Vashonvéd (Brassó)
| Vashonvéd | |
 | |
| Ország | Románia |
| Település | Brassó |
| Építési adatok | |
| Szobrász | Ján Koniarek |
| Készítés ideje | 1918. |
| Lebontás ideje | 1920-as évek |
 é. sz. 45° 38′ 44″, k. h. 25° 35′ 15″45.645600°N 25.587400°EKoordináták: é. sz. 45° 38′ 44″, k. h. 25° 35′ 15″45.645600°N 25.587400°E | |
 | |
A Vashonvéd egy katonaszobor volt, melyet eredetileg a Brassót 1916-ban felszabadító osztrák–magyar katonák tiszteletére állítottak a Postaréten, a megyei könyvtár mai épületének helyén. A román hatalomátvétel után román katonaszobornak nevezték ki (Statuia Dorobanțului), majd röviddel utána lebontották.
Története
[szerkesztés]Az első világháború alatt, 1915-től kezdődően számos hősi emlékművet állítottak, melyek a „nemzeti áldozatkészség” előtt tisztelegtek. A magyarok általában „vashonvédnek” nevezték ezeket, annak ellenére, hogy nem mindegyik készült fémből, és egyesek nem is katonát ábrázoltak.[1]
A brassói Vashonvéd elkészítésével Ján Koniarek szlovák szobrászt bízták meg. Koniarek 1915-ben megsebesült a fronton, majd felgyógyulása után Erdélybe küldték, ahol a brassói cementgyárban síremlékek faragására kérték fel. Itt került szóba a katonaszobor megalkotása is, a várost az Erdélyre törő románoktól 1916. október 8-án visszafoglaló katonák áldozatának tiszteletére. A szobor el is készült, de a várost elhagyó Koniarek nem tudta, hogy mi lett a sorsa, és azt feltételezte, hogy végül nem állították fel, mert véget ért a háború. A korabeli újságcikkekből és a későbbi fényképekből azonban biztosra vehető, hogy az alkotást 1918 szeptemberének közepén mégis felállították, bár nem lehet tudni, hogy a tervezett október 8-i dátumon fel is avatták-e.[2]
A Brassói Lapok 1918. szeptember 17-i beszámolója szerint Bartha Albert vezérkari főnök adta át a honvédszobrot a városnak az 1. Vezérparancsnokság nevében, a következő beszéddel: „Október nyolcadika Brassó város hazafias ünnepe, s a Postaréten emelkedő Vasvitéz Brassó közönségének, szásznak és magyarnak lesz védő patrónusa. Ennek a Vaskatonának hősi alakja néma ajkával minden hű polgárához e hazának beszédes szózattal zengi a szívében: Legyenek tovább is egyek, megértők, testvérek a béke verőfényében, csak úgy, mint a háború viharában.”[2]
A hatalomra kerülő románok nem döntötték le a szobrot, hanem fejét lefűrészelték, helyette egy román gyalogos katonáét ábrázoló fejet tettek, román katonai emlékművé változtatva az alkotást.[2] Ezt nem csak a magyar szájhagyomány, hanem Karl Ernst Schnell polgármester visszaemlékezései is megerősítik.[3]
Az 1920-as évek végén az emlékművet lebontották, felszámolva a mellette elhelyezkedő katonatemetőt is, hogy ide építsék a Kereskedelmi Kamara székhelyét (ma a megyei könyvtár épülete).[4] A szobor további sorsa ismeretlen.[5]
Leírása
[szerkesztés]A négy méter magas szobor a Postaréten, a megyei könyvtár mai épületének helyén volt. Mellette egy világháborús katonai temető és a tűzoltók gyakorlótornya (1880) állt.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Juhász 26. o.
- ↑ a b c Juhász 29. o.
- ↑ Oltean, Radu: Masacrul de la Bartolomeu. bucurestiivechisinoi.ro, 2010. január 9. (Hozzáférés: 2021. február 10.)
- ↑ Aldea, Vasile. Crâmpeie din Brașovul de ieri și azi (román nyelven). Vidombák: Haco International, 303. o. (2016). ISBN 9789737706416
- ↑ Brassói vashonvéd. Köztérkép. (Hozzáférés: 2021. február 10.)
Források
[szerkesztés]- ↑ Juhász: L. Juhász Ilona. Neveitek e márványlapon. Somorja: Fórum Kisebbségkutató Intézet (2010). ISBN 9788089249480