Vörös Sün Ház
|
A Duna-part látképe, a Budai Várnegyed és az Andrássy út világörökségi helyszín része |
| Vörös Sün Ház | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vörös Sün Ház témájú médiaállományokat. | |
A Vörös Sün Ház Budapest ma is használatban lévő legrégibb épülete, amely nevét a benne egykor működött fogadóról kapta.
Alapadatai
[szerkesztés]Település: Budapest I. kerület, Budai Várnegyed
Törzsszáma: 15038
Helyrajzi száma: 6587
Címe: 1011 Hess András tér 3., Fortuna u. 1., Táncsics M. u. 2.
Védettsége: II. kategóriás védett műemlékegyüttes[1]
Története
[szerkesztés]Ma is fennálló épületét 1260 körül emelt, több korai gótikus, középkori lakóházból a 18. században egyesítették.
Az 1300-as években Konth Miklós nádor (a Pálffy grófi család ősapja) is a ház tulajdonosa volt.
1686-ban az épület előtt esett el Buda utolsó török kormányzója,[2] Abdurrahmán Abdi Arnaut pasa.
Sokáig ez volt a Budai Várnegyed egyetlen vendégfogadója.
1764-ben az épület korábbi kertjében tánctermet építettek, majd Felix Berner[3] osztrák színigazgató javaslatára színpadot is kialakítottak benne.
Az 1760-as években itt tartottak Budán elsőként színházi előadást, majd ez a ház adott otthont a Verner Színház néven működött első magyar gyermekszínháznak. A társulatot alkotó 6–14 éves gyermekek nemcsak az épület nagytermében játszottak, hanem sikeres vidéki turnékat is bonyolítottak.
1773-ban Nöpauer Máté budai építőmester vásárolta meg az ingatlant. Azonnal kérelmet nyújtott be Habsburg Albert főherceghez, hogy a kertjében 9 évvel azelőtt épített tánctermet nyilvános bálok céljaira használhassa. 1776-ban kérelmét elutasították, mivel a budai városi tanács véleménye szerint Budán nem volt szükség több redoute-ra (vigadóra).
1783-ban határozta el az uralkodó a kormányszékek Pozsonyból Budára telepítését. Mivel a Vár egyetlen fogadója – a Vörös Sün – ekkora forgalomhoz hét szobájával kicsi volt és korszerűtlen, a magisztrátus felszólította a tulajdonost az épület bővítésére, de az nem tudott, vagy nem akart a felszólításnak eleget tenni. Ekkor a fogadó működtetési jogát Heinrich Bulla[4] bérelte tőle.
Meyer Johann fogorvos 1789-ben meghirdette Pestről Budára költözését a Vörös Sün fogadó 8. sz. szobájába, ahol jobb körülmények között fogadhatja pácienseit. 1798-ban ő és Karl testvére (szintén nagy gyakorlattal rendelkező fogász) ezen a címen rendelt, vagyis a rendelőben így ketten dolgoztak.[5]
A vár első fogadójaként a ház 1805-ig funkcionált.
1820-ban helyezték el az épület homlokzatán a Vörös Sün domborművet, a „ZUM ROTEN IGL” fogadó cégérét.
A 20. század elején kabaré, nyilvánosház is működött az épületben,[6] amelyet 1959-ben felújítottak.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Archivált másolat. [2007. november 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. november 6.)
- ↑ http://www.hm.gov.hu/hirek/kiadvanyok/uj_honvedsesegi_szemle/magyarorszg_vrai__28 Archiválva 2008. augusztus 29-i dátummal a Wayback Machine-ben, http://www.szoborlap.hu/1827_abdurrahman_abdi_arnaut_sirko_budapest_n_a_1932.html Archiválva 2009. április 3-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ http://mek.oszk.hu/02100/02139/html/sz02/447.html
- ↑ Népszabadság Online
- ↑ http://mek.oszk.hu/05200/05209/05209.pdf
- ↑ Vöröslámpás ház is volt a budai Vörös Sün
Források, további információk
[szerkesztés]- Első magyar gyermekszínház
- Vörös sün-dombormű
- Budapest nevezetességei
- műemlékem.hu: Vörös Sün vendégfogadó
- Séta ódon utcákon – a budai vár
- St. George Residence a budai Várban
- Gy. Balogh Ágnes: Nöpauer Máté élete és munkássága
- Dr. Arányi Lajos: A budai emléktáblák ügyében / Vasárnapi Újság Pest, 1866. január 21.
- Mire használták a Vörös Sün házat?; BBC History Magazin, 2017. január, 92. oldal