Turopoli Géza

Turopoli Géza

Sablon • Wikidata • Segítség

Turopoli Géza (Nagyatád, 1914. július 9. – Budapest, 1993. február 26.) magyar tisztviselő, vállalatvezető, országgyűlési képviselő.

Élete

Egy csizmadiamester fiaként született, aki 1919-ben Nagyatádon tevékeny résztvevője a kommünnek. Hat elemi iskolai osztályt végzett, majd tizenhárom évesen mezőgazdasági munkásként dolgozott a nagyatádi főszolgabíróság területén. Néhány éven belül azonban, apja politikai múltja miatt elbocsátották, ezért 1930-ban a fővárosba költözött, ahol különböző üzemekben volt segédmunkás. 1942-ben Csepelen, a Weiss Manfréd Gyárban kapott munkát, ahol kenősegéd lett. Katonai szolgálatát Gyöngyösön töltötte le, a frontra nem került ki.

1945 tavaszán szülővárosában belépett a Magyar Kommunista Párt helyi szervezetébe, ahol hamar emelkedésnek indult a karrierje: szervezési megbízott, majd a városi pártbizottság egyik vezetője lett. Az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választásokon már az országgyűlési képviselőségért is elindult a Somogy megyei választókerületben, de akkor még nem sikerült mandátumot szereznie. 1946. márciusában a megyei titkárság végrehajtó bizottsági tagja és tömegszervezési felelős lett; részt vett az Újbirtokosok és Földhözjuttatottak Országos Szövetsége (UFOSZ) munkájában is.

Az 1947. augusztus 31-i választásokon pártja Somogy megyei listájáról bekerült az Országgyűlésbe; ugyanabban az évben a Somogy megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetője, majd megyei begyűjtési megbízott lett. A két nagy baloldali párt 1948. júniusi egyesítésekor átigazolták a [z újonnan létrejött Magyar Dolgozók Pártjába. A következő, 1949. májusi országgyűlési választásokon újfent nem jutott be a törvényhozásba.

1949-ben a Földművelésügyi Minisztériumban az állami gazdaságok szociális és oktatási osztályának vezetőjévé nevezték ki, tanácsosi rangban, amihez egy közigazgatási tanfolyamot is el kellett végeznie. 1951-ben áthelyezték az Élelmezésügyi Minisztériumba, ahol főelőadói és egyben megyei miniszteri megbízotti beosztást kapott. 1953-ban kinevezték a szabadbattyáni Sertéshizlaló Vállalat, majd a Somodorpusztai Állami Gazdaság igazgatójává.

1956 végén csatlakozott az akkor megszervezett Magyar Szocialista Munkáspárthoz (MSZMP). 1957-ben néhány hónapig a párt Fejér Megyei Bizottságának gazdasági osztályán dolgozott, de később tisztázatlan okok miatt kizárták a pártból. A kizárása ellen fellebbezett, aminek a nyomán a döntést érvénytelenítették is, de pályaíve ekkor megtört. 1957 végétől már csak áruátvevő csoportvezető, illetve hasonló beosztásokban dolgozott különböző mezőgazdasági vállalatoknál, majd 1962-ig instruktori feladatokat látott el a tatai pártbizottság mellett. Később a Kiskunlacházi Mezőgazdasági Gépállomás üzemgazdásza, majd a Gyümölcs-, Zöldséggöngyöleg-ellátó és -gyártó Országos Szövetkezeti Vállalat üzemegység-vezetője lett. Utolsó munkahelye az Országos Takarékpénztár volt, ahol előbb, 1969-tól főelőadó, majd csoportvezető lett a sorsolási és propagandaosztályon. 1975-ben ment nyugdíjba.