Turbát-patak
| Turbát-patak | |
| Турбат | |
 | |
| Országok | Ukrajna |
| Földrajzi adatok | |
| Hossz | 19 km |
| Vízgyűjtő terület | 101 km² |
| Forrás | Fagyalos |
 é. sz. 48° 17′ 58″, k. h. 24° 07′ 19″48.299410°N 24.122050°E | |
| Torkolat | Bruszturjanka |
| é. sz. 48° 24′ 49″, k. h. 24° 03′ 07″48.413500°N 24.051900°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Turbát-patak témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Turbát-patak (más néven Turbat[1] ukránul: Турбат [Turbat]) [2] folyó Kárpátalján, a Bruszturjanka (Teresulka) bal oldali forrásága. Hossza 19 km, vízgyűjtő területe 101 km². Esése 39 ‰.[1]
A Fagyalos északi lejtőjén ered. Észak-északkelet, majd északnyugat felé folyik. A Bertyankával egyesülve alkotja a Bruszturjankát (Teresulka), mely a Tarac bal oldali forrásága.
Történelem
[szerkesztés]A Máramarosi-Verhovina tőle északra található vízválasztó gerince a történelmi Magyar Királyság határát is hordozta. A Pántor-hágó és a tőle északra fekvő Légiós-hágó is harcok színhelye volt az első világháborúban,[3] bár mivel utak hiányában nehezen megközelíthető, a közeli Tatár-hágóhoz képest másodlagos támadási ill. visszavonulási irány volt. Az 1914. októberi és 1915. januári harcok után 1916 nyarán a Bruszilov-offenzíva érte el itt a Kárpátokat; a Turbát-patak menti harcálláspontot szeptember 12-én Károly trónörökös is meglátogatta.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Sebestyén Zsolt. A Felső-Tisza-vidék folyóvíznevei (pdf) (magyar nyelven), Nyíregyháza: Nyíregyházi Egyetem, 400. o.. ISBN 978-963-12-7730-2 (2017). Hozzáférés ideje: 2022. december 3.
- ↑ Григорій Іванович Швець, Н.І. Дрозд, Сергій П. Левченко.szerk.: В. I. Мокляк: Каталог річок України (pdf) (ukrán nyelven), Kijev: Академія наук Української РСР / Інститут гідрології та гідротехніки / Інститут мовознавства ім. О.О.Потебні (1957). Hozzáférés ideje: 2022. december 3.
- ↑ „Gorgánok – Máramaros és Galícia határán”. Hazajáró. 192. epizód. (magyar nyelven) Hozzáférés: 2021. április 15.
- ↑ A Pántor-hágó (magyar nyelven). Vigyázók Had- és Kultúrtörténeti Egyesület, 2020. május 4. (Hozzáférés: 2021. április 15.)
