Temelia

A brassói Temelia száz évnél is hosszabb fennállása idején a vidék egyik legnagyobb és legkorszerűbb építőanyag-ipari cége volt. 1891-ben alapították Portland Kügler & Co. néven; az 1948-as államosítás után keresztelték át Temeliára. Ez szolgáltatta az alapanyagokat Románia több nagyszabású építkezéséhez, például a bukaresti Nép Házához, a Vidraru, Teliuc, Paltinu, Vaskapu gátjaihoz, számos hídhoz és tömbháznegyedhez. Cementen kívül meszet, kalcium-hidroxidot, téglát, zúzott követ is készítettek.

Története

A brassói Kügler család (Heinrich, Angele, Hoch, Paul) 1891. október 30-án alapította meg a cementgyárat a városhatáron akkor még kívül eső Rakodó-völgy keleti részén; ez volt a mai Románia területén létesült első cementgyár. Korszerűnek számító függőleges kemencéket alkalmazott, gyártási kapacitása kezdetben évi 3000 tonna (300 vagon) cement volt. A völgy határán (a mai Carpaților utca mentén) haladt el az 1892-ben megnyitott Bertalan–Hosszúfalu-vasútvonal, melynek a gyárnál is létesült egy megállója. A gyártáshoz szükséges mészkővel a Csigadomb (a Cenk-hegy melletti magaslat) déli oldalán létesített külfejtés látta el.

1907-ben az alapítók eladták a gyárat; az új tulajdonosok folyamatosan bővítették és újították. 1913-ban évi 36 000 tonna kapacitásával Magyarország egyik legnagyobb cementgyárává fejlődött. A trianoni békeszerződés után Brassó – és így a gyár is – Romániához került. A következő évtizedekben tovább fejlesztették, forgókemencéket is szolgálatba állítva; 1938-ban 64 970 tonna cementet készítettek. A munkások ingyenes szolgálati lakást és orvosi ellátást kaptak; ez volt az első brassói gyár, mely ingyenes lakást biztosított alkalmazottainak.

Az 1948-as kommunista államosítás után átkeresztelték Temelia (Alapzat) névre. Szomszédságában az 1960-as évektől városnegyed kezdett kiépülni, melyet szintén Temeliának neveztek (az 1980-as években ez nyugat felé terjeszkedett, és felépült a jelenlegi Rakodó-negyed). A gyár 1965-ben a Bertalan-negyedben felhúzott Răsăritul (Napkelte) részleggel bővült; az ehhez tartozó felszíni mészkőfejtés létrehozásakor pusztították el a Kis-függő-kő botanikai rezervátumot. 1970-ben összeolvadt a comarnici cementgyárral.

1990 után privatizálták, majd 1994-ben több részre szakadt (Temelia, Temvar, Prescon). A Temeliát 2003-ban átvette a belga Carmeuse, a Temvar 2012-ben csődbe ment, a Prescon (az egykori Răsăritul részleg) a 21. században is működik.

A Rakodó-völgyi Temelia cementgyár 1981-ben bezárt, majd 2007-ben lebontották; helyén felépült az Artima (későbbi nevén Magnolia) pláza és a Sunnyville lakópark. A pláza előtt rövid ideig egy emlékmű volt, rajta a cementgyár 1891-es alapítási dátumával.

Források

• Pavalache, Dan. Cronică ilustrată de Brașov (román nyelven). Vidombák: Haco International, 453. o. (2015). ISBN 9789737706355 
• Balázs János; Petki Judit. Kő kövön Brassóban. Csíkszereda: Brassói Lapok, 213–215. o. (2005). ISBN 9739777524 
• Nanu, Mihai. „Industria Brașovului în perioada interbelică”, Brașovul Tău, 2013. november 22.. [2016. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2017. október 13.) 
• Popica, Simona. „Temelia va fi dinamitată”, Monitorul Expres, 2005. július 12. (Hozzáférés: 2017. október 13.)