Udvardi János
| Udvardi János | |
| Született | 1890. december 12. Zenta |
| Elhunyt | 1943. március 6. (52 évesen)[1] Szovjetunió |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Házastársa | Somogyi Anna |
| Foglalkozása | üveges, mérnök, politikus |
| Tisztsége | párttitkár (1909–, Kommunisták Magyarországi Pártja) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Udvardi János (Zenta, 1890. december 12. – Szovjetunió, 1943. március 6.) magyar üveges, iparos, mérnök, a Kommunisták Magyarországi Pártjának alapító tagja.
Élete
[szerkesztés]Udvardi Antal és Tikacsev Paulina gyermekeként született mezőgazdasági munkáscsaládban.[2] Apját korán elveszítette, édesanyja alkalmi munkákból élt.[3] Üvegező tanonc lett, majd tizennégy évesen bekapcsolódott a munkásmozgalomba. 1907-ben a Magyarországi Szociáldemokrata Párt tagja lett. Különböző magáncégeknél kezdett dolgozni, később a Ganz Gépgyár dolgozója lett. 1912. április 28-án a Ferencvárosban nőül vette Somogyi Annát.[2] Az első világháború idején az antimilitarista mozgalom (forradalmi szocialisták) tagja volt. 1918. november 24-én részt vett a Kommunisták Magyarországi Pártjának alapító ülésén, a Központi Bizottság tagja lett, majd a pártközpont az 1919. január 1-én alakult szegedi pártszervezet vezetésével bízta meg.
Szervezőmunkát nem csak Szegeden, hanem a környező településeken is folytatott, többek között Sándorfalván és Kisteleken. Tevékenysége sikeres volt, 1919 márciusára a KMP szegedi szervezetének 12 ezer tagja lett. Március 21-én Budapestre utazott, és a párt vezetői a Magyarországi Tanácsköztársaság teljhatalmú szegedi képviselőjének nevezték ki. Szegedre visszatérve összehívta a helyi munkástanácsot, amely megválasztotta a harmincnégy tagú forradalmi intéző bizottságot, és ennek elnökségét, a három főből álló direktóriumot, melynek tagjai Udvardi mellett Wallisch Kálmán és Czibula Antal lettek. Öt nap működés után a direktórium a megszálló francia csapatok miatt Szeged külvárosába tette át székhelyét. Az ellenőrzésük alatt tartott területen megszervezték a felnőttek szabad oktatását, gondoskodtak a földek megműveléséről és javították az egészségügyi ellátást.
1919 augusztusában Jugoszláviába ment, de november 9-én Szabadkán letartóztatták, és a magyar hatóságok kezére került. A Csillagbörtönben raboskodott, és valószínűleg halálos ítéletet szabtak volna ki rá, de 1920. december 9-én megszökött, és előbb Pécsre, majd 1921 nyarán Jugoszláviába utazott. Mivel elfogatóparancsot adtak ki ellene, 1924-ben Bécsbe ment, majd a párt segítségével Moszkvába utazott.[4] Mérnöki diplomát szerzett, és a szovjet hadügyi népbiztosságon kezdett dolgozni. 1943-ban hunyt el a Szovjetunióban, valószínűleg a sztálini tisztogatás áldozata lett.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Udvardi János, http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC16127/16130.htm
- ↑ a b Házasságkötési bejegyzése a Budapest IX. kerületi polgári házassági akv. 335/1912. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. július 11.)
- ↑ dr. Sipos László. „Emlékezés Udvardi Jánosra”, Csongrád Megyei Hírlap, 1980. december 9. (Hozzáférés: 2021. július 11.)
- ↑ Kiss Ernő. „Utcanevek - viták - tények”, Délvilág, 2005. március 30. (Hozzáférés: 2021. július 11.)
Források
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
