A valószínűséggeneráló függvény a valószínűségszámításban a diszkrét valószínűségi változók eloszlásait jellemző függvény. Minden természetes számokat értékként felvevő eloszláshoz hozzárendelhető valószínűséggeneráló függvény, és minden valószínűséggeneráló függvényhez egyértelműen tartozik természetes számokat értékül adó eloszlás.
A hozzárendelés alapján a valószínűséggeneráló függvény segítségével lehet következtetni a valószínűségi változó tulajdonságaira. A valószínűségi változókon végzett műveleteknek megfelelnek a valószínűséggeneráló függvényeken végzett műveletek. Így kapcsolatban állnak a valószínűséggeneráló függvény deriváltjai és az eloszlás várható értéke, szórásnégyzete és további momentumai. A független változók összeadása az eloszlások konvolúciójának és a valószínűséggeneráló függvények szorzásának. A fontos műveletek egyszerűsítése lehetővé teszi olyan bonyolult sztochasztikus objektumok vizsgálatát, mint a Galton-Watson-folyamat.
A valószínűséggeneráló függvény kétféleképpen is definiálható, ezek azonban ekvivalensek. Az egyik a valószínűségeloszláson, a másik a valószínűségi változón alapul. Mindkét definícióban teljesül a összefüggés. A továbbiakban jelöli a természetes számokat, beleértve a nullát, avagy a nemnegatív egész számokat.
Legyen valószínűségeloszlás az halmazon, és valószínűségi függvénye ! Ekkor az függvény, aminek definíciója
, illetve valószínűséggeneráló függvénye.[1]
Ha az valószínűségi változó értékei -ból valók, akkor a valószínűséggeneráló függvény egy függvény, aminek definíciója
- .[2]
Ez , illetve valószínűséggeneráló függvénye.
Ezzel egy valószínűségi változó valószínűséggeneráló függvénye megegyezik eloszlásának valószínűséggeneráló függvényével. Alternatívan, a várható érték segítségével is definiálható:
- .[2]
Adva legyen egy Bernoulli-eloszlású valószínűségi változó, azaz . Ekkor és . Formálisan, értékeit -ból veszi fel, de minden számra. Ekkor
- .
Ha binomiális eloszlású az és paraméterekkel, azaz , akkor esetén a valószínűségek
és , ha . A valószínűséggeneráló függvény a binomiális tétel miatt
- .
A valószínűséggeneráló függvény hatványsor, aminek konvergenciasugara nagyobb, mint 1, azaz konvergens minden esetén. Ehhez szükséges, hogy az együtthatók ne legyenek negatívak, és összegük 1 legyen. Ekkor minden esetén. Ekkor a vizsgált szakaszon is teljesülnek a hatványsorok tulajdonságai: folytonosak, sőt végtelen sokszor differenciálhatók a intervallumon.
Mivel minden monom konvex és monoton növő, és ezek a tulajdonságok kúp kombinációkra is megmaradnak, azért a valószínűséggeneráló függvények is konvexek és monoton növők.
Nemcsak az eloszlásoknak van egyértelműen valószínűséggeneráló függvénye, hanem megfordítva, a valószínűséggeneráló függvény is egyértelműen meghatározza az eloszlást. Formálisan, ha és értékű valószínűségi változók, és minden esetén, ahol , akkor minden esetén.
Ugyanis a Taylor-képlet szerint minden esetén
- .
Ez az összefüggés mutatja, hogy generálja a valószínűségeket, és a valószínűségi függvény rekonstruálható a valószínűséggeneráló függvényből.
Valószínűségi változók összege és eloszlások konvolúciója
[szerkesztés]
Ha és független valószínűségi változók, melyek értéküket -ból veszik fel, akkor az valószínűségi változó valószínűséggeneráló függvénye
- ,
mivel és függetlensége miatt és is független.
Ez az eredmény általánosítható véges összegre is: Ha független valószínűségi változók, és értékük -beli, akkor az valószínűségi változóra
- .
Következik, hogy ha valószínűségi mértékek, akkor konvolúciójuk, valószínűséggeneráló függvénye
- .
Példa:
Legyen független Bernoulli-eloszlású valószínűségi változó, ugyanazzal a paraméterrel. Ekkor összegük binomiális eloszlás a és paraméterekkel, tehát . A Bernoulli-eloszlások és a binomiális eloszlás valószínűséggeneráló függvénye
- .
Egy értékű valószínűségi változóra és -ra teljesül, hogy
illetve
- .
Az egyenlőségek két oldala véges, ha véges.
Eszerint egy értékű valószínűségi változó várható értéke és szórásnégyzete:
- ,
- .
Lényeges, hogy itt a bal oldali határértéket vegyük figyelembe, mivel a hatványsorok nem feltétlenül differenciálhatók a peremen.
Példa:
Legyen binomiális eloszlású valószínűségi változó, azaz . Ekkor
Mindkét derivált polinom, így kiértékelhetők a helyen, ami megegyezik a bal határértékkel. Ezzel
- .
A fenti eredményekkel
- .
A lineáris transzformációk hatása a valószínűséggenerátor függvényre:
- . Így több diszkrét valószínűségi változó helyett is vizsgálható egész értékűre transzformált formája.
Példa:
Ha Bernoulli-eloszlású valószínűségi változó, azaz , akkor esetén az valószínűségi változó eloszlása kétpontos, értékkészlete . Valószínűséggeneráló függvénye
- .
A valószínűséggeneráló függvény pontonkénti konvergenciája közvetlenül kapcsolatba hozható a valószínűségbeli konvergenciával:
- Legyenek valószínűségi változók, és valószínűséggeneráló függvényeik ! Ekkor az -ek pontosan akkor konvergálnak eloszlásban egy valószínűségi változóhoz, ha az valószínűséggeneráló függvények pontonként konvergálnak egy valószínűséggeneráló függvényhez minden esetén, ahol .[3]
Hasonló teljesül a valószínűségeloszlások gyenge konvergenciájára és a valószínűséggeneráló függvények pontonként konvergenciájára.
Véletlen összegek valószínűséggeneráló függvényei
[szerkesztés]
Véletlen darabszámú összeg is kiszámítható valószínűséggeneráló függvénnyel. Legyenek független, azonos eloszlású valószínűségi változók értékekkel, és legyen szintén értékű, az valószínűségi változóltól független valószínűségi változó! Ekkor az valószínűségi változó valószínűséggeneráló függvénye
- .
Ez az összefüggés hasznos például a Galton-Watson-folyamat elemzésére. A fenti összefüggések alapján a várható érték láncszabállyal számítható:
- ,
ami megfelel a Wald-formulának.
A szórásra teljesül, hogy:
- ,
ami a Blackwell-Girshick-egyenlőség. A szorzásszabállyal és a fenti eredmények felhasználásával következik.
Ha dimenziós valószínűségi vektorváltozó, ami értékeit -ból veszi fel, akkor valószínűséggeneráló függvénye
ahol .
Az egydimenziós esethez hasonlóan
és
továbbá
A táblázatban bemutatjuk a leggyakrabban használt diszkrét eloszlások valószínűséggeneráló függvényeit. Jegyezzük meg, hogy a binomiális eloszlás generátorfüggvénye a Bernoulli-eloszlás hatványa, mivel a binomiális eloszlás előáll független Bernoulli-eloszlások összegeként. Ugyanez teljesül a geometriai eloszlásra és a negatív binomiális eloszlásra is.
Eloszlás
|
Valószínűséggeneráló függvény,
|
Bernoulli-eloszlás |
|
Kétpontos eloszlás |
|
Binomiális eloszlás |
|
Geometriai eloszlás |
|
Negatív binomiális eloszlás |
|
Diszkrét egyenletes eloszlás -en |
|
Logaritmikus eloszlás |
|
Poisson-eloszlás |
|
Általánosított binomiális eloszlás |
|
Többváltozós eloszlás |
|
Multinomiális eloszlás |
|
A valószínűségi függvényű valószínűségi változó valószínűséggeneráló függvénye a generátorfüggvény speciális esete, ahol minden esetén. A valószínűségszámításban további három generátorfüggvényt használnak nemcsak diszkrét valószínűségi változókra.
A momentumgeneráló függvény definíciója . Eszerint .
A karakterisztikus függvényt úgy értelmezik, mint . Eszerint .
A momentumgeneráló függvény logaritmusa a kumulánsgeneráló függvény, amiből a kumuláns fogalmát származtatják.
- Klaus D. Schmidt: Maß und Wahrscheinlichkeit. Springer, Berlin Heidelberg 2009, ISBN 978-3-540-89729-3, S. 370 ff.
- Achim Klenke. Wahrscheinlichkeitstheorie, 3., Berlin Heidelberg: Springer-Verlag (2013)
- Ulrich Krengel. Einführung in die Wahrscheinlichkeitstheorie und Statistik. Für Studium, Berufspraxis und Lehramt, 8., Wiesbaden: Vieweg (2005)
- Hans-Otto Georgii. Stochastik. Einführung in die Wahrscheinlichkeitstheorie und Statistik, 4., Berlin: Walter de Gruyter (2009)
- Christian Hesse. Angewandte Wahrscheinlichkeitstheorie, 1., Wiesbaden: Vieweg (2003)
- ↑ Hans-Otto Georgii. Stochastik. Einführung in die Wahrscheinlichkeitstheorie und Statistik, 4., Berlin: Walter de Gruyter (2009). ISBN 978-3-11-021526-7
- ↑ a b Hans-Otto Georgii. Stochastik. Einführung in die Wahrscheinlichkeitstheorie und Statistik, 4., Berlin: Walter de Gruyter (2009). ISBN 978-3-11-021526-7
- ↑ Achim Klenke. Wahrscheinlichkeitstheorie, 3., Berlin Heidelberg: Springer-Verlag (2013). ISBN 978-3-642-36017-6