Ugrás a tartalomhoz

Trinità dei Monti

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Trinità dei Monti
itáliai nemzeti emlék
Valláskatolicizmus
EgyházmegyeRómai egyházmegye
Építési adatok
Építése1502
Stílusreneszánsz építészet
Tervezője
Felszentelés1585
FelszentelőV. Szixtusz pápa
Elérhetőség
TelepülésRoma Capitale
Elhelyezkedése
Trinità dei Monti (Róma belvárosa)
Trinità dei Monti
Trinità dei Monti
Pozíció Róma belvárosa térképén
é. sz. 41° 54′ 22″, k. h. 12° 29′ 01″41.906250°N 12.483580°EKoordináták: é. sz. 41° 54′ 22″, k. h. 12° 29′ 01″41.906250°N 12.483580°E
Térkép
A Trinità dei Monti weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Trinità dei Monti témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
A templom légi fotója 1938-ból

A Santissima Trinità dei Monti templom egy katolikus imahely Rómában, a Campo Marzio kerületben, a híres Spanyol lépcső tetején. A templom francia nyelven is működik, mivel az Emmánuel közösségre bízták.[1] Egyike az öt francia ajkú római katolikus templomnak, a San Luigi dei Francesival, a San Nicola dei Lorenesivel, a Sant'Ivo dei Bretonival, a Santival, a Claudio és Andrea dei Borgognonival együtt.

Története

[szerkesztés]

A templom első részének munkálatai valószínűleg 1502-ben kezdődtek és a század nagy részében tartottak. A templom neve eredetileg Trinità del Monte volt, valószínűleg a Pincio-dombra utalva, amelyen áll. A templom első részét teljesen gótikus stílusban Annibale Lippi és Gregorio Caronica építészek tervezték, és a francia Narbonne városából származó kövekből építették.[2]

A Róma 1527-es kifosztása által okozott károkat követően a környező telkek megvásárlásának köszönhetően a teljes komplexum helyreállítása és bővítése mellett döntöttek. Az 1549–50-es konklávéval különböző francia bíborosok finanszírozták a bővítési munkálatokat, amelyekkel 1570-ben elkészült a Giacomo Della Porta és Carlo Maderno által tervezett homlokzat, amelyet a két híres harangtorony díszített.[3]

A templomot 1585-ben szentelte fel V. Szixtusz pápa, aki Domenico Fontana építészt bízta meg egy út megépítésével, amelyet maga a pápa Felice utcának nevezett el, amely összeköti a Pincio környéket a Santa Maria Maggiore-bazilikával. Az útépítéshez szükséges ásatások azonban nagy magasságkülönbséget okoztak a templom főbejáratához képest, ezért Fontana két járattal rendelkező monumentális lépcsősor megépítését tervezte, amely ma is megoldja az épület megközelítését.[4]

Leírása

[szerkesztés]

A Trinità dei Monti komplexum két összefüggő épületre oszlik: a kolostorra és a templomra.

A templom egyetlen hajóból áll, amelyre hat oldalkápolna néz. A két szimmetrikus, nyolcszögletű kupolájú harangtoronnyal ékesített homlokzat egysoros pilaszterekből áll, amelyeket egy tetőtér központi lunettával zár le. A keresztboltozat (az egyik első épületrész) késő francia gótikus stílusú, egymásba fonódó bordás boltozatokkal, az egyetlen példa erre a stílusra Rómában. A két harangtornyon egy óra és egy napóra látható, amelyek Róma, illetve Párizs idejét mutatják.

A jobb oldali mellékoltárok

[szerkesztés]

A jobb oldali első mellékoltárt (Altoviti) Giovanni Battista Naldini, a Krisztus megkeresztelkedése című oltárkép szerzője Keresztelő Szent János történeteit ábrázoló freskóciklusa díszíti. A másodikon nincsenek domborműdíszek, míg a harmadikon (Lucrezia della Rovere) Daniele da Volterra és segédei figyelemre méltó freskóciklusát őrzik. Giorgio Vasari szerint az összes kartont a művész rajzolta, míg a kivitelezés nagy részét a növendékeire bízta, akik közül sokan később bizonyos mélységű művészekké váltak. A mester minden bizonnyal „felelős” a hátsó falon lévő Mennybemenetelért (1548–50), a jobb oldalon pedig a Szűzanya bemutatásáért. A volterrai Giovanni Paolo Rossetti Angyali üdvözletre (középső lunetta) és Jézus bemutatására a templomban (bal oldali lunetta), Michele Albertire, az Ártatlanok lemészárlására (bal oldali fal) és a Prófétákra a boltívben (1553–60) utal, Gaspar Becerrában A Szűz születése (jobb fal), Pellegrino Tibaldinak és Marco Pinónak a boltozat és a boltív (bibliai és meztelen jelenetek Della Rovere-címerfákkal).

Az Orsini-kápolna következik, Louis Vincent leon Pallière 1817-es oltárképével (Flagellation), a falakat pedig Rodolfo Pio da Carpi bíboros (1567 körül) és Cecilia Orsini (1575), Savoyai Alberto III Pio feleségének temetési emlékművei díszítik. Mindkettőt Leonardo Sormani készítette. Maga a művész a szerzője Prospero Antichival a boltozatban található stukkóknak, amelyek Paris Nogari (1575 előtt) Krisztus szenvedéstörténetét foglalják magukban. Nogari freskókkal díszítette a lunettákat a Lobozással, Elmentek a Kálváriára, a Prófétákat és az angyalokat töviskoronával (oltárfal).

A következő két kápolnát jelentős érdeklődésre számot tartó ciklusok jellemzik, de a szerző nevét még nem sikerült megállapítani. Az ötödik, Besançon kánonja, Pierre Marciac, egy raffaellói kultúrájú művészé, aki valószínűleg részt vett a vatikáni loggiák díszítésében (a javasolt nevek között Michele Alberti); a hatodikat egy valószínűleg umbriai művész díszítette, közel Pinturicchióhoz.

A bal oldali mellékoltárok

[szerkesztés]

Az egyik első kápolnában a bal oldalon Daniele da Volterra egy híres freskóciklust hagyott hátra 1541-ben, köztük a gyönyörű Depozíciót, amelyet egyöntetűen a manierizmus egyik csúcsának tartanak. A jobb oldali nyolcadik kápolna (Massimo kápolna) ehelyett Perin del Vaga gyönyörű freskóciklusát őrzi (az Ó- és Újszövetség történetei; 1537), amelyet 1563 és 1589 között Taddeo és Federico Zuccari készített el. Krisztus megkeresztelkedése és a San Giovanni Battista-kápolna freskói Giovanni Battista Naldini (1580) alkotásai. A templom eredetileg Jean Auguste Dominique Ingres oltárképét is őrizte.

A kolostor és környéke

[szerkesztés]

A kolostorban meg kell emlékeznünk a Perspektíva Galériáról, amelyet Andrea Pozzo freskókkal festett az anamorfózis egyedülálló példájával 1642-ben Emanuel Maignan, S. Francesco di Paolát ábrázolva,[5] valamint a 18. század végi romok szobájára freskókkal. akinek érzékenysége korábban a romantika lánya, a francia Charles-Louis Clérisseau munkája, egy művész, aki Szentpéterváron, a cárok udvarában fejezte be napjait. A kolostorban van egy második anamorf festmény, amelyet Jean François Niceron festett 1642-ben, s az apokalipszist író Szent Jánost ábrázolja,[6] majd Emanuel Maignan befejezte. A kolostor egyik folyosóján egy reflexiós napórát készített Maignan.[7] A folyosó boltozata különböző elrendezéseket mutat a színek szerint.

A területet, amelyen a templom épült, Paolai Szent Ferenc vásárolta meg a Minimális Atyák Rendjének kolostorának építésére. A telket a velencei Barbaro nemesek adták el, amint az az adásvételi okiratból is kitűnik, miközben a francia királyi hozzájárulásról szóló mítosz nem dokumentálható.

A franciák azt állítják, hogy befolyásuk a Trinità dei Monti területére a 16. századra nyúlnak vissza; 19. században a Francia Akadémiát is áthelyezték nem messze, a szomszédos Villa Medicibe. A közhiedelem ellenére a híres lépcsőt, amelyet XIII. Benedek pápa 1725-ben avatott fel, Francesco De Sanctis építette (1726-ban fejeződött be) alapvetően magánfinanszírozásból (Etienne Gueffier diplomata hagyatéka), és nem a Franciaországban uralkodó családtól, hogy megfelelő pompával és barokk pompával jelölje meg a város végét és a kertek kezdetét, amelyeket korábban az Olmata viridiárium foglalt el. A templom egyik harangtornyán óra, a másikon napóra van.

VI. Piusz pápa 1788-ban a Trinità dei Monti előtt állíttatta Antinori építész által a szallusti obeliszket, a pápai Rómában emelt nagy obeliszkek utolsó előtti részét, amelyet a római császárkorban építettek az egyiptomi obeliszkek utánzására.

Mater admirabilis

[szerkesztés]

A Mater admirabilis (Csodálatos anya) egy Pauline Perdrau által 1844-ben festett freskó.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Chiesa della Trinità dei Monti című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Bibliográfia

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]