Ugrás a tartalomhoz

Vermes Mária

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vermes Mária
A Csodák között élünk című könyvben Koós Gyula felvétele
A Csodák között élünk című könyvben
Koós Gyula felvétele
Született1923. november 23.
Budapest[1]
Elhunyt2018. január 10. (94 évesen)[2]
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • hegedűművész
  • zenetanár
IskoláiOrszágos Magyar Királyi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (–1944)
A Wikimédia Commons tartalmaz Vermes Mária témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Vermes Mária (Budapest, 1923. november 23. – Budapest, 2018. január 10.) magyar hegedűművész, egyetemi tanár.

Életpályája

[szerkesztés]

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán szerzett tanári diplomát 1944-ben, művészit 1947-ben. Kamarazenei, vonósnégyes, népzenei, zenetörténeti és zeneszerzés tanulmányai alatt Gábriel Ferenc, Weiner Leó, Waldbauer Imre, Kodály Zoltán, Szabolcsi Bence, Molnár Antal és Viski János voltak a tanárai.

Egész élete folyamán tanított. Alsófokon, hegedűtanárként kezdte munkáját 1950–1957 között a Székesfehérvári konzervatóriumban, majd 1957–1971 között 14 évig élt az NDK-ban, ahol a hallei Händel-Festspielorchester koncertmesteri tevékenysége mellett a Martin Luther Universität (Halle/Wittenberg) egyetemi docense volt. Hazatérése után 1972–1976 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zenetanárképző Intézete Pécsi Tagozatának, 1976-1981 között ugyanezen intézmény Budapesti Tagozatának főiskolai tanára. 1981-től a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola vonós tanszékének docense volt.[3] 1988-ban egyetemi tanári kinevezést kapott.[4] 70. életéve betöltésére tekintettel 1993-ban került nyugállományba.[5] Utolsó aktív éveiben a Szent István Zeneművészeti Szakközépiskola és Zeneiskola tanára volt Zuglóban.[6]

Szólistaként és a három évtizeden át működő Magyar Hárfástriónak alapításától, 1950-től volt tagja, amellyel sikeres koncertek és rendezvények fűződtek a nevéhez. Kamaramuzsikusként fellépett a Magyar Rádióban és a Magyar Televízióban, az NDK-ban és Csehszlovákiában, majd később Jugoszláviában, Belgiumban, Hollandiában, Ausztriában és Nyugat-Berlinben.[7]

Régi tanítványai szakmai előrejutását gondos figyelemmel kísérte. Még a Hamburgi Orvoszenekarnak is – amelyet tanítványa, Eckhard Schlemminger vezetett – adott tanácsokat. Az együttes az ő segítségével valósíthatta meg 2016-ban finnországi utazását Helsinkibe.

Munkássága

[szerkesztés]

Életének főbb állomásai a Székesfehérvári Zeneiskola (1950-1957), a Martin Luther Universität Halle/Wittenberg (1957-1971), a Liszt Ferenc ZTI Pécsi Tagozata (1971-1976) és Budapesti Tagozata (1976-1981), a Liszt Ferenc Zeneakadémia – egyetemi tanár (1981-1994), valamint a Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskola (1994-2011).

A székesfehérvári évek alatt volt kollégája Szeredi S. Gusztáv, és ez az ismeretség vezetett 1950-ben a Magyar Hárfástrió megalapításához. Az együttesben Szeredi S. Gusztáv brácsaművésszel és annak feleségével, Sz. Molnár Anna hárfaművésszel 1988-ig, a brácsaművész haláláig játszott együtt számos európai országban nyilvános hangversenyeken és rádiófelvételeken. A muzsikusok klasszikus zeneszerzők művein kívül a kortárs magyar zeneszerzők darabjait is előszeretettel játszották, nem egy mű az ő számukra készült.

1957-ben érkezett Halléba, ahol a már nemzetközileg is elismert hegedűművész Vermes Máriát kinevezték a Händel Fesztiválzenekar koncertmesterévé. A város állami színházában működő zenekar az 50-es és 60-as években főszereplője volt Händel újrafelfedezésének. Horst-Tanu Margraf karmester vezetésével ekkor vették hanglemezre Händel „12 Concerto Grosso”-ját és a „Poros” c. operáját Vermes Mária hegedűszólójával. A DEFA filmfelvétele megőrizte a hallei Händel Haus Museum rendezésében a Händel Fesztivál keretében megrendezett kiállítás emlékét. Az ETERNA Vermes Mária szólójával rögzítette később Gerhard Wohlgemuth hegedűversenyét és Jan Raupp két zenekari darabját. Vermes Mária a Német-Magyar Kamarazenei Egyesület művészeti vezetője volt, kulturális kapcsolatot ápolt a Szorb Kulturális Egyesülettel Bautzenben.

A magyar művészek – Vermes Mária, Sz. Molnár Anna és Szeredi-S. Gusztáv – 1971-ben visszatértek Halléból és Budapesten folytatták művészi, valamint kulturális tevékenységüket. Régi növendékeikkel folytatott barátságuk fennmaradt továbbra is. A Magyar Hárfástrió több országban koncertezett a következő években is.

Vermes Mária nevéhez számos kottakiadás fűződik. Közreadta Händel Chaconne-ját hegedűre és brácsára, Boccherini hat hegedű-zongora-szonátáját, valamint – Szeredi S. Gusztávval – a Háromszáz év hegedűmuzsikája című antológiát, nyolc kötetben.[8]

A hazai folyamatos tanítás mellett 1981 óta tagja volt a mosonmagyaróvári születésű Karl Fleschről elnevezett hegedűverseny zsűrijének,[9] valamint vendégprofesszorként tanított különböző hegedűkurzusokon Finnországban, Nagy-Britanniában és Horvátországban is.

Kiadott művei

[szerkesztés]
  • Több gyűjtemény a „300 év hegedűmuzsikája” sorozatban (Szeredi S. Gusztávval közös szerkesztésben) az „Editio Musica Budapest” kiadásában.
  • Vermes Mária: Variációk két magyar népdalra (hegedűre és brácsára) – 1953 Kontrapunkt Kiadó, Budapest 2014
  • Händel, G.F. – Vermes Mária: Grobschmied-variációk – HWV 430 (hegedűre és brácsára) – 1953 Kontrapunkt Kiadó, Budapest 2014

Díjai, elismerései

[szerkesztés]
Az NDK-ban
  • 1959 Kamaraművészi díj
  • 1962 Händel-díj[10]
  • 1964 Művészeti díj arany fokozat[11]
Magyarországon

Hangfelvételei

[szerkesztés]
  • Händel, G. F. : Poros c. opera – ETERNA 8 20 048-050 (1958)
  • Händel, G. F.: 12 Concerto Grosso op. 6 – ETERNA 7 20 88, 7 20 138, 7 20 140 (1960-1961)
    • 12 Concerto Grosso op. 6 CD – BERLIN Classics 0031602BC, 0031612BC, 0031622BC (1996)
    • Concerti Grossi op. 6, Nos 1-4-8-11 CD, RM – Edel Classics 0001342CCC (2001)
  • Wohlgemuth, G.: Violinkonzert – ETERNA 8 20 531 (?)
  • Raupp, J.: Essay für Violine und Orchester (1967/68),Concerto animato für Violine und Orchester (1969) – ETERNA, Stereo 8 26 209 (?), NOVA 8 85 159 (1979)

(A mű címe utáni évszám annak megalkotása idejét jelöli, a lemezszám utáni évszám a hanglemezkiadás idejét. Kivétel Händel Concerto Grosso-sorozata, erről ugyanis minden lemezkiadás az első hangfelvételről készült.)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 18.)
  2. ↑ 95 éves korában elhunyt Vermes Mária hegedűművész és zenepedagógus
  3. ↑ (1993. november 1.) „Vermes Mária 70 éves”. Muzsika 36 (11), 2. o. 
  4. ↑ (1988. június 28.) „A Minisztertanács 1049/1988. (VI. 28.) MT határozata egyetemi tanári kinevezésekről”. Magyar Közlöny (28), 752. o. 
  5. ↑ (1994. február 25.) „A Köztársaság Elnökének 28/1994. (II. 25.) KE határozata egyetemi tanárok felmentéséről”. Magyar Közlöny (21), 725. o. 
  6. ↑ (2001. június 20.) „Flesch: Nívós hegedűverseny Elkezdődtek az elődöntők”. Kisalföld 56 (142), 7. o. 
  7. ↑ (1998. november 1.) „Vermes Mária 75 éves”. Muzsika 41 (11), 2. o. 
  8. ↑ (2013. november 1.) „Vermes Mária 90 éves”. Muzsika 56 (11), 4. o. 
  9. ↑ (1987. június 26.) „A hegedűverseny győztesei”. Kisalföld 42 (149), 5. o. 
  10. ↑ Lukin László (1965. december 1.). „Magyar Hárfástrió”. Muzsika 8 (12), 44–45. o. 
  11. ↑ (1965. január 8.) „Művészeti díj”. Film Színház Muzsika 9 (2), 21. o. 
  12. ↑ (2004. március 14.) „Kitüntetések március 15-e alkalmából”. Vasárnapi Hírek 20 (11), 5. o. 

Források

[szerkesztés]
  • (1993. november 1.) „Vermes Mária 70 éves”. Muzsika 36 (11), 2. o. 
  • (2013. november 1.) „Vermes Mária 90 éves”. Muzsika 56 (11), 4. o. 
  • Balássy László, Szeghalmi Elemér.szerk.: Czoborczy Bence: Csodák között élünk – Művészek vallomásai Istenről, hitről, önmagukról, Koós Gyula fekete-fehér fotóival illusztrálva, Miskolc: Új Misszió (1990) 
  • Zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Vermes_Mária&oldid=24873254”