Ugrás a tartalomhoz

Trpimirović-ház

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Trpimirović-ház
Királyi uralkodóház
Tomiszláv megkoronázása, Oton Iveković festménye
Tomiszláv megkoronázása, Oton Iveković festménye
OrszágHorvát Királyság
Nemzetiséghorvát
Alapítva9. század
AlapítóI. Trpimir
Kihalt1091
Utolsó tagII. István horvát király
A Wikimédia Commons tartalmaz Trpimirović-ház témájú médiaállományokat.

A Trpimirović-ház a legnagyobb horvát uralkodóház, amelyből a kora középkorban horvát fejedelmek, majd később királyok sora származott. Nevét őséről, I. Trpimir horvát fejedelemről kapta, aki a 9. század első felében élt, és akinek uralkodása alatt jegyezték fel először a horvát népnevet (Dux Chroatorum).[1] Azt tartják, hogy a dinasztia 1074-ig folyamatosan uralkodott, bár nem erősíthető meg, hogy Tomiszláv és I. Krešimir rokonságban álltak volna elődeikkel. Az egyetlen érv, amely I. Trpimirt és fiait, Zdeszlávot és Muncimirt a 10. század uralkodóival köti össze II. Trpimir neve. A vérvonal kétségtelenül csak Trpimirtől fiáig, Muncimirig vezethető vissza, majd Tomiszláv örököseitől tovább. A legtöbb uralkodó esetében azonban az uralkodás pontos éve sem határozható meg.[2]

Története

[szerkesztés]

A Trpimirovićok patrimoniális birtokai a Trau és Spalato, valamint a Spalato és Omiš (Poljica) közötti partmenti területen helyezkedtek el, de később más területekre is kiterjedtek.[3] Ezekről a birtokokról szedték be az uralkodók a jobbágyok által fizetett adót (tribatum). Első számú székhelye Klissza vára volt, de frankok hűbérese lévén gyakran harcolt a frankok oldalán.

Trpimir fejedelem halála után a hatalmat ideiglenesen Domagoj személyében egy másik uralkodóház, a Domagojović-ház vette át, majd 878-ban Trpimir fia Zdeszláv Domagoj ismeretlen nevű fiát elűzve visszaszerezte a hatalmat. Ezt azonban nem tudta megtartani, mert 879-ben Domagoj másik fia Branimir fellázadt ellene és megölte. Testvére, Muncimir 892-ben szerezte vissza a hatalmat, akinek már sikerült megőriznie a fejedelemsége függetlenségét a régió nagyhatalmaival szemben. A dinasztia uralkodói ugyanis eleinte frank vazallusként uralkodtak. Összecsaptak a Velencei Köztársasággal és a Bizánci Birodalommal, de a 9. század vége felé nagyobb függetlenségre tettek szert.

A 10. században Tomiszláv király egyesítette a pannóniai és a tengerparti Horvátországot, és létrehozta a Horvát Királyságot. Uralkodására vonatkozó szűkös történelmi források szerint ekkor Horvátország már erős állam volt. Külpolitikai szinten kapcsolatokat ápolt a Szentszékkel és sikeresen védekezett a magyar betörések ellen, hazai szinten pedig részt vett a 925-ben és 928-ban Spalatóban tartott egyházi zsinatokon.[4] A 10. és 11. században is folytatódott a harc a dalmát városokért Bizánccal és a Velencei Köztársasággal. Tomiszláv utódai nem tudtak stabil uralmat fenntartani, így az országot a 10. század közepén dinasztikus válság sújtotta. A két testvér, Miroszláv és Mihajlo Krešimir harcában Pribina bán ez utóbbi javára közbelépett, aminek következtében 949-ben meggyilkolták Miroszláv királyt.[5][6]

Az ország politikai és társadalmi fellendülése Stjepan Držislav uralkodása alatt ment végbe, akiről Tamás spalatói főesperes azt írja, hogy megkapta a királyi tisztelet jeleit, és hogy ő korától kezdve Dalmácia és Horvátország királyainak nevezik a horvát uralkodókat.[7] Stjepan Držislav király 997-ben bekövetkezett halála után a trónon három fia követte: Szvetoszláv Szuronja, III. Krešimir és Gojszláv. Két fiatalabb testvér fellázadt Szvetoszláv Szuronja ellen, ami újabb trónharcot eredményezett, mely Szvetoszláv megdöntésével ért véget. III. Krešimir és Gojszláv közösen vette át a hatalmat. Szvetoszlávtól és fiától, Stjepantól származott a Szlavóniát uraló Svetoslavić-ág, míg a másik ágat III. Krešimir leszármazottai, a Krešimirovićok alkották, akik továbbra is uralták a Horvát Királyságot.

A dinasztia IV. Krešimir uralkodása alatt érte el csúcspontját, aki megszilárdította és kiterjesztette a királyságot, de fia II. István halálával 1091-ben kihalt, mert nem hagyott hátra fiú örököst.

A Trpimirović-ház uralkodói

[szerkesztés]

A Tengerparti Horvátország fejedelmei

[szerkesztés]

Horvátország királyai

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Goldstein 198. o.
  2. ↑ Hrvatska enciklopedija
  3. ↑ Šišić 161. o.
  4. ↑ Šišić 131-132. o.
  5. ↑ Šišić 132. o.
  6. ↑ Goldstein 302. o.
  7. ↑ Goldstein 333. o.

Források

[szerkesztés]
  • ↑ Goldstein: Ivo Goldstein: Hrvatski rani srednji vijek. Zagreb: Novi Liber. 1995. ISBN 953-6045-02-8  
  • ↑ Hrvatska enciklopedija: Hrvatska enciklopedija: Trpimirovići. www.enciklopedija.hr. Leksikografski zavod Miroslav Krleža (Hozzáférés: 2021. november 23.)
  • ↑ Šišić: Ferdo Šišić: Povijest Hrvata, Pregled povijesti hrvatskog naroda 600.-1526, prvi dio. Split: (kiadó nélkül). 2004. ISBN 953-214-197-9  

További információk

[szerkesztés]
  • John Van Antwerp Fine: The late medieval Balkans : a critical survey from the late twelfth century to the Ottoman Conquest. Ann Arbor: University of Michigan Press. 1987.  
  • Vjekoslav Klaić: Povijest Hrvata, Knjiga Prva. Zagreb: Nakladni zavod Matice hrvatske. 1985. ISBN 9788640100519  
  • Franjo Šanjek és mások: Povijest Hrvata – Srednji vijek 1. kötet. (hely nélkül): Školska knjiga. 2003. ISBN 978-953-0-60573-2  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Trpimirović-ház&oldid=25067990”