Ugrás a tartalomhoz

U–221

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
U–221
HajótípusTengeralattjáró
ÜzemeltetőKriegsmarine
HajóosztályVIIC típus
Pályafutása
ÉpítőF. Krupp Germaniawerft AG, Kiel
Megrendelés1940. augusztus 15.
Építés kezdete1941. június 16.
Vízre bocsátás1942. március 14.
Szolgálatba állítás1942. május 9.
Szolgálat vége1943. szeptember 27.
Honi kikötőKiel
SorsaElsüllyesztették
Általános jellemzők
Vízkiszorítás871 T
Hossz67,2 m
Szélesség6,2 m
Merülés4,74 m
Maximális merülési mélység230 m
Végzetes merülési mélység250–295 m
Hajtómű2 Germaniawerft F46 dízelmotor
2 AEG GU 460/8-27 elektromotor
Teljesítmény2400 kW (felszínen), 560 kW (víz alatt)
Sebesség17,7 csomó (felszínen)
7,6 csomó (víz alatt)
Hatótávolság15 700 km (felszínen 10 csomóval)
150 km (víz alatt 4 csomóval)
Fegyverzet14 torpedó
Egy fedélzeti löveg (88 mm)
Egy légelhárító gépágyú (20 mm)

Legénység40-60
SablonWikidataSegítség

Az U–221 tengeralattjárót a német haditengerészet rendelte a kieli F. Krupp Germaniawerft AG-tól 1940. augusztus 15-én. A hajót 1942. május 9-én állították szolgálatba. Öt harci küldetése során 11 hajót elsüllyesztett, egyet megrongált. Összvízkiszorításuk 76 795 tonna volt.[1]

Pályafutása

[szerkesztés]

Az U–221 1942. szeptember 3-án futott ki első járőrútjára Norvégiából. Október 13-án rábukkant az SC–104-es, az Amerikai Egyesült Államokból Nagy-Britanniába tartó konvojra, Grönlandtól délre. Kevéssel hat óra előtt a tengeralattjáró torpedója eltalálta a norvég Fagerstent, amely fűrészárut és acélt szállított. A hajó a viharos tengeren tíz perc alatt elsüllyedt, 19 tengerész meghalt, tizet sikerült kimenteni.[2] Alig fél óra múlva az U–221 hullámsírba küldte a brit Ashworth-t, amely 7300 tonna bauxitot szállított, valamint a norvég Sentát, amely cellulózt és acélt vitt volna Belfast érintésével Londonba. A két hajó összesen 84 fős legénysége meghalt.[3][4]

Október 14-én Hans-Hartwig Trojer elsüllyesztette az amerikai Susana teherhajót, az 59 tengerészből 21 túlélte a támadást.[5] A tengeralattjáró ugyanezen a napon elsüllyesztette a brit Southern Empress bálnafeldolgozó hajót, amely kilenc 52 tonnás és egy 291 tonnás partra szállító hajót vitt a fedélzetén.[6]

A tengeralattjáró második őrjáratán, 1942. december 8-án, akció közben véletlenül legázolta az U–254-et, amely azonnal elsüllyedt. A balesetben az U–221 is súlyosan megrongálódott, és nem tudott lemerülni. A parancsnok úgy döntött, hogy visszatér franciaországi bázisára, amelyet december 23-án ért el. Az ezután lefolytatott vizsgálat nem találta felelősnek Hans-Hartwig Trojert az ütközésért.[7]

1943. március 7. és 13. között a tengeralattjáró öt hajót elsüllyesztett, egyet könnyebben megrongált. Március 7-én megsemmisítette a Jamaica nevű norvég teherhajót, amely Liverpoolból New Yorkba tartott üres raktérrel. A torpedótalálat miatt a hajó kettétört, és két perc alatt elsüllyedt. Az U–221 a felszínre emelkedett, hogy kikérdezze a túlélőket, de véletlenül legázolta az egyik mentőcsónakot. Egy tengerészt magukkal vittek, de ő március 21-én a tengerbe vetette magát. A legénység 21 tagja meghalt, 17 megmenekült.[8]

Március 10-én Trojer megtorpedózta a négyezer tonna általános rakománnyal Belfast felé tartó brit gőzhajót, a Tucurincát. A fedélzeten tartózkodó 82 ember közül csak egy halt meg.[9] Ugyanezen a napon a búvárhajó eltalálta az amerikai Lawton B. Evans gőzöst, de a torpedó csak kisebb károkat okozott.[10] Az amerikai Andrea F. Luckenbach nem volt ilyen szerencsés, és a torpedótalálatok után hét perccel elsüllyedt a 11 600 tonna hadfelszereléssel együtt. A támadást 64-en túlélték, huszan viszont meghaltak.[11]

Március 18-án a búvárhajó megtorpedózta a Walter Q. Gresham amerikai teherszállítót, amely 10 ezer tonna általános rakománnyal, benne tejporral és cukorral tartott Clyde felé. A fedélzeten tartózkodó hetven emberből 42-t sikerült más hajóknak kimenteniük.[12] Ugyanezen a napon a Canadian Star brit hajót is utolérte végzete. A hajót két torpedó találta el. A tengerészek a magas hullámok miatt nehezen hagyták el a süllyedő hajót, 23-an meghaltak, 54-en túlélték a támadást.[13]

1943. május 12-én az U–221 megtámadta a norvég Sandangert, amely hétezer tonna gázolajat és hétezer tonna paraffint szállított. A 39 fős legénység húsz tagja meghalt.[14]

1943. szeptember 27-én, Írországtól délnyugatra egy brit Halifax repülő nyolc mélységi bombát dobott a német búvárhajóra. A repülőt eltalálta a légelhárító tűz, és lezuhant, de a tengeralattjáró is elsüllyedt, ötvenfős legénysége meghalt.[15]

Kapitány

[szerkesztés]
Név Kezdőnap Zárónap
Hans-Hartwig Trojer 1942. szeptember 1. 1943. szeptember 27.

Őrjárat

[szerkesztés]
Indulás Indulónap Érkezés Zárónap
Kristiansand 1942. szeptember 3. Saint-Nazaire 1942. október 22.
Saint-Nazaire 1942. november 23. Saint-Nazaire 1942. december 23.
Saint-Nazaire 1943. február 27. Saint-Nazaire 1943. március 28.
Saint-Nazaire 1943. május 3. Saint-Nazaire 1943. július 21.
Saint-Nazaire 1943.szeptember 20. * 1943. szeptember 27.

* A tengeralattjáró nem érte el úti célját, elsüllyesztették

Elsüllyesztett és megrongált hajók

[szerkesztés]
Nap Hajó Nemzetisége Vízkiszorítása (brt
1942. október 13. Fagersten  Norvégia 2342
1942. október 13. Ashworth  Egyesült Királyság 5227
1942. október 13. Senta  Norvégia 3785
1942. október 14. Susana  Egyesült Államok 5929
1942. október 14. Southern Empress  Egyesült Királyság 12 398
1943. március 7. Jamaica  Norvégia 3015
1943. március 10. Tucurinca  Egyesült Királyság 5412
1943. március 10. Andrea F. Luckenbach  Egyesült Államok 6565
1943. március 10. Lawton B. Evans*  Egyesült Államok 7197
1943. március 18. Walter Q. Gresham  Egyesült Államok 7197
1943. március 18. Canadian Star  Egyesült Királyság 8213
1943. május 12. Sandanger  Norvégia 9432

* A hajó nem süllyedt el, csak megrongálódott.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • WW: U-221. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2020. augusztus 11. 
  • WW1: Fagersten. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2020. augusztus 11. 
  • WW2: Ashworth. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2020. augusztus 11. 
  • WW3: Senta. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2020. augusztus 11. 
  • WW4: Susana. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2020. augusztus 11. 
  • WW5: Southern Empress. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2020. augusztus 11. 
  • WW6: Hans-Hartwig Trojer. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2020. augusztus 11. 
  • WW7: Jamaica. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2020. augusztus 11. 
  • WW8: Tucurinca. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2020. augusztus 11. 
  • WW9: Lawton B. Evans. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2020. augusztus 11. 
  • WW10: Andrea F. Luckenbach. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2020. augusztus 11. 
  • WW11: Walter Q. Gresham. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2020. augusztus 11. 
  • WW12: Canadian Star. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2020. augusztus 11. 
  • WW13: Sandanger. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2020. augusztus 11.