Ugrás a tartalomhoz

Vaszilij Andrejevics Tropinyin

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vaszilij Andrejevics Tropinyin
Önarcképe (1840)
Önarcképe (1840)

Született1776. március 30.
Korpovo, Novgorodi kormányzóság
Meghalt1857. május 16. (81 évesen)
Moszkva
SírhelyVaganykovói temető
Nemzetiségeorosz
Stílusaromantikus
IskoláiCári Művészeti Akadémia, Szentpétervár
A Wikimédia Commons tartalmaz Vaszilij Andrejevics Tropinyin témájú médiaállományokat.

Vaszilij Andrejevics Tropinyin (oroszul: Василий Андреевич Тропинин; Korpovo, Novgorodi kormányzóság, 1776. március 30.Moszkva, 1857. május 16.) orosz portréfestő, a 19. század első felében az orosz romantikus festészet egyik kiemelkedő képviselője.

Életpályája

[szerkesztés]

Ukrajnai jobbágycsaládban született, ura, gróf Markov taníttatta a szentpétervári Cári Művészeti Akadémián, művészetével sokáig gróf Markov családját szolgálta, a jobbágysorból ura csak 1823-ban szabadította fel. 1823-tól Tropinyin családjával együtt Moszkvában telepedett le, s hamar híressé vált mint portré-, táj- és életképfestő. Korai sikeres képei Gróf Markov családjához, saját családjához, ukrajnai környezetéhez kötődnek, köztük Fiú kisbaltával, Gróf Markov családja; A festő felesége, A festő fia, Ostornyélre támaszkodó kocsis, Ukrán férfi, Csipkeverő nő a legkiemelkedőbbek.

1823 után önálló stúdiót nyitott Moszkvában, s egy igen termékeny korszaka következett, számos portré-megrendelést kapott, mintegy gyarapította az orosz történelmi és néprajzi arcképcsarnokot, leghíresebb Puskin portréja. De rajta kivül is számos, az orosz közéletben fontos szerepet betöltő államférfit festett le, köztük 1846-ban lefestette Jurij Szamarin filozófust, aki az 1861-es orosz jobbágyfelszabadítás előharcosa volt.

Emlékezete

[szerkesztés]

Legtöbb művét az Állami Tretyjakov Galéria és az 1969-ben Moszkvában alapított, róla elnevezett Tropinyin Múzeum őrzi. Munkásságának tiszteletére emlékbélyegeket is adtak ki 1967-ben és 2001-ben. 1967-ben A csipkeverő nő című festményét reprodukálták a bélyegen, 2001-ben önarcképét, s két híres portréját adták közre.

Galéria

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]