Varró János (irodalomtörténész)

Varró János
Született	1927. november 21. Marosvécs
Elhunyt	2004. március 22. (76 évesen) Kecskemét
Állampolgársága	magyar román
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	irodalomtörténész, regényíró, műfordító
Iskolái	Bolyai Tudományegyetem (–1953)
Sablon • Wikidata • Segítség

Varró János (Marosvécs, 1927. november 21. – Kecskemét, 2004. március 22.) erdélyi magyar irodalomtörténész, regényíró, műfordító.

Életútja

Elemi iskoláit szülőfalujában végezte, ahonnan Kemény János támogatásával került a marosvásárhelyi Református Kollégiumba 1940 őszén. Ugyanitt érettségizett 1948-ban. A Bolyai Tudományegyetemen magyar nyelv- és irodalom szakos tanári diplomát szerzett. 1953–56 között gyakornok, majd 1953 őszétől ösztöndíjas aspiráns volt; szakterülete a 20. század magyar irodalma, disszertációtémája Kós Károly élete és műve. 1956–58 között tanársegéd a Bolyai Tudományegyetemen. 1958 augusztusában letartóztatták és egy, a magyar 1956-os forradalommal való szolidarizálással kapcsolatos koncepciós politikai per fővádlottjaként 16 évi börtönre ítélték. Szamosújváron és a Duna-delta rabmunkatelepein töltötte börtönbüntetését, 1959/60 telén egész további életére kiható súlyos betegségen esett át. 1964 júliusában, az általános kegyelmi rendelettel szabadult. 1969-ig egy kolozsvári iparvállalatnál volt kistisztviselő. 1969 szeptemberében ítéletét a Legfelső Bíróság megsemmisítette s ennek alapján perét a kolozsvári Katonai Bíróság újratárgyalta: felmentették az 1959 februárjában kimondott ítélet alól.

1970–87 között a kolozsvári Dacia Könyvkiadó magyar szerkesztőségében többek között a Kismonográfiák című sorozatnak és a Tanulók Könyvtára számos kötetének szerkesztője. 1987-ben családjával egy magyarországi turistaút alkalmát kihasználva menedékjogot kért és kapott. 1988-tól a kecskeméti Tanárképző Főiskolán adott elő magyar irodalomtörténetet 1997-es nyugdíjazásáig.

Már a börtönéveket megelőzően több tanulmányban foglalkozott – az irodalmi alkotás és a társadalmi-politikai mozgások között közvetlen kapcsolatot tételezve – a romániai magyar irodalom értékelésének problémáival (Kós Károly két regénye. Igaz Szó, 1956/4; A megalkuvás és a jobbratolódás gyökerei. Utunk, 1957/34–36); vitázott Csehi Gyulával Székely János Bolyai-szonettkoszorújának értelmezéséről (Igaz Szó, 1955/5, 8). Kiszabadulása után könyvismertetéseket, kritikákat, tanulmányokat, összefoglaló cikkeket közölt Izsák József Asztalos-monográfiájáról (Korunk, 1967/5), Kovács Györgyről (Igaz Szó 1967/5), Sipos Domokosról (Utunk 1967/49), Bartalis Jánosról (Igaz Szó 1968/7), Kós Károlyról (Utunk, 1968/50), Kuncz Aladárról (Korunk, 1969/5), Benedek Elekről (Utunk, 1969/21), Szentimrei Jenőről (Igaz Szó, 1969/6).

Letartóztatása miatt be nem fejezett Kós Károly-könyvét, amelyet a kiadói lektor „merev szociologizálása” miatt elutasított, Méliusz József kiállása nyomán jelentette meg a Dacia Könyvkiadó. Az 1970-es évek elején még jelentkezett az irodalmi lapokban: vitába szállt Szőcs Istvánnal Makkai Sándor Magunk revíziója című könyvének értékelése kapcsán (Utunk 1970/37, 41, 45), Szőcs Kálmánnal az avantgárd kérdésében (Igaz Szó, 1971/5), kritikát írt Sőni Pál irodalomtörténeti és kritikai tanulmánykötetéről (Utunk, 1970/1), aztán többnyire már csak az általa kiadásra előkészített könyvek előszavainak, bevezető tanulmányainak szerzőjeként jelentkezett.

Már egyetemi évei alatt kísérletezett szépirodalommal is: az Igazság 1955-ös évfolyamában közölt néhány karcolatot; ezekhez a korai kísérletekhez tért vissza a 17. századi Erdély történetéből merítő Ki csatát nyer, koronát nyer című regényével (1976).

Életének utolsó, kecskeméti szakaszában teljesen kimaradnak nyilvános megjelenései. Csak peréről és börtönéveiről közölt egy vele készített hosszabb interjút a Kecskeméti Lapok („A vád az volt, hogy el akartam szakítani Erdélyt Romániától”. 1990. január 12. – február 10.).

Hamvait szülőfalujában helyezték örök nyugalomra, 2004. július 31-én. 1988-ban megkezdett s életpályáját az 1960-as évek végéig felidéző visszaemlékezéseit tanítványai jelentették meg (Erdélyi sorsvallató. Egy erdélyi 56-os utolsó vallomása. Páskándiné Sebők Anna és Sipos Zsolt előszavaival, Ábrahám Sándorné utószavával, Kecskemét, 2008).

Kötetei

• Kós Károly, a szépíró. Kismonográfia; Dacia, Kolozsvár, 1973 (Kismonográfiák)
• Ki csatát nyer, koronát nyer (regény, Bukarest, 1976; románul Gelu Păteanu fordításában, Dumitru Almaş előszavával, Bătălie pentru coroană címmel. Bukarest, 1981)
• Erdélyi sorsvallató. Egy erdélyi 56-os utolsó vallomása; Korda, Kecskemét, 2008

Fordításai

• Pavel Dan: A virrasztó (novellák, Bukarest, 1969);
• Rafael Saba­tini: Blood kapitány viszontagságai (ifjúsági regény, Kolozsvár, 1970; II. kiad. 1976; III. kiad. 1984);
• Kutassátok az írásokat (Román krónikások munkáiból. Pompiliu Teodor bevezető tanulmányával. Kolozsvár, 1983. Tanulók Könyvtára);
• V. Bede – G. Ene: A következő kilométer (Kerekes Györggyel, Bukarest, 1983).

Gondozásában és bevezető tanulmányaival megjelent kötetek

• Asztalos István: Tarisznyás királyok (novellák, Kolozsvár 1972. (Tanulók Könyvtára);
• Kós Károly: Kalotaszegi krónika (Hét írás, Bukarest, 1973. Romániai Magyar Írók);
• Kovács György: Néma pásztor (novellák, Kolozsvár, 1980. Tanulók Könyvtára);
• Kós Károly: A havas (válogatott elbeszélések, Kolozsvár, 1983. Tanulók Könyvtára).

Források

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés V. (S–Zs). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest–Kolozsvár: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2010.  
• Varró János irodalmi munkássága. Válogatott bibliográfia; összeáll. Ábrahám Sándorné; Kecskeméti Tanítóképző Főiskola, Kecskemét, 1992

További információk

• Csehi Gyula: Bolyai igazi hagyatéka. Igaz Szó, 1955/5. 103–109;
• Csehi Gyula: Válasz [Varró Jánosnak]. Igaz Szó, 1955/8. 124–127;
• Csehi Gyula: Kós Károly, a szépíró. A Hét, 1973/51.
• Méliusz József: Szobor helyett irodalomszociológia. In: Illúziók kávéháza. Bukarest, 1971. 172–181.
• Kántor Lajos: Történelmi értelmezések. Utunk, 1973/50. Újraközölve: Kántor Lajos: Korváltás. Bukarest, 1979. 96–105.
• Sőni Pál: Összképet nyújtó kismo­nog­ráfia. Igaz Szó, 1973/12.
• Imre László: A 90 éves Kós Károly köszöntése egy új erdélyi könyv ürügyén. Alföld, 1973/12. 67–68.
• Erdélyi K. Mihály: Kós Károly szépírói arca. Népszava, 1974. március 2. – *Ódor László: Kós Károly, a szépíró. Tiszatáj, 1974/2. 83–84.
• Pomogáts Béla: Könyvek a romániai magyar irodalomról. Irodalomtörténeti Közlemények, 1975/1. 114–119.
• Bernád Ágoston: Történelem és regénykompozíció. Utunk, 1976/49.
• Szász László: Ki csatát nyer, koronát nyer. Igaz Szó, 1977/3. 262–264.
• Zöldi László: Mibe kerül a béke? Élet és Irodalom, 1977/49.
• Huber András: Kutassátok az írásokat. Vörös Zászló, 1984. február 19.
• Sipos Zsolt: Varró János (1927–2004). Szabadság 2004. július 24.
• Pécsi Györgyi: Szubjektív könyvtár. (Többek között Varró János Erdélyi sorsvallató c. könyvéről is.) Irodalmi Jelen 2008. július–augusztus