Uszolje-Szibirszkoje

Uszolje-Szibirszkoje (Усолье-Сибирское)
Uszolje-Szibirszkoje címere Uszolje-Szibirszkoje zászlaja
Közigazgatás
Ország	Oroszország
Föderációs alany	Irkutszki terület
Járás	Uszoljei
Irányítószám	665460
Körzethívószám	39543
Népesség
Teljes népesség	74 762 fő (2021)
Földrajzi adatok
Időzóna	UTC+8
Elhelyezkedése
Uszolje-Szibirszkoje Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 52° 45′, k. h. 103° 39′52.75, 103.65
Uszolje-Szibirszkoje Pozíció az Irkutszki terület térképén
Uszolje-Szibirszkoje weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Uszolje-Szibirszkoje témájú médiaállományokat.

Uszolje-Szibirszkoje (oroszul: Усолье-Сибирское) város Kelet-Szibériában, Oroszország Irkutszki területén. Az Uszoljei járás székhelye, de nem része a járásnak.

Lakossága: 83 327 fő (a 2010. évi népszámláláskor).

Fekvése

Az Irkutszki terület déli részén, Irkutszk területi székhelytől vasúton 67 km-re, országúton 75 km-re északnyugatra, az Irkutszk–cseremhovói-síkságon, az Angara bal partján helyezkedik el, közel a Belaja torkolatához. Folyami kikötő, vasútállomás a transzszibériai vasútvonalon. (Az új állomásépületet 1990-ben adták át.) A város mellett halad az M-53 jelű „Bajkál” (Krasznojarszk–Irkutszk) autóút.

A város északnyugat–délkeleti irányban közel 10 km hosszan húzódik a vasútvonal mellett. Legnagyobb része a vasúti pálya és az Angara között fekszik. A folyó ezen a helyen három ágra bomlik és szigetet képez. A legnagyobb sziget több mint 10 km hosszú, a kisebbik pedig sós forrásáról nevezetes. A környéket nyírfával kevert fenyvesek borítják.

Éghajlata

Éghajlata szélsőségesen kontinentális. A levegő évi középhőmérséklete –1,4 °C. A januári középhőmérséklet –23,4 °C, a júliusi 18,6 °C. A csapadék mennyisége éves átlagban 440 mm, a legtöbb csapadék május és augusztus között érkezik. A fagymentes időszak átlagosan 112 napig tart. Sok éves átlagban az első fagyos nap szeptember 16., az utolsó – május 26.

Története és gazdasága

Az Angara egyik szigetén 1669-ben sós forrást fedeztek fel, és egy élelmes testvérpár sófőző telepet létesített, melynek közelében település alakult ki. Miután a 18. század közepén kiépült a Szibérián át vezető postai és szállítási útvonal, a sókereskedelem fellendült. A termelés folyamatos maradt, bár a tulajdonosok váltották egymást. 1888-ban a folyó partján gyufagyárat alapítottak. A század végén megindult a vasúti közlekedés, Uszoljenél is vasútállomás épült.

1925-ben a falu városi rangot kapott és járási székhely lett. Nevét 1940-ben a szibirszkoje ('szibériai') melléknévvel egészítették ki, megkülönböztetésül a Permi határterület Uszolje városától. (Az orosz u szoli jelentése: 'a sónál'). Az 1970-es években a városból került ki a Szovjetunióban előállított konyhasó közel 50%-a. A sótermelés – változó eljárásokkal és tulajdonosi formákban – a mai napig fennmaradt, és a város vegyiparának alapja lett. A sós forrásokon az Angara partján gyógyászati központ alakult ki.

1922–1923-ban a szigeten végzett egyik fúrással 692 m mélységben nagy kősóréteget fedeztek fel. Ennek alapján új eljárást dolgoztak ki, melyet ma is használnak: a sórétegbe a lemélyített fúráson át az Angarából vizet pumpálnak be, így a korábbiaknál jóval töményebb sóoldatot nyernek.

Az 1930-as években kezdődött az ipar fejlesztése. 1933-ban építeni kezdték és 1936-ban üzembe helyezték a folyékony etilt előállító gyárat. Ez lett az alapja a későbbi nagy vegyikombinátnak. Az Ukrajnából 1941-ben evakuált klórüzemre alapozva meghonosították a városban a klórgyártást. Az Urálon túl ez volt az egyetlen vállalat, mely klórt és marónátront állított elő.

1945 után

A városban 1947-től 1953-ig Gulag-láger működött. Foglyai kő- és homokbányákban, lakóházak, üzemek, az erőmű és főként a nagy bányagépgyár építkezésein dolgoztak. A kezdetben bányagépeket, később kohászati berendezéseket (is) készítő kombinát (1991-től: Uszolmas) 1956-ban kezdte meg a termelést. 1962-re teljesen elkészült a város nagy (széntüzelésű) hőerőműve.

1959-ben a korábbi és az épülő új vegyipari gyárakat egyesítették. Az Irkutszki 1. számú Vegyipari Kombinát 1975-ig létezett, akkor Uszoljehimprom néven termelési egyesüléssé alakult át és gyorsan növekedett. Volt idő, amikor az Uszoljehimprom vegyi- és műanyagipari vállalatainál több mint 100 féle vegyi terméket állítottak elő és 12 ezer fő dolgozott. Az 1960-as években épült és 1970-ben termelni kezdett az ország egyik legnagyobb gyógyszervegyészeti kombinátja.

A világháború idején Tulából evakuált ruhagyár (Revtrud) 1975-ben a ruhaipari termelési egyesülés vezető vállalata lett (az egyesüléshez tartozott Cseremhovo és Zima ruhagyára is).

A nagy iparvállalatok létrejötte a város és a lélekszám növekedését hozta magával. Külön lakónegyed épült a gépgyár, illetve a vegyipari kombinát mellett. Az 1970-es években a vasútállomás mellett új városrész keletkezett. Többnyire a nagy gyárak fedezték a lakásépítés, a kulturális és oktatási intézmények építésének költségét.

A 21. században

A történeti városmag az Angara mentén épült, többségében magántulajdonú faházakból áll, és ott van a gyógyászati központ is. Északabbra található a Szibszol sófeldolgozó kombinát, délre a gépgyár (Uszolmas) és a gyufagyár dolgozóinak épített lakótelep. Az állomás melletti városrészt az 1970-es és 1980-as években alakították ki, ez az üzleti negyed piaccal és bevásárlóközpontokkal. Az északkeleti ipari zónához közeli lakótelepeken főként a vegyipari vállalatok dolgozói laknak, ott található a kultúrház és a polgármesteri hivatal is.

A 21. század első évtizedére az iparvállalatok jelentős részében a termelés megszűnt vagy erősen visszaesett. Több vállalat csődbe ment, a város lélekszáma csökkent, gazdasági élete válságba került.

• A város életét alapvetően meghatározó nagy vegyikombinát (Himprom, majd Uszoljehimprom) 2005-ben a Moszkvában bejegyzett NITOL cég tulajdonába került. Éveken át a termelés fellendítését ígérték, de 2014 elejére a termelés teljesen megszűnt, a gyártelepek romosan, elhagyatottan álltak. Már 2005-ben kötelezték a céget az évtizedek alatt felgyülemlett higanyszennyezés felszámolására. A munka megkezdését központi forrásból 2015-re tervezték, de tavasszal egy évvel későbbre halasztották.
• A fafeldolgozó és gyufagyár már korábban csődbe ment.
• A korábbi gyógyszervegyészeti kombinát többször állt a csőd szélén, tulajdonosai változtak, a foglalkoztatottak száma 3000 főről (1991-ben) 600 főre csökkent (2001-re). A gyár területén 2006-ban két cég osztozkodott. Az egyik éppen megszűnőben volt, a másik gyógyszervegyészeti gyár csökkent létszámmal és berendezésekkel tovább működött.
• Az Uszolmas, a város legnagyobb gépipari vállalata 2006-ban több mint tíz, jogilag önálló gyárból állt. 2014. őszén a cégbíróság határozatával csődbe ment.
• 2004-ben a régi nagy ruhagyárból alakult gazdasági társaság üzemében 200 fő dolgozott (az 1975-ös 1500 fő helyett). A gyár hagyományaira alapozva 2007-ben női ruhák készítésére specializálódott üzem (Lirian) kezdte meg a termelést.
• A sóbányászatot és feldolgozást végző állami kombinát 2005-ben csődöt jelentett. 2009-ben már egy orenburgi cég tulajdona volt és bizonytalan jövő előtt állt. Többen úgy vélték, hogy a kombinát bezárását készítik elő.

Források

• Goroda Rossii (orosz nyelven). Moszkva: Izdatyelsztvo Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija (1994). ISBN 5 85270 026 6 
• Uszolje-Szibirszkoje (orosz nyelven). Irkipedia.ru. [2016. április 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. április 16.)
• M. A. Vinokurov, A. P. Szuhodolov: Uszolje-Szibirszkoje (orosz nyelven). Irkipedia.ru. [2017. május 9-i dátummal az eredetiből archiválva].
• Jevgenyija Dmitrijeva: Uszolje: V ozsidanyii szmeni vlasztyi (orosz nyelven). Irkurszkaja Gubernyija, 2006. január 26. [2015. április 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. április 16.) (Archivált)

További információk

• Владимир Путин направил на «Усольехимпром» войска (kommersant.ru, 2020-07-30)