Ugrás a tartalomhoz

Unghváry Ede

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Unghváry Ede
Született1858. szeptember 19.
Szatmárnémeti
Elhunyt1916. december 8. (58 évesen)
Budapest
Foglalkozásapostamester
SablonWikidataSegítség

Nyeviczkei Unghváry Ede (Szatmárnémeti, 1858. szeptember 19. - Budapest, 1916. december 8.[1]) sztropkói magyar királyi postamester, városi főbíró.

Élete

[szerkesztés]
Ha vón túró, tokányt főznénk, de nincs liszt.[2]

Szatmárnémetiben végezte iskoláit. Részt vett az 1876-os szerb hadjáratban, amiben megsebesült. Utazott Oroszországban és Romániában és 1877-ben tért vissza. 1880-ban a 43. honvédzászlóaljba sorozták, majd posta- és távirdaszolgálatba lépett. 1892-től sztropkói postamester, 1910-től huszti postamester lett.[3]

1901-ben a sztropkói állami elemi népiskola gondnoksági elnöke lett. A sztropkói társaskörnek, utóbb a magyarosító körnek alapítója és elnöke volt. Huszt és vára monográfiáján is dolgozott, de hirtelen elhunyt, emiatt az kéziratban maradt.

Felesége Schroth Matild volt.[4] Fia Kálmán az első világháborúban harcolt.

Elismerései

[szerkesztés]
  • Arany érdemkereszt

Művei

[szerkesztés]

1897-től az Adalékok Zemplén vármegye Történetéhez című folyóiratban, napi- és szaklapokban közölt hosszabb-rövidebb történelmi dolgozatokat. Írt a politikai lapokba is és a Pallas Nagy Lexikonának is munkatársa volt.

  • 1901 Nehéz az élet. Ungvár (novellagyüjteményen)
  • 1912 Sztropkó és várának története. Huszt
  • 1897 Adatok Sztropkó mezőváros és várának történetéhez
  • 1898 A bukóczhegyi monostor története
  • Rafajócz község vázlatos története
  • Serédyek Zemplén vármegyében
  • Perényi Péter és fia
  • Egy éj a krasznibrodi monostorban

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Adalékok Zemplén-Vármegye Történetéhez 22/4, 346-347.
  2. Duka Tivadar: Nyílt levél Unghváry Ede barátomhoz. In: I. Melléklet a Zemplén 18. számához. 1901. május 5.
  3. Zemplén 1910. március 2.
  4. Gyászjelentése

Források

[szerkesztés]