Vezerle Ignác
Vezerle Ignác | |
Született | 1803. augusztus 4. Pápa |
Elhunyt | 1872. december 13. (69 évesen) Alsópáhok |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása | teológus, pedagógus |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Vezerle Ignác (Pápa, 1803. augusztus 4. – Alsópáhok, 1872. december 13.) teológiai doktor és tanár.
Élete
[szerkesztés]Tanult szülőhelyén, majd Pesten, Győrött és Szombathelyt. Mint Veszprém vármegyei papnövendék a hittudományokat egy évig Veszprémben és négy évig a bécsi Pazmaneumban hallgatta. Mint pályavégzett Bécsbe a Szent Ágoston felső papi intézetbe visszaküldetett, ahonnét 1828-ban mint teológiai doktor tért vissza és Veszprémben a papnevelőben tanulmányi felügyelő lett, a szentszéki jegyzői hivatalt is viselvén. 1832-ban plébánossá neveztetett ki Ácsteszéren, ahonnét fél év mulva Kopácsy József püspök által Veszprémbe az erkölcs, pásztorkodás, elemi oktatás és neveléstan tanárául meghívatott és tanarsága mellett házasságvédő, szentszéki ülnök és a pesti hittudományi kar bekebelezett tagja is volt. 1859-től haláláig Alsópáhokon volt plébános.
Egyházi beszédei jelentek meg a Pázmány-Füzetekben (1855) és a Szalay Imre gyűjteményében.
Munkái
[szerkesztés]- Szent István, első s apost. Király mint népének első nevelője. Igy hirdette Bécsben... Bécs, 1840.
- A nyilvános isteni tisztelet és haza boldogsága. Pest, 1844. (Online)
- A nagyhéti ájtatosság kézikönyve, a kath. hívek számára. Veszprém, 1848.
- Ünnepi, alkalmi és bőjti szent beszédek. Veszprém, 1857. Három kötet.
Források
[szerkesztés]- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.
- Magyar katolikus lexikon I–XVII. Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993–2014. [1]