Victor Tausk
| Victor Tausk | |
.jpg) | |
| Victor Tausk (1900) | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1879. március 12. Zsolna |
| Elhunyt | 1919. július 3. (40 évesen) Bécs |
| Ismeretes mint |
|
| Házastárs | Martha Tausk (1900-1908) |
| Gyermekek | Marius Tausk, Victor Hugo Tausk |
| Pályafutása | |
| Szakterület | pszichoanalízis neurológia |
| Szakintézeti tagság | Bécsi Pszichoanalitikus Társaság |
| Hatással voltak rá | Sigmund Freud |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Victor Tausk témájú médiaállományokat. | |
Victor Tausk (Zsolna, 1879. március 12. – Bécs, 1919. július 3.) osztrák-magyar pszichológus, a pszichoanalízis és a neurológia úttörője. Sigmund Freud tanítványa és kollégája, a pszichoanalitikus tanok korai képviselője.
Élete
[szerkesztés]Apja Hermann Tausk (1850–1916), aki egy Mikszáth műben[1] is szerepelt, anyja Tausk (Roth) Emilie (1858–1938) volt.[2] Victor a legidősebb gyermek volt a kilenc közül, születése után nem sokkal apja családjával együtt Horvátországba költözött. Az apa Zágrábban tanárként, illetve egy hetilap szerkesztőjeként dolgozott. Hermann csakúgy, mint fia igen intelligens és tehetséges ember volt, s mint a monarchia újságírója, nemzetközi ismertségre is szert tett. 1889. december 26-án Szarajevóba költöztek, ahol Hermann a Bosnische Post főszerkesztője lett, illetve dolgozott még a Sarajewo Listnek is. Később saját lapja lett, amely a Südslavische Revue nevet viselte.[3] Szarajevóban továbbá a bosznia-hercegovinai kormány nyomdájának vezetője volt, és a Pester Lloyd, illetve a Kölnische Zeitung tudósítójaként is működött. Victor gyermekkorában megtanult németül, horvátul, majd a latin, görög, olasz és francia nyelvekkel is megismerkedett. Érettségi vizsgáját, mivel nem sokkal a vizsga előtt sztrájkot szervezett, Varasdon tette le.
Állandó rossz egészségi állapota nem állította meg abban, hogy beiratkozzon a bécsi egyetemre. Először orvostudományt akart tanulni, de szülei ezt nem tudták finanszírozni, így az ügyvédi pálya mellett döntött. 1897-ben Bécsbe ment, ahol 1898-ban megismerte későbbi feleségét, Martha Frisch-t, Martin Buber távoli rokonát. Mivel Martha keresztény volt, Victor a házasságkötés előtt megkeresztelkedett. 1900. május 13-án kötöttek házasságot Bécsben, majd Szarajevóba költöztek, ahol gyermekük halva született. 1902-ben született meg Marius Tausk, aki később endokrinológus, gyógyszerész lett.[4] Ugyanebben az évben szerezte meg doktorátusát Bécsben. Két évvel később született meg második gyermekük, Victor Hugo Tausk, majd Mostarba költöztek, ahol Victor ügyvédi asszisztensként dolgozott. 1908. október 20-án elvált feleségétől, ezután először Bécsbe, majd Berlinbe költözött, ám feleségével élete végéig levelezett, sőt mind Marthának, mind a gyermekeinek rendszeresen küldött pénzt és érdeklődött hogylétük iránt. A válás után Tausk írni kezdett, szerb balladákat fordított németre. Írt drámát is, ám ennek bemutatására nem került sor.
1908-ban a pszichoanalízis iránti érdeklődésének eleget téve Bécsbe költözött, ahol megismerkedett Freuddal. Ő finanszírozta Tausk tanulmányait a bécsi egyetem orvostudományi karán.[5] 1909-ben tagja lett a Bécsi Pszichoanalitikus Társaságnak, amelynek cikkeket is kezdett írni. Első fontosabb tudományos publikációja 1912-re tehető. Ekkortájt kezdődött szerelmi viszonya a pszichoanalitikus társaság egy tagjával, Lou Andreas-Saloméval. Kapcsolatuk 1915-ig tartott, amikor is Tausk bevonult az osztrák-magyar hadseregbe, mint pszichiáter.
1919-ben, miután végképp kilépett Freud árnyékából, Tausk publikált egy cikket a skizofréniában szenvedő betegekre jellemző hallucináció eredetéről, amelynek okozója szerinte egy rosszindulatú és távoli idegen erő, ami befolyásolja a beteg gondolatait és magatartását. Ez a legismertebb publikációja, amelyben túllép saját szakterületén, érintve más tudományokat, például az irodalomelméletet. Ez a műve több későbbi pszichoanalitikus gondolkodóra hatással volt, és ez a hatás található meg például Heinz Kohut Szelf-pszichológia című művében is. Munkái, mint például a „Maszturbációról”, illetve „A dezertőr pszichológiája” sok vitát szültek. Ez is közrejátszhat abban, hogy mind a mai napig nem kapta meg a megfelelő elismerést.
Kapcsolata Freuddal és halála
[szerkesztés]Tausknak mindig is bonyolult kapcsolata volt Sigmund Freuddal, és Lou Andreas-Saloméval. 1919. július 3-án reggel, miután Helene Deutsch Freud kérésére leállt Tausk kezelésével, Tausk öngyilkos lett. Egy függönyt tekert a nyaka köré, majd halántékába lőtt, felakasztva magát esés közben.[6] Halála előtt, búcsúlevelében azt írta: „Nem vagyok mélabús. Az én öngyilkosságom a legegészségesebb, legmegfelelőbb tett sikertelen életemben.”
Freud Tausk halála kapcsán azt írta Saloménak: „Bevallom, nem hiányzik nagyon; már régen rájöttem, hogy többé nem tud segíteni; valójában fenyegetést jelentett a jövőre.”[7]
Tauskot 1919. július 6-án temették el.[8]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Mikszáth Kálmán Összes művei. 6. kötet. Budapest, 1957, Akadémia Kiadó.
- ↑ Emilie (Milka) Tausk. geni.com (Hozzáférés ideje: 2016. február 1.)
- ↑ Jászi Oszkár: A dél-szláv kérdés. Huszadik Század, (1912. július)
- ↑ Marius Tausk (1902-1990), influential endocrinologist and producer of medicines; a retrospect to mark the centenary of his birth. PubMed (Hozzáférés ideje: 2016. február 1.)
- ↑ Clark, Ronald W (1980). Freud: The man and the cause. Cape and Weidenfeld & Nicolson., p. 286
- ↑ Arnold D. Richards (ed.): The Jewish World of Sigmund Freud, p. 170
- ↑ Clark (1980), p. 399
- ↑ Victor Tausk. Geni (Hozzáférés ideje: 2016. február 1.)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Victor Tausk című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés]- The Influencing Machine. cabinetmagazine.org (Hozzáférés ideje: 2016. február 1.)
- Paul Roazen: Brother Animal: The Story of Freud and Tausk, N.Y., Knopf, 1969
- The Jewish World of Sigmund Freud. Essays on Cultural Roots and the Problem of Religious Identity. Ed. Arnold D. Richards
- Kurt R. Eissler. Victor Tausk's Suicide (1983) ISBN 0-8236-6735-9
- Kurt R. Eissler. Talent and genius: The fictitious case of Tausk contra Freud (1971)ISBN 0-8021-0089-9
- Gilles Tréhel. Victor Tausk (1879-1919) et la médecine militaire, L'information Psychiatrique, 2006, vol. 82, n°3, p. 239-247.
- Gilles Tréhel. Victor Tausk (1879-1919) : une théorisation sur les psychoses de guerre, Perspectives Psy, 2011, vol. 50, n°2, p. 162-175.
