Ez a szócikk (vagy szakasz) leginkább egy rajongói oldalra hasonlít. Segíts te is átírni a cikket, például a fölösleges vagy irreleváns listák, magasztalások, idézetek redukálásával, szükség szerint törlésével, illetve a szöveg átfogalmazásával úgy, hogy a cikk semleges nézőpontú legyen.
Vincenzo Iaquinta napjaink olasz válogatottjának egyik legvitatottabb tagja, hiszen nagyszámú fellépésein csak egyszer tudott gólt szerezni, ennek ellenére Marcello Lippinél és Roberto Donadoninál is stabil kerettag tudott lenni.
A meglehetősen nagyra nőtt Iaqiunta egy szegény déli család gyermeke, akinek szülei gyermekkorában költöztek a gazdag északra munkát keresni. Iaquinta testvérével együtt 1996-ban kezdett el komolyabb szinten futballozni, s első klubja a Reggiolo (1996–97) volt, majd a Padova (1998) és a Castel di Sangro (1998–2000) érintésével került Udinébe. Bár nem éppen nagyüzemi ütemben termelte a gólokat, bekerült az U21-es válogatottbas részt vett a 2002-es kontinenstornán. A következő idényben már 7 gólig jutott klubjában s később fokozatosan növelte ezt a számot, így nem keltett nagy meglepetést, hogy 2005 márciusában a felnőtt válogatottban is bemutatkozhatott.
A fekete-fehér csapat szárnyalásában (a BL-be is eljutottak) főszerepet vállalt, s a Squadra Azzurrában is nehéz lett volna nélkülözni, hiszen bár a gólkirályságtól messze állt, azért mindig is az egyik legeredményesebb olasz támadónak számított a Serie A-ban, ráadásul ügyesen készítette le a labdákat társainak. A 2006-os világbajnokságon öt mérkőzésen is pályára léphetett, az elsőn, a ghánaiak ellen gólt szerzett, ám későbbi fellépései alkalmával több helyzetett is elpuskázott. 2007 nyarán végre kinőtte az Udinese Calciót, s a Juventus 11.3 millió eurót fizetett érte. Ötéves kontraktust kötöttek vele a zebrák, fizetése egymillió euró fölötti.
Torinóban csak csereként számol vele Claudio Ranieri, pedig hősünk első bajnokiján két góllal debütált s télre kis híján elérte pályára lépési/gól aránya a kiválónak mondható 50%-ot. Öt Európa-bajnoki selejtezőn is szerepeltette őt Donadoni kapitány, ám gólt "természetesen" nem szerzett.
Az Udinese első BL-mérkőzését mesterhármassal tette még emlékezetesebbé.
