Turszunzoda

	Turszunzoda
	A turszunzodai járási hivatali épület
	Közigazgatás
Ország	Tádzsikisztán
	Népesség
Teljes népesség	46 700 fő (2010)
	Földrajzi adatok
Időzóna	UTC+5
	é. sz. 38° 30′ 39″, k. h. 68° 13′ 49″38.510833°N 68.230278°EKoordináták: é. sz. 38° 30′ 39″, k. h. 68° 13′ 49″38.510833°N 68.230278°E
	[http:// weboldala]
	A Wikimédia Commons tartalmaz Turszunzoda témájú médiaállományokat.

Turszunzoda (tádzsik írással: Турсунзода), 1978-ig Regar köztársasági alárendeltségű város Tádzsikisztánban. Járási központ, a Turszunzodai járás székhelye. Dusanbétól 57 km-re nyugatra, a tádzsik–üzbég határ közelében, a Hiszor-völgyben, átlagosan 750 m-es tengerszint feletti magasságon helyezkedik el.

Éghajlata mérsékelt szárazföldi. A nyarak forrók és szárazak, a nyári legmagasabb hőmérséklet gyakran eléri a 40°C-t is. A telek enyhék, az átlagos téli hőmérséklet +2°C.

Jelentős ipari központ, a városban működik Közép-Ázsia egyik legjelentősebb iparvállalata, a turszunzodai alumíniumkohászati üzem (TADAZ). Másik jelentős üzeme a porcelángyára. A várost Mirzo Turszunzoda tádzsik költőről nevezték el. Mellette halad el a Dusanbét Üzbegisztánnal nyugati irányban összekötő M41 jelzésű főút. Lakossága az utolsó, 1989-es népszámlálás idején 40 600 fő volt, a becsült lakosságszám 2000-ben 39 ezer, 2006-ban 37 ezer volt.

A mai város helyén álló Regar falu a termékeny Hiszor-völgy egyik mezőgazdasággal foglalkozó települése volt. Neve a reg tádzsik szóból ered, melynek jelentése agyag. A környéken végzett régészeti ásatások tanúsága szerint a területen fejlett volt a kerámiaművesség és a téglakészítés is jelentős volt. Elsősorban zöldséget, grapefruitot és gyapotot termesztenek, de a környéken a rizstermesztés is jelentős. Lakossága a 20. század elején csak négyezer fő volt. A település az 1930-as években indult fejlődésnek. 1938-ban gyapotmagtalanító üzemet nyitottak a településen. 1954-ben járási székhely lett. Az 1960-as években a Vahs folyón felépített nureki vízerőmű által biztosított elektromos energiatermelés tette lehetővé a környéken az ipartelepítést. 1970-ben kezdték el a település mellett egy alumíniumkohó felépítését. Az üzem 1975-ben kezdte meg működését.

1978-ban Mirzo Turszunzoda tádzsik költőről nevezték el. A város vasútállomása azonban továbbra is a Regar nevet viseli.

1993 és 1994 között üzbég fegyveresek tartották megszállva a várost a tádzsik polgárháborúban. Végül a kormányhadsereg és orosz egységek foglalták vissza, mivel az alumíniumkohója óriási kapacitással dolgozott, gyakorlatilag a legnagyobb a világon.^[2]^[3]

Jegyzetek

↑ Tajikistan Population Census for 2010
↑ Shale Asher Horowitz (2008): From Ethnic Conflict to Stillborn Reform: The Former Soviet Union and Yugoslavia. Lancer. Delhi. ISBN 978-8170622734, 136. o.
↑ Carlotta Gall (1996): Tajik Warlord-Trader Lowers Guns, for Now. The Moscow Times.

Források

Nurullo Fozilov (szerk.): Travel Through Tajikistan, Status kiadó, Dusanbe, 2003–2006, pp. 164–165.

Külső hivatkozások

Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[4863060079536958e964de1cebd001825c35c4f8-1] Tajikistan Population Census for 2010

[2] Shale Asher Horowitz (2008): From Ethnic Conflict to Stillborn Reform: The Former Soviet Union and Yugoslavia. Lancer. Delhi. ISBN 978-8170622734, 136. o.

[3] Carlotta Gall (1996): Tajik Warlord-Trader Lowers Guns, for Now. The Moscow Times.

[1]

[2]

[3]