Viola (opera)
Viola (Viola) | |
opera | |
Eredeti nyelv | cseh |
Alapmű | Vízkereszt, vagy amit akartok |
Zene | Bedřich Smetana |
Librettó | Eliška Krásnohorská |
Felvonások száma | 1 felvonás |
Főbb bemutatók | 1924. május 11. Prágai Nemzeti Színház |
A Viola Bedřich Smetana befejezetlen romantikus operája. Az opera szövegkönyvét Eliška Krásnohorská írta, Shakespeare Vízkereszt, vagy amit akartok című komédiája alapján készült. A zeneszerző 1874-ben dolgozott rajta, majd 1883-ban tért vissza hozzá, amikor csak néhány jelenetet sikerült megszerveznie; az opera Smetana 1884-es halála után befejezetlen maradt.
Az opera bemutatása
[szerkesztés]1900. március 15-én koncertelőadást tartottak (a befejezetlen műből), és 1924. május 11-én állították színpadra a Prágai Nemzeti Színházban.[1]
Szereplők
[szerkesztés]Szerep | Hangnem |
---|---|
Orsino, Illíria hercege | tenor |
Viola, Sebastian ikertestvére | mezzoszoprán |
Sebastian, Viola ikertestvére | szoprán |
Olivie | mezzoszoprán |
Tobiáš | bariton |
Ondřej | tenor |
Malvolio | bariton |
Marie | szoprán |
Šašek | bariton |
Antonio, egy kapitány | basszus |
Marko, egy öreg halász | basszus |
Az opera cselekménye
[szerkesztés]Első jelenet: Dalmácia tengerpartja
A vihar, a hajótörés, valamint Viola és Sebastian megmentése (külön-külön) korai wagneri árnyalattal bír. A jelenet nagy része párbeszédekből áll, amelyekben az ikreket egy kapitány és egy halász menti meg, az első jelenetet többnyire Viola és a kapitány veszi fel. A zene egy része meglehetősen kromatikus, különösen a rézfúvós. A refrén felbukkan, ahogy Sebastian és a halász felbukkan. A zene nagyon a normál Smetana stílusban van, amolyan wagneri, olasz és francia vokális jegyekkel. Végül kialszik a hangszerelés, és csak a zongorakíséret marad.
Második jelenet: Orsino udvara, Dalmácia hercege
A második jelenet nagyon rövid, többnyire egy meglehetősen lebilincselő (vagy teljes zenekaros) tenoráriából áll Orsino számára. A teljes sorozatnak csak zongorakísérete van.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ (2011. október 31.) „Casaglia, Giovanni”. Benezit Dictionary of Artists, Kiadó: Oxford University Press.