Vajay Károly (törvényszéki bíró)
| Vajay Károly | |
| Született | 1825. május 24.[1] Szatmárnémeti[1] |
| Elhunyt | 1906. április 10. (80 évesen)[1] Szatmárnémeti[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Gyermekei | Vajay Károly |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | magyarországi parlamenti képviselő (1861. április 6. – 1861. június 15.) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Vajai Vajay Károly (Szatmár, 1825. május 24. – Szatmárnémeti, 1906. április 10.) királyi törvényszéki bíró.
Életútja
[szerkesztés]A nemesi származású református székely vajai Vajay család sarja. A 18. század elején Székelyvaján (Marosszék) laktak; eredetileg a "Sepsi" családnevet használták, újabban a "Vajay" nevet használták a család tagjai a 19. század elejétől.[2] Vajay Imre és Gaál Mária fia. Az 1846. évi pozsonyi diétán Sztanaczky András akkori Szatmár városi követ mellett jurátusként vett részt és az 1846–47. évi ifjúsági mozgalmakban élénk része volt. A szabadságharcban előbb nemzetőri főhadnagy, majd segédtiszt volt. A fegyverletételt Kazinczy hadtestével élte át és az elfogatást elkerülendő, elbujdosott. 1849. október 28-án Kisnaményban elfogták és Debrecenben, majd Nagyváradon volt fogva. Kiszabadulván, az ügyvédi gyakorlattól eltiltatott; csak 1856-ban engedték meg neki, hogy azt folytathassa. Ez időtől szülővárosa közügyeinek és 1860-ban árvabizottmányi elnökké, 1861-ben a város főbirájává, majd országgyűlési képviselőjévé választották. Az országgyűlésen a határozati pártnak volt egy számottevő tagja. Tőle ered azon országos jelentőségű indítvány, hogy a még meg nem koronázott királyt az országgyűlés egyszerű «Felséges Úr» címzéssel illesse. Az országgyűlés feloszlatása után hazament. 1864-ben a református gimnázium tanügyi bizottmányi elnöke lett. Az atyjától rámaradt értékes könyvtárt és gyűjteményeket a szatmári gimnáziumnak adományozta. 1867-ben a város másodszor is főbírónak választotta. 1869 után királyi ügyész lett, később pedig királyi törvényszéki bíró. Kiváló szónok volt.
Ifjú éveiben számos költeményt írt.
Cikke a Magyar Sajtóban (1856. 40. sz. Gőzhajózás a Szamoson).
Hátrahagyott naplójában a város történetére sok fontos adat található.
Házassága és leszármazottjai
[szerkesztés]Felesége Koós Emília (Szalánta, 1835. június 12.–Pest, 1863. augusztus 26.) asszony, akitől született fia, vajai Vajay Károly (Szatmárnémeti, 1862. július 4.–Szatmárnémeti, 1930. február 22.), Szatmárnémeti utolsó magyar polgármestere.
Források
[szerkesztés]- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
További információk
[szerkesztés]- Budapesti Hirlap 1906. 102. sz. (Nekrológ).
- Magyarország Vármegyéi. Szatmár vármegye. Bpest, 1908. II. 143. l.