Ugrás a tartalomhoz

Vita:A dzsungel könyve (anime, 1989)

Az oldal más nyelven nem érhető el.
Új téma nyitása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Legutóbb hozzászólt Balabenc 15 nappal ezelőtt a(z) Miért szeretem annyira a sorozatot. témában
Ez a szócikk témája miatt az Anime- és mangaműhely érdeklődési körébe tartozik.
Bátran kapcsolódj be a szerkesztésébe!
Vázlatos Ez a szócikk vázlatos besorolást kapott a kidolgozottsági skálán.
Közepesen fontos Ez a szócikk közepesen fontos besorolást kapott a műhely fontossági skáláján.
Értékelő szerkesztő: Sasuke88 (vita), értékelés dátuma: 2022. június 30.
Anime-manga témájú szócikkek Wikipédia:Cikkértékelési műhely/Index

Miért szeretem annyira a sorozatot.

[szerkesztés]

A laptörténetben látható, hogy sokat fejlesztettem a cikket, most elárulom miért.

2018-ban találtam rá a sorozatra, egészen addig csak a disney stúdió feldolgozását ismertem a regénynek, szóval eleinte nem tetszett az anime.... DE ez hamar megváltozott. A sorozatban van dráma, bölcsesség, és humor. A látvány - különösen a hátterek és a tájrajzok - csodálatosan szépek. A karakterek párbeszédei között van olyan, ami gyerekes (illetve van egy szereplő, Kicsi, a vörös panda, akit csak a gyerekek kedvéért írtak a sorozatba), de mégis egy gyerekeknek szóló mesesorozatról beszélünk.


Nagy pozitívum, hogy a sorozat foglalkozik a karakterek jellemével, számomra ezen a téren a legnagyobb meglepetést Bagira okozta, akinek a disney-féle rajzfilmben - nem tudom miért - felcserélték a jellemét Baluéval. A regényben a medve a szigorú tanító, Bagira sokkal kedvesebb az emberkölyökhöz.

Ebben a sorozatban a tele van élettel, szeretettel, és humorral (főleg ha Baluval konfliktusba kerül). Sokkal több, és fontosabb alkalommal van Maugli mellett, és nem egyszer ő menti meg az életét. Annyira megszerettem, hogy a sorozat 16-részében szabályosan izgultam miatta, mert elég nagy esélyt láttam a halálára.


A sorozat utolsó részében pedig meghatódtam:

"lehet hogy nem hiszitek el de én mindig is tudtam hogy Maugli egy napon elmegy, és ez a gondolat mindig is bánatot okozott a lelkemben, éjszakákon át nem hagyott aludni, ahogy öreg barátomat Balut sem, sokat töprengtem hát és egy napon azt gondoltam:

nem baj, nem baj. Ha Maugli elmegy vele megyek, még ha őrültség is ahogy mondjátok, mert annyira szeretem Mauglit, és tudom hogy képtelen volnék meglenni nélküle, és a mosolya nélkül." Balabenc vita 2024. november 11., 09:39 (CET)Válasz