Ujoku dantai

Az ujoku dantai (右翼団体, uyoku dantai, "jobboldali csoport(ok)") a japán ultra-nacionalista szélsőjobboldali csoportok elnevezése. A Nemzeti Rendőrségi Hivatal 1996-ban és 2013-ban a szélsőjobboldali csoportok számát Japánban több mint 1000-re becsülte, melyek összesen nagyjából 100 000 főnyi taggal rendelkeznek.

Filozófiájuk és tevékenységeik

Az ujoku dantai-ok közismertek a gaiszensa (街宣車) nevű hivalkodó propaganda-járműveikről, melyek a csoport nevével és propaganda-jelmondatával díszített, megafonnal felszerelt módosított kisteherautók, buszok, illetve kamionok. A járműveket általában feketére vagy khakiszínűre festik, és Japán címerével, az ország zászlajával és a japán hadsereg zászlajával vannak díszítve. Ezeket elsősorban különböző külképviseleti intézmények – mint például a kínai, koreai vagy orosz nagykövetség – közelében történő tüntetéseken alkalmazzák, ahol vagy előre rögzített felvételről, vagy pedig élőben zajló propagandaüzeneteket sugároznak a megafonok segítségével. Néha megfigyelhetőek a városokon áthaladva, illetve a forgalmas bevásárlóközpontok közelében, amint propagandabeszédeket, katonai zenéket vagy éppen a japán himnuszt, a Kimigajót sugározzák. A Kínát, Észak-Koreát és magát a kommunizmust ellenző, továbbá az USA–Japán–Dél-Korea-szövetségét támogató, Great Japan Patriots (大日本愛国党 Dai Nippon Aikokutó) járműveiken mindig megfigyelhető az Amerikai Egyesült Államok zászlaja a japán zászló mellett. Számos alkalommal sugározzák az USA himnuszát is.

A különböző csoportok közti politikai nézetek eltérnek egymástól, azonban három életszemlélet terén gyakran egyetértenek. Ezek a kokutai-Godzsi támogatása, a kommunizmus- és marxizmus-ellenesség és a japán nemzeti szimbólumokat, illetve a nemzeti himnuszt ellenző Japan Teachers Union (日本教職員組合 Nihon Kjósokuin Kumiai, JTU) tevékenységeivel való szembeszállás. Ellenséges nézeteket vallottak a Szovjetunióval, Kínával és Észak-Koreával szemben, többek között olyan problémák miatt, mint a kommunizmus, a Szenkaku-szigetek és a Kuril-szigetek.

Sokuk, bár nem mindegyikük, igyekszik igazolni Japán szerepét a második világháborúban, tagadják a háborús bűnöket, melyet a japán hadsereg követett el a Sóva-korban, 1945 előtt, és kritikusak az általuk csupán elfogult „öngyűlöletként” számon tartott háború utáni történelem-oktatási rendszerrel szemben. Ebből kifolyólag nem hajlandóak elfogadni többek között a Távol-keleti Nemzetközi Katonai Törvényszék (más néven a tokiói per) legitimitását, „Sóva Mártírjai” (昭和殉難者 Sóva dzsunnansa) néven hivatkoznak a Jaszukuni-szentélyben feljegyzett háborús bűnösökre, valamint támogatják a japán történelemkönyvek cenzúrázását és a történelmi események tagadását.

Rendkívül nehéz letartóztatni az ujoku dantaiok tagjait, mivel a japán alkotmány engedélyezi az ideológiák szabad gyakorlását. Ez az egyik oka annak is, hogy számos jakuzacsoport tagjai ujoku dantainak adják ki magukat.

Csoportok

Alább látható azon csoportok listája, melyeket gyakran sorolnak be az ujoku dantai alá.

Történelmi csoportok

• Aikokusa (愛国社, „Patrióták Társasága”) – Ivata Ainoszuke alapította 1928-ban (nem tévesztendő össze az 1875–1880-ban alapított azonos nevű szervezettel). Tevékenységük többek között különböző egyetemeken történő antikommunista diákmozgalmak szervezését és vidéki falvak fiataljainak betanítását foglalta magába. 1930. november 14-én a szervezet egyik tagja, Szagoja Tomeo merényletet kísérelt meg Oszacsi Hamagucsi ellen a Tokió pályaudvaron.
• Genyósa (玄洋社, „Fekete Óceán Társaság”) – Ultranacionalista titkos társaság, melyet állítólag azon ex-szamurájok titkos társasága alapított, akik a feudális rendszer visszaállítását tűzték ki céljuknak. Több terrorcselekményt is végrehajtottak, többek között az 1889-es Sigenobu Ókuma ellen irányult merényletkísérletet. Egész Kelet-Ázsián átívelő kiterjed kém- és szervezett bűnözési hálózatot hoztak létre. A háború után felszámolták a szervezetet.
• Kokurjúkai (黑龍會, „Fekete Sárkány Társaság”) – Egy 1901-ben alapított befolyásos félkatonai szervezet, melynek célja kezdetben az oroszok kiűzése volt Kelet-Ázsiából. Később ultranacionalista csoportként világszerte kiterjesztették tevékenységeiket a politikában. 1946-ban felszámolták őket.

Tradicionális csoportok

• Daitódzsuku (大東塾, „Nagy Keleti Iskola”) – egy 1939-ben létrehozott kulturális akadémia. A Sintó vallással kapcsolatos különböző tanfolyamokat szerveznek (pl. waka költészet, karate).
• Great Japan Patriotic Party (大日本愛国党 Dai-nippon aikokuto) – 1951-ben alakult. Központi alakja Akao Szatosi, a háború előtti Nemzeti Országgyűlés háborúellenes tagja. A csoport a kommunizmussal szembeni, USA-val és Dél-Koreával történő szolidaritás szükségességét hangoztatja. Propaganda-járműveik csillagsávokkal vannak díszítve. Akao egyszer úgy nyilatkozott, hogy a Liancourt szigeteket fel kéne robbantani, mivel a Japán és Dél-Korea közti ellentétet testesítik meg. Egy volt csoporttag, Jamagucsi Otoja volt a felelős a Japán Szocialista Párt vezetője, Aszanuma Inedzsiro ellen elkövetett halálos merényletért 1960-ban.
• Isszuikai (一水会) – 1972-ben alapult, az akkoriban „új szélsőjobb” néven ismert mozgalom részeként. Úgy vélik, a japán kormány csupán Amerika bábállama, és az ország „teljes függetlenségét” követelik. Rendkívüli mértékben ellenzik a Kiotói jegyzőkönyvet.

Csoportok, melyeket jakuzaszervezetekkel hoznak összefüggésbe

• Nihon Szeinensa (日本青年社, „Japán Fiatalok Társasága”) – az egyik legnagyobb szervezet, mely nagyjából 2000 főt számlál. 1961-ben alapult. 1978 óta a tagjai két világítótornyot és egy sintó szentélyt hoztak létre a Szenkaku-szigeteken. A szervezet tagjai 2000-ben megtámadtak egy magazin irodáját, mivel véleményük szerint az egyik cikkükben tiszteletlenül beszéltek Maszako császárnéről.
• Nihon Kómintó (日本皇民党, „Japán Császári Néppárt”) – 1987-ben egy bizarr kampányt folytattak, melynek célja az volt, hogy bemocskolják a miniszterelnöki posztra pályázó Takesita Noborut, azáltal, hogy 20 megafonnal felszerelt kamion segítségével szüntelenül sugároztak Takesitát szándékosan túlzó mértékben dicsérő beszédeket. 2004-ben egy, a szervezethez tartozó busz belehajtott a kínai konzulátus kapujába, aminek következtében a rendőrség letartóztatta a sofőrt és a támadás szervezőjét.
• Taikósa (大行社, „Nagy Vállalat Társaság”) – nagyjából 700 fővel rendelkező tokiói központú szervezet. Hivatalosan is a jakuza Inagava családdal hozzák összefüggésbe.
• Szeikidzsuku (正氣塾) – 1981-ben alakult, központja Nagaszaki prefektúrában található. Számos erőszakos incidensért felelősek, köztük a Nagaszaki polgármestere ellen irányuló 1991-es, majdnem halálos merényletért. Ennek kiváltó oka az volt, hogy a polgármester kijelentette, hogy Hirohito császár volt felelős a háborúért.
• Júkoku Dósikai (憂国道志会) – szélsőséges nacionalista párt. 1963-ban felgyújtották Kóno Icsiró házát. 1977-ben lőfegyverekkel és katanával felfegyverzett tagok nyolc túszt ejtettek, és elbarikádozták magukat a Japan Business Federation irodájában. Vezetőjük, Nomura Súszuke nagyra becsülte An Dzsunggun (안중근) koreai nacionalistát.

Egyéb csoportok

• National Socialist Japanese Workers' Party (国家社会主義日本労働者党 Kokka Sakaisugi Nippon Ródósa-Tó) – Jamada Kazunari által vezetett kis létszámú neonáci párt, mely Adolf Hitlert és a szeptember 11-i támadásokat dicsőítő honlapokat üzemeltet.
• International Federation for Victory over Communism (国際勝共連合 Kokuszai Sókjó Rengó) – 1968-ban alapította az Egyesítő Egyház alapítója, Mun Szonmjong (문선명) Dél-Koreában és Japánba.
• Ganbare Nippon (頑張れ日本！全国行動委員会) – 2010. február 2-án alapult csoport, melynek vezetője a korábban a Japán Légi Véderőnél szolgáló Tamogami Tosio, aki egészen a szervezet megalakulása óta vezető szerepben tevékenykedik. Miután Hongkongi aktivisták megpróbáltak partra szállni a Szenkaku-szigeteken, a Ganbare Nippon tagjai sikeresen partra szálltak, és kitűzték ott a japán zászlót. A későbbi, 2012-es kínai Japán-ellenes demonstráció ideje alatt a csoport tüntetést szervezett Tokióban, melyre végül mindössze 50 ember ment el.