Verbindungsbahn (Bécs)

Wien Penzing–Wien Meidling
Hossz:	7,5 km
Nyomtávolság:	1435 mm
Feszültség:	15 kV 16,7 Hz ~
Üzemeltető:	ÖBB-Infrastruktur
Maximális emelkedés:	21,5 ‰
Maximális sebesség:	100 km/h
Kétvágányú:	Abzw Hütteldorf 1–Wien Meidling között
A Wikimédia Commons tartalmaz Verbindungsbahn témájú médiaállományokat.
Westbahn Wien Westbahnhof felől Vorortelinie Wien Heiligenstadt felől 0,000 Wien Penzing Westbahn Salzburg Hauptbahnhof felé Wienfluss U-Bahn (korábban Stadtbahn / elektrische Stadtbahn) Hütteldorfer Ast Wien Hütteldorf felől 1,900 Abzw Hütteldorf 1 (korábban Bahnhof Sankt Veit an der Wien) 2,484 HOA/FOA/SOA-Anlage Lainz 3,645 Wien Speising Bécs villamosvonal-hálózata 4,532 Maxing Ober Hetzendorf Donauländebahn Winterhafenbrücke felé Tunnel Altmannsdorfer Straße (334 m) Südbahn Spielfeld-Straß és NSV St. Pölten felől Wien Meidling Stammstrecke Wien Floridsdorf felé Südbahn Wien Hauptbahnhof felé

A Wien Penzing-Wien Meidling-vasútvonal vagy más néven a Verbindungsbahn egy normál nyomtávolságú vasútvonal Bécs városi területén. A Westbahn Wien Penzing állomását köti össze a Südbahn Wien Meidling állomásával, és történelmileg a Wiener Verbindungsbahn része, amelynek keleti meghosszabbítása a Wien Praterstern állomásig ma a bécsi S-Bahn fővonalának része.

A vonal megépítésére azért volt szükség, mert mind az 1841-ben megnyitott Südbahn, mind az 1858-ban megnyitott Westbahn fejállomásban végződött, és eredetileg nem voltak összekötve. Ezt a helyzetet orvosolandó Carl Ritter von Ghega megépítette az összeköttetést, amely 1860. december 20-án nyílt meg, és 1971 és 1974 között villamosították. A Lainzer-alagút és a Wien Hauptbahnhof 2012-es üzembe helyezésével sokat veszített jelentőségéből. Időközben tervezik a belvárosi S-Bahn-forgalom számára történő bővítését, beleértve a részleges megemelést és új állomások építését.

A csatlakozó vasút nyugati szakasza mindig is csekély jelentőségű volt a személyforgalom szempontjából. Ezt csak 1883-ban vették fel, és 1898-tól az első világháborúig a vonal ekkor a gőzüzemű bécsi Stadt- und Verbindungsbahn része volt. Hosszú, helyi vonatok nélküli időszak után 1989 óta az S-Bahn szolgálja ki. Emellett a Westbahn és a Südbahn közötti összeköttetést időnként távolsági vonatok is használták, például az Orient expressz.

Leírása

A Westbahntól indulva a vasútvonal Bécs 14., 13. és 12. kerületét szeli át, a leghosszabb szakasza a 13. kerületben, Hietzingben található.

Salzburg irányába nézve a vonal a Westbahntól balra, Meidling irányába ágazik el a Wien Penzing állomás után, és egy széles ívben dél felé halad. Ezután Hietzingben keresztezi a Wien folyót. Unter-St.-Veitben, a Hietzinger Hauptstraße-nál a korábbi Sankt Veit an der Wien állomáshoz csatlakozik a Wien Hütteldorf állomásról induló csatlakozó ív, amelyet csak 1883. június 28-án nyitottak meg; a vonal innentől kezdve kétvágányú. Az állomást 1960. január 22-én mellékállomássá minősítették vissza, és a 2-es jelzőállomást megszüntették; a harmadik állomási vágányt is megszüntették. A jelenlegi tervek szerint itt egy új S-Bahn megálló épül a Hietzinger Hauptstraße-ral összekötő vonal találkozásánál.

A Maxing állomáson a biztosítóberendezés befejezése lehetővé tette a korábban kézi vezérlésű sorompórendszerek Auhofstraße, Hietzinger Hauptstraße (mindegyik 1979. január 19-én), Veitingergasse, Jagdschlossgasse (mindegyik 1979. február 2-án), Versorgungsheimstraße és Speisinger Straße (mindegyik 1979. február 23-án) automatikus működésre való átállítását. Az első három vasúti átjárót a mozdonyvezető által vezérelt váltókapcsolókkal zárják le, a többit a vezetősáv segítségével kapcsolják be. A Veitingergasse és a Speisinger Straße sorompórendszerek kivételével valamennyi sorompórendszer lépcsőzetesen záródik - ez azt jelenti, hogy a közúti forgalom számára egymás mögött lévő két sorompókar közül először az elsőt engedik le, és csak utána a hátsót, ami megnehezíti a járművek bezárását.

Ezt követi a keleti ív és a Speising megálló, amelyet a személyforgalom használ a Speisinger Straße, illetve a Lainzer Straße megállónál. A Lainzer-alagútból származó kitermelt anyag számára 2006-2011 között volt egy rakodóvágány, amelyet a 2012. december 9-i menetrendváltással nyitottak meg, és a vonal jelentős teherforgalmát, 2015 decembere óta pedig a teljes távolsági forgalmat is a főpályaudvarra viszi.

Maxing állomás következik a tehervonatok számára. A DrS-típusú központi állomást 1978. december 14-én helyezték üzembe, és egyben a St. Veit an der Wien mechanikus állomást és a St. Veit 1. számú tömbállomást is felváltotta. 48 millió schilling volt az építés összköltsége. A Maxing állomás építését jelenleg az osztrák szövetségi közlekedési, építésügyi és városfejlesztési minisztérium tervezi.

A jelenlegi tervek szerint Maxingban a Stranzenbergbrücke (a vasútvonal felett átívelő közúti híd az Atzgersdorfer Straße közelében, Speising és Hetzendorf határán) egy új S-Bahn megállóhelyet is építenek.

A vonal most a Kernstraße-nál, ahol korábban egy keskeny híd vezetett a vasút felett, kelet felé Bécs 12. kerületébe, Meidlingbe változik, ahol részben alagútban halad. A vonal korábbi föld feletti vonalvezetését a Schönbrunner Allee feletti két vasúti átjáróval az 1970-es évek első felében megszüntették. Nem sokkal azelőtt, hogy a Südbahn északkeleti irányban haladva elérné Bécs Meidling állomást, a Donauländebahn a Hetzendorfer Friedhof temetőnél délkeleti irányba ágazik le a Winterhafenbrücke hídhoz.

Irodalom

• Peter Wegenstein: Die Verbindungsstrecken im Raume Wien, Reihe "Bahn im Bild" Nr. 79. Verlag Pospischil, Wien 1991.
• Wolfgang Zenker: Umbau der Verbindungsbahn Hütteldorf-Meidling. Diplomarbeit. Technische Universität Wien, Wien 1984.

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Verbindungsbahn (Bécs) témájú médiaállományokat.

• Streckenbeschreibung auf 1133.at, abgerufen am 7. November 2018