téglát, és égessük ki jól! És a tégla lett az építőkövük, a földi szurok pedig a habarcsuk. Azután ezt mondták: Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek teteje az égig érjen; és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén.”

A bibliai elbeszélés abból a szempontból is fontos, hogy ez volt az első kísérlet a nyelvek különféleségének megmagyarázására.

• (Egyedül a bibliai, talán inkább népies „etimológia” tekinti úgy – lásd 1 Mózes 11:9 -, hogy a héber (bálal) „összezavar” jelentésű igéből származik Babilon neve.)

Előzmények

Amikor Ninive mezővárosból fővárosi rangra emelkedett, s ezzel együtt a történelem színpadára lépett, Babilon akkor már ezerháromszáz éve szerepelt fővárosként, és ezerkétszáz esztendeje volt annak, hogy Hammurapi, a törvényhozó uralma alatt elérte tündöklésének, és hatalmának csúcspontját. Bábelben Nabú-apal-uszur új babiloni birodalmat alapított, amelyet fia, Nabukodonozor erőssé és dicsőségessé tett. Ez az új Babilon hetvenhárom esztendővel élte túl Ninivét, s azután esett áldozatul a perzsa Kyros hódításának.

Megtalálása

Gustave Doré műve

Koldewey 1899. március 26.-án kezdte meg a bábeli vár a „Kasr” keleti oldalán Bábel tornyának kiásását. Ekkor már tisztában volt a történeti múlttal, amit a törmelék eltakart. Legfőképpen Asszurbanipál óriási könyvtára révén szerezte ismereteit. 1899. április elsején így írt: „Tizennégy napja, hogy ások, és az egész vállalkozás tökéletesen sikerült!” Elsőnek rábukkant a hatalmas babiloni falra. A falak mellett domborművek maradványait találta. Babilonról a legszemléltetőbb leírást Hérodotosznak, és Ktésiasnak köszönhetjük. Ők a városfalat valóságos csodának tekintették. A szájhagyomány szerint a fal olyan széles volt, hogy két, egymással szemben találkozó négyesfogat is elfért rajta. Koldewey tüstént rábukkant erre a falra! Munkáját nagyon megnehezítették a körülmények. Tizenkét, helyenként huszonnégy méter vastagságú földmassza várt eltakarításra. Kétszáznál több munkással ásott télen, és nyáron, másfél évtizeden keresztül.

Koldewey hét méter vastagságú vályogtéglafalat ásott ki. Ettől tizenkét méternyi távolságra egy másik, 7,80 méter vastag fal emelkedett égetett téglából, egy ugyancsak égetett kövekből épült 3,3 méter vastag árokfal kíséretében. A falak közötti térség valószínűleg földdel lehetett megtöltve, és itt férhettek el a fogatok. A falra egymástól 50 méternyi távolságban őrtornyokat építettek. Számukat a belső falon 360-ra becsülte, a külsőn 250-et számolt meg Ktésias.

Ezzel a fallal a világ legnagyobb városerődítményét ásta ki. Ez a fal azt is elárulta, hogy Babilon volt az egész Kelet legnagyobb városa, még Ninivénél is nagyobb!

Koldewey tehát Nabukodozor Babilonjára talált. Nem ásott ki egyebet, mint a roppant alapzatát. De a megtalált feliratokból tudta, hogy egykor állt a torony, melyről a Biblia beszél (ami kétségkívűl létezett), és ami Hammurapi ideje előtt elpusztult. Ám a régi emlékére, helyébe másikat építettek.

A torony

Roppant teraszokon emelkedett a torony. Hérodotosz nyolc, egymásra épített, egyre kisebbedő toronyról számol be. A legkisebbiken, felhőkbe törő magasságban a szentély foglalt helyet. A torony a Sachn síkságból nőtt ki, ami szó szerint „serpenyőt” jelent. 90×90 méteres alapzatú, ugyanilyen magasságú, többlépcsős babiloni Zikkurattal, az Étemenankival azonos. A felső részén Babilon istenének Marduknak a szentélye. Arannyal bevonva, kék téglákkal díszítve. Mélységes kék színben ragyogtak a szentély zománcozott téglái.

Valamennyi babiloni városnak megvolt a maga zikkuratja, de egyik sem versenyezhetett „Bábel tornyával”. Nyolcvanötmillió téglát használtak fel az építkezéshez. A zikkuratot építő uralkodók nem maguknak építkeztek, hanem mindenki számára. Az alsó templomban áldoztak Marduknak, az isten szobra előtt, melynek súlya, Hérodotosz adatai szerint, trónust, zsámolyt, asztalt beleértve nyolcszáz talentumot nyomott (~34920 kg).

Tukulti-Ninurta, Sargon és Asszurbanipal megostromolták Bábelt és feldúlták Marduk szentélyét, Etemenankit, és Bábel tornyát is. Nabupolasszár és Nabukodonozor újra felépítette. Kyros, a perzsa, aki Nabukodonozor halála után, i. e. 539-ben a várost elfoglalta, volt az első hódító, aki nem rombolt. Lenyűgözték a gigászi arányok.

A tornyot azonban még egyszer elpusztították! A perzsa Xerxész nem hagyott maga után, csak romokat. Ezt látta meg Nagy Sándor, amikor Indiából erre vonult. Ő is megbűvölten állt a hatalmas romok előtt. Két hónapon át, tízezer emberrel, végül egész hadseregével takaríttatta a törmeléket.

Az út

Koldewey a nagyváros egy másik olyan részét is kiásta, amely soha nem vált közismertté. Csupán egy út volt! Kiderült, hogy a világ legpompázatosabb útja, a rómaiak, sőt még az Újvilág útjait is beleértve, ha a pompát nem hosszra mérik! Nem közlekedési útnak épült, hanem díszfelvonulási útnak a nagy Mardukhoz. Az építtető Nabukodonozor erről így számol be: „Aibursabut, Babilon útját, a nagy Marduk-körmenetek tiszteletére magas töltéssel építettem ki. Turminabanda-kövekkel és Sadu-kövekkel tettem Aibursabut, az Illukaputól egészen az Istar-szakipat-tebisaig az ő istenségének körmenetéhez méltóvá. Összekötöttem az atyám által épített részekkel és fényesen elkészítettem az utat.” Igen, vallásos felvonulási út Marduknak. De egyben a városvédelem megerősítésének egyik része. Ez az út egy roppant méretű mélyúthoz hasonlított. Se jobbra, se balra nem engedett szabad kilátást. Mindkét oldalról hét méter magas, erős falak szegélyezték. És mert az út a külvárostól ilyen formában vezetett el egészen az Istar-kapuig, amely a tulajdonképpeni Babilon bejáratául szolgált, a kaput ostromló ellenség kénytelen lett volna ezen az úton előrenyomulni. Ez pedig a halál útja lett volna számára. Már az út szakadékszerűsége is minden támadóban nyilván szorongást ébresztett. S ezt a félelemérzést bizonyára még fokozhatta a százhúsz oroszlán serege. A 2-2 méter hosszú oroszlánok fénylően színes domborműként díszítették a falat, és úgy látszott, mintha egyenesen az ellenség elé vonulnának. Harminchárom méter széles volt az út. Középen aszfalttal bevont téglaalapzaton hatalmas mészkőtömbök feküdtek, több mint egy méternyi széles kvadrátok. Szegélyül feleakkora vörös és fehér erezésű breccia lapok szolgáltak, amelyeknek hegyes részeit szintén aszfalttal öntötték ki. Valamennyi kődarabba ugyanazt a feliratot vésték: „Nabukodonozor, Nabupolasszár fia, Babilon királya vagyok én. A Bábel-utat a nagy Marduk körmenetére Sadu-kőlapokkal rakattam ki. Marduk Urunk, adj örök életet!” Mindabból, ami Bábelből megmaradt, még ma is a kapu kelti a legnagyobb hatást tizenkét méternyi magas falával. Tulajdonképpen két hatalmas kapu volt ez, erősen előreugró tornyokkal. A belépő bárhova nézett is, mindenhonnan a szent állatok villogtak felé. Koldewey ötszázra becsülte a rémületet keltő állatok számát. Nem Istar istennő állata, az oroszlán díszítette a kaput, hanem Ramman (Abadnak is nevezték) a vihar istenének szent állata: a bika, és Szirrus, a sárkány, a kígyófejű griff. (Négy magas lábon járt, hátsó talpa madárkarmokkal vértezve, teste pikkelyes, nyaka hosszú, lapos, nagyszemű kígyófején szarv, hasított nyelve kinyújtva....) Ez volt Babilon sárkánya! Ismét levetette a legenda burkát a Biblia egyik részlete. Dániel, aki itt Babilonban, az oroszlánok barlangjában élte meg Jehova csodáját, bebizonyította a sárkány tehetetlenségét az ő istenével, a hatalmasabbikkal szemben, aki később az eljövendő évezredek istenévé vált.

Időszámításunk fordulója körül, a parthusok uralma alatt kezdődött meg Bábel széthullása. A Szasszanidák korszakában (i.e. 226-636) még álltak egyes lakóhelyek a hajdani paloták helyén. Az arab középkorban aztán már csak kunyhók - egészen a 12. századig. Manapság csak romokat, csillogó töredékeket látni, maradékát az egykori dicsőségnek.

Jeremiás próféta szavaival: „Azért vadmacskák meg hiénák fognak ott lakni, és struccmadarak laknak majd benne. Soha többé nem lakják, lakatlan lesz nemzedékről nemzedékre.” (50. rész, 39. v.)

néhány mondatot átfogalmaztam, néhány hibát kijavítottam - héber betűt beírni nem tudtam - de az egészet a szócikkbe, nagyon kezdő emberként, még nem kívántam beemelni. – Fury ^vita 2010. május 10., 13:49 (CEST)

a perzsa építő király, Kyamour legendája

Egy legenda biztosítja, hogy egy perzsa király, Kyamour, vagy Keytaous, aki Irak felett uralkodik, egy hatalmas tornyot (valószínűleg a Babel tornyát) épített volna, amelynek célja a Mindenható megítélése. Az utóbbi, nagylelkű, egyszerűen egy percig börtönbe vette volna az uralkodót. Az ugyanolyan legendás Rostam által felszabadított Kyamour vagy Keytaous, aki önként száműzött a keletről, megalapította Balkh városát.

<references/https://fr.wikipedia.org/wiki/Balkh/https://en.wikipedia.org/wiki/Talk:Tower_of_Babel/↑ Dupaigne et Rossignol 1989, p. 314-315.>

– Kiss de Băbeni ^vita 2018. december 31., 22:44 (CET) – Kiss de Băbeni ^vita 2018. december 31., 22:44 (CET) – Kiss de Băbeni ^vita 2018. december 31., 22:44 (CET) – Kiss de Băbeni ^vita 2018. december 31., 22:44 (CET)