U–404

	U–404
	A VIIC típusú tengeralattjáró
Hajótípus	Tengeralattjáró
Üzemeltető	Kriegsmarine
Hajóosztály	VIIC típus
	Pályafutása
Építő	Danziger Werft AG, Danzig
Megrendelés	1939. szeptember 23.
Építés kezdete	1940. június 4.
Vízre bocsátás	1941. június 4.
Szolgálatba állítás	1941. augusztus 6.
Szolgálat vége	1943. július 28.
Sorsa	Elsüllyesztették
	Általános jellemzők
Vízkiszorítás	871 T
Hossz	67,2 m
Szélesség	6,2 m
Merülés	4,74 m
Maximális merülési mélység	230 m
Végzetes merülési mélység	250–295 m
Hajtómű	2 Germaniawerft F46 dízelmotor ; 2 AEG GU 460/8-27 elektromotor
Teljesítmény	2400 kW (felszínen), 560 kW (víz alatt)
Sebesség	17,7 csomó (felszínen); 7,6 csomó (víz alatt)
Hatótávolság	15 700 km (felszínen 10 csomóval) ; 150 km (víz alatt 4 csomóval)
Fegyverzet	14 torpedó; Egy fedélzeti löveg (88 mm); Egy légelhárító gépágyú (20 mm)
Legénység	40-60
	Sablon • Wikidata • Segítség

A VIIC típusú U–404 tengeralattjárót a német haditengerészet rendelte a danzigi Danziger Werft AG-tól 1939. szeptember 23-án. A hajót 1941. augusztus 6-án állították szolgálatba. Hét harci küldetése volt, amelynek során 15 hajót megsemmisített, kettőt megrongált. Ezek összesített vízkiszorítása 89 259 brt volt.^[1]

Pályafutása

Első őrjárat

Az U–404 1942. január 17-én futott ki első őrjáratára Kielből, kapitánya Otto von Bülow volt. Tizenhat napos útja alatt nem süllyesztett el egyetlen hajót sem. 1942. február 1-jén megérkezett Lorient-ba.^[2]

Második őrjárat

A tengeralattjáró 1942. február 14-én újabb őrjáratra indult az amerikai-kanadai keleti partvidékre. A németek március 5-én Új-Skócia partjai előtt megtorpedózták az amerikai Collamert, amely a heves hullámzásban leszakadt a HX–178-as konvojról, és visszafordult Halifax felé. A gőzös kazánja felrobbant, és az ott dolgozó hét ember azonnal meghalt. A többi 31 tengerész mentőcsónakba szállt, őket később egy kereskedelmi hajó vette fedélzetére.^[3]^[4]

A tengeralattjáró következő áldozata a chilei Tolten lett, amelyet március 13-án New Jersey partjainál süllyesztett el. A 28 fős legénység egy tagja élte túl a támadást. Chilében felháborodás fogadta a hajó elsüllyesztését, ugyanis az ország nem állt háborúban Németországgal. A németek arra hivatkoztak, hogy a hajó elsötétítve, cikk-cakkban haladt, ezért azt hitték, szövetséges vízi jármű.^[5]

Másnap az amerikai Lemuel Burrows következett, amely 12 450 tonna szénnel tartott Bostonba. A torpedótalálat Atlantic City magasságában érte a hajót. A 34 fős legénység húsz tagja életét vesztette. Az őrjárat utolsó áldozata a brit San Demetrio volt, amely 19 ember rántott magával a mélybe.^[6]^[7]

Harmadik őrjárat

Az U–404 május 6-án újabb őrjáratra indult az amerikai partokhoz. Május 30-án a virginiai Cape Charlestól 800 kilométerre az amerikai Alcoa Shipper matrózai megpillantották az Atlanti-óceán felszínén úszó búvárhajót. A 8340 tonna bauxitot szállító gőzös megpróbált menekülni, de egy torpedó eltalálta a jobb oldalát, és kazánja felrobbant. A 32 fős legénység hét tagja meghalt. A túlélőket a németek kikérdezték, majd néhány üveg rumot, cigarettát, és az egyik matróznak egy kezeslábast adtak. A tengerészeket 56 óra múlva vette fedélzetére egy norvég teherszállító.^[8]^[9]

Június 1-jén a tengeralattjáró ötven lövést adott le ágyújából az amerikai West Notusra, amelyet nagyjából húsz lövedék el is talált. A New Yorkba 7400 tonna lenmagot szállító hajó rádiója megsemmisült, mielőtt le tudták volna adni a vészjelzést. Menekülés közben a kormánylapát beragadt, és a gőzös körözni kezdett, ezért a gépet le kellett állítani. A hajó őrei gépfegyverekből és a fedélzeti lövegből viszonozták a tüzet, és könnyebben megrongálták a tengeralattjárót, amely kénytelen volt a gyors javítás idejére felhagyni a támadással. Mivel a további ellenállás értelmetlen volt, a legénység elhagyta a West Notust, amelyet később a németek időzített robbanószerkezettel elsüllyesztettek.^[10]

Két nappal később az U–404 két torpedót lőtt ki az Anna svéd gőzösre, amely szenet szállított Bermudára. A torpedók nem találtak, ezért a fedélzeti fegyverrel tüzeltek a hajóra. A tüzéreknek egy időre abba kellett hagyniuk a támadást, mert a svéd hajó reflektora elvakította őket. A svédek megpróbáltak a lámpa segítségével kommunikálni a németekkel, akik ugyan felismerték a semleges ország felségjeleit, mégis folytatták a támadást. A svéd matrózok gyorsan elhagyták a hajót, amely nemsokára kigyulladt, és elsüllyedt.^[11]

Június 24-én a jugoszláv Ljubica Matkovicot küldte a tenger mélyére a tengeralattjáró Észak-Karolina partjai előtt. A hajó többek között cukrot és gázolajat szállított volna az Egyesült Királyságba. Másnap a panamai Nordal és az amerikai Manuela következett. A Nordal többek között mangánércet, zsákvásznat és kávét vitt Baltimore-ba. Teljes legénysége túlélte a támadást. A Manuela 6500 tonna cukorral tartott New Yorkba, amikor a torpedó eltalálta. A 43 fős legénység két tagja életét vesztette.^[12]^[13]^[14]

Az őrjárat utolsó áldozata a norvég Moldanger volt, amelyet 450 kilométerre Philadelphiától talált el az U–404 torpedója. A 44 fős legénységből 14-en meghaltak.^[15]

Negyedik őrjárat

A tengeralattjáró negyedik harci küldetésén Írországtól északnyugatra vadászott. 1942. szeptember 11-én megtorpedózta a norvég Marit II-t, amely az ON–127-es konvoj tagjaként New York felé haladt. A torpedó a tanker jobb oldalába csapódott. A Marit II leállt, de a károk vizsgálata után a kapitány úgy döntött, folytatják az utat. Szeptember 16-án elérte a kanadai St. John’st.^[16]^[17]

Másnap egy másik norvég hajót, a Daghildet találta el az U–404, de az sem süllyedt el. A torpedó a hajó mindkét oldalán lyukakat ütött, amelyeken keresztül át lehetett látni a hajótesten. A Daghild ennek ellenére elérte a kanadai kikötőt.^[18]

Szeptember 26-án a tengeralattjáró három torpedót lőtt ki az HMS Veteran brit rombolóra, amely az RB–1-es konvojt kísérte. A hadihajót két torpedó találta el, és azonnal elsüllyedt a teljes legénységgel és az útközben felvett hajótöröttekkel. A teljes veszteség 235 ember volt.^[19]

Ötödik őrjárat

Az U–404 következő harci küldetésére 1942. december 21-én hajózott ki Saint-Nazaire-ból, és 48 napot töltött a tengeren, de nem sikerült egyetlen hajót sem elsüllyesztenie.^[20]

Hatodik őrjárat

A tengeralattjáró hatodik, Otto von Bülow utolsó őrjárata 1943. március 21-én kezdődött. A hajó a Vizcayai-öböltől északnyugatra vadászott. Első áldozata a brit Nagara lett március 29-én, amely nem süllyedt el azonnal, csak vontatás közben, április 4-én. Másnap az Empire Bowman következett, amely négy embert rántott hullámsírba. Április 12-én a Lancastrian Prince következett, amelynek teljes (45 fős) legénysége odaveszett.^[21]^[22]^[23]

1943. április 23-án Bülow négy torpedót lőtt ki az HMS Biter brit kísérő hordozóra, amelyről azt gondolta, hogy a USS Ranger anyahajó. Négy robbanást hallott, és rádión azt jelentette a főhadiszállásnak, hogy valószínűleg elpusztította a USS Rangert. Dönitzék megerősítést kértek, amit Bülow meg is tett, mivel biztos volt a találatban. Ennek köszönhetően, habár valójában egyik torpedója sem talált, megkapta a tölgyfalombokat a Lovagkeresztjéhez. A USS Ranger elsüllyesztését megírta a német sajtó, és Adolf Hitler saját kezűleg tüntette ki a parancsnokot. Az amerikaiak lecsaptak az esetre, és gyávasággal vádolták a német tisztet. Bülowot más pozícióba helyezték.^[21]

Hetedik őrjárat

Utolsó útjára 1943. július 24-én futott ki az U–404 Adolf Schönberg irányításával. Július 28-án a Vizcayai-öbölből haladt kifelé a búvárhajó, amikor egy amerikai B–24 Liberator a radarjelet követve rábukkant. Mélységi bombákkal megtámadta, de nem ért el eredményt, ezért a terület felett maradt, hogy megvárja a felszínre emelkedő tengeralattjárót. Miután az felemelkedett, a bombázó ismét megtámadta. A tengeralattjáró légvédelmi fegyverével eltalálta a repülőt, amely aztán nyolc mélységi bombát dobott le azon a helyen, ahol a búvárhajó lemerült. A Liberator a sérülései miatt kénytelen volt elhagyni a helyszínt.^[24]

Később egy másik Liberator kétszer is megtámadta a felszínre emelkedő búvárhajót, de az ismét elkergette a gépet, amelynek megrongálódott az egyik motorja, a függőleges vezérsíkja és az üzemanyag-tartálya. A második támadást egy brit Liberator is észlelte, amelyet szintén eltalált az U–404 légvédelme, de végül megsemmisítette a búvárhajót. A teljes legénység, 51 tengerész életét vesztette.^[24]^[1]

Kapitányok

Név	Kezdőnap	Zárónap
Otto von Bülow	1941. augusztus 6.	1943. július 19.
Adolf Schönberg	1943. július 20.	1943. július 28.

Őrjáratok

Indulás	Indulónap	Érkezés	Zárónap
Kiel	1942. január 17.	Lorient	1942. február 1.
Lorient	1942. február 14.	Brest	1942. április 4.
Brest	1942. május 6.	Saint-Nazaire	1942. július 14.
Saint-Nazaire	1942. augusztus 23.	Saint-Nazaire	1942. október 13.
Saint-Nazaire	1942. december 21.	Saint-Nazaire	1943. február 6.
Saint-Nazaire	1943. március 21.	Saint-Nazaire	1943. május 3.
Saint-Nazaire	1943. július 24.	*	1943. július 28.

* A hajó nem érte el úti célját, elsüllyesztették

Elsüllyesztett és megrongált hajók

Nap	Hajó	Nemzetisége	Vízkiszorítása (brt	Konvoj
1942. március 5.	Collamer	Egyesült Államok	5112	HX–178
1942. március 13.	Tolten	Chile	1858
1942. március 14.	Lemuel Burrows	Egyesült Államok	7610
1942. március 17.	San Demetrio	Egyesült Királyság	8073
1942. május 30.	Alcoa Shipper	Egyesült Államok	5491
1942. június 1.	West Notus	Egyesült Államok	5492
1942. június 3.	Anna	Svédország	1345
1942. június 24.	Ljubica Matkovic	Jugoszlávia	3289
1942. június 25.	Nordal	Panama	3845
1942. június 25.	Manuela	Egyesült Államok	4772
1942. június 27.	Moldanger	Norvégia	6827
1942. szeptember 11.	Marit II*	Norvégia	7417	ON–127
1942. szeptember 12.	Daghild*	Norvégia	9272	ON–127
1942. szeptember 26.	HMS Veteran**	Egyesült Királyság	1120	RB–1
1943. március 29.	Nagara	Egyesült Királyság	8791	SL–126
1943. március 30.	Empire Bowan	Egyesült Királyság	7031	SL–126
1943. április 12.	Lancastrian Prince	Egyesült Királyság	1914	ON–176

* A hajó nem süllyedt el, csak megrongálódott
** Hadihajó

Jegyzetek

↑ ^a ^b WW1
↑ WW2
↑ WW3
↑ WW9
↑ WW10
↑ WW11
↑ WW12
↑ WW13
↑ WW4
↑ WW14
↑ WW15
↑ WW16
↑ WW17
↑ WW18
↑ WW19
↑ WW5
↑ WW20
↑ WW21
↑ WW22
↑ WW6
↑ ^a ^b WW23
↑ WW24
↑ WW25
↑ ^a ^b WW8

Források

↑ Type: Type VIIC. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 25.
↑ WW1: U-404. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. szeptember 3.
↑ WW2: Patrol info for U-404. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. szeptember 3.
↑ WW3: Patrol info for U-404. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. szeptember 3.
↑ WW4: Patrol info for U-404. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. szeptember 3.
↑ WW5: Patrol info for U-404. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. szeptember 3.
↑ WW6: Patrol info for U-404. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. szeptember 3.
↑ WW7: Patrol info for U-404. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. szeptember 3.
↑ WW8: Patrol info for U-404. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. szeptember 3.
↑ WW9: Collamer. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. szeptember 3.
↑ WW10: Tolten. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. szeptember 3.
↑ WW11: Lemuel Burrows. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. szeptember 3.
↑ WW12: San Demetrio. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. szeptember 3.
↑ WW13: Alcoa Shipper. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. szeptember 3.
↑ WW14: West Notus. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. szeptember 3.
↑ WW15: Anna. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. szeptember 3.
↑ WW16: Ljubica Matkovic. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. szeptember 3.
↑ WW17: Nordal. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. szeptember 3.
↑ WW18: Manuela. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. szeptember 3.
↑ WW19: Moldanger. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. szeptember 3.
↑ WW20: Marit II. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. szeptember 4.
↑ WW21: Daghild. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. szeptember 4.
↑ WW22: HMS Veteran. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. szeptember 4.
↑ WW23: Otto von Bülow. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. szeptember 4.

[WW1_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--1] WW1

[WW2_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--2] WW2

[WW3_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--3] WW3

[WW9_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--4] WW9

[WW10_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--5] WW10

[WW11_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--6] WW11

[WW12_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--7] WW12

[WW13_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--8] WW13

[WW4_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--9] WW4

[WW14_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--10] WW14

[WW15_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--11] WW15

[WW16_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--12] WW16

[WW17_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--13] WW17

[WW18_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--14] WW18

[WW19_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--15] WW19

[WW5_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--16] WW5

[WW20_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--17] WW20

[WW21_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--18] WW21

[WW22_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--19] WW22

[WW6_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--20] WW6

[WW23_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--21] WW23

[WW24_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--22] WW24

[WW25_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--23] WW25

[WW8_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--24] WW8

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]

[10]

[11]

[12]

[13]

[14]

[15]

[16]

[17]

[18]

[19]

[20]

[21]

[22]

[23]

[24]

U–404

A VIIC típusú tengeralattjáró
Hajótípus	Tengeralattjáró
Üzemeltető	Kriegsmarine
Hajóosztály	VIIC típus
Pályafutása
Építő	Danziger Werft AG, Danzig
Megrendelés	1939. szeptember 23.
Építés kezdete	1940. június 4.
Vízre bocsátás	1941. június 4.
Szolgálatba állítás	1941. augusztus 6.
Szolgálat vége	1943. július 28.
Sorsa	Elsüllyesztették
Általános jellemzők
Vízkiszorítás	871 T
Hossz	67,2 m
Szélesség	6,2 m
Merülés	4,74 m
Maximális merülési mélység	230 m
Végzetes merülési mélység	250–295 m
Hajtómű	2 Germaniawerft F46 dízelmotor 2 AEG GU 460/8-27 elektromotor
Teljesítmény	2400 kW (felszínen), 560 kW (víz alatt)
Sebesség	17,7 csomó (felszínen) 7,6 csomó (víz alatt)
Hatótávolság	15 700 km (felszínen 10 csomóval) 150 km (víz alatt 4 csomóval)
Fegyverzet	14 torpedó Egy fedélzeti löveg (88 mm) Egy légelhárító gépágyú (20 mm)

Legénység	40-60
Sablon • Wikidata • Segítség