Ugrás a tartalomhoz

Tarcafő

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Torysky szócikkből átirányítva)
Tarcafő (Torysky)
Tarcafő zászlaja
Tarcafő zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásLőcsei
Rangközség
Első írásos említés1284
PolgármesterJán Čarák
Irányítószám053 72
Körzethívószám053
Forgalmi rendszámLE
Népesség
Teljes népesség324 fő (2022)[1]
Népsűrűség51 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság802 m
Terület6,99 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 49° 05′ 50″, k. h. 20° 40′ 30″49.097222°N 20.675000°EKoordináták: é. sz. 49° 05′ 50″, k. h. 20° 40′ 30″49.097222°N 20.675000°E
Tarcafő weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Tarcafő témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Tarcafő (1899-ig Toriszka, szlovákul: Torysky, németül: Siebenbrunn) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Lőcsei járásában.

Fekvése

[szerkesztés]

Lőcsétől 14 km-re északkeletre, a Lőcsei-hegység déli részén, a Tarca partján fekszik. Határa mindig gazdag volt erdőkben, rétekben, legelőkben. Itt ered a Tarca-folyó, a település erről kapta a nevét.

Története

[szerkesztés]

A falut 1284-ben IV. László király oklevelében „Tarchafeu” néven említik először. Az oklevél mindazonáltal nem bizonyítja a falu létezését, hiszen a Tarcafő nevet elsősorban a hely megjelölésére használja. A település területe a középkorban Lőcse városához tartozott. Lőcse város tanácsa 1537.május 3-án kelt határozatával úgy rendelkezett, hogy a városhoz tartozó ezen területet a vlach jog alapján ruszinokkal telepíti be. A korabeli források a falut „Torizka”, „Torizka alias Kystarcza”, illetve németül „Siebenbrunn”, azaz a Tarca hét forrása után Hétforrás néven említik. Lakói, akik később elszlovákosodtak Lőcse városának adófizetéssel és robottal tartoztak. A falu név szerint ismert első bírája 1551-ben egy bizonyos Jacko volt. A 16. században malom és fűrésztelep működött a területén, lakói juhtenyésztéssel, erdei munkákkal foglalkoztak.

1598-ban 28 ház állt a településen, ezzel már a nagyobb falvak közé tartozott. A ruszin lakosság a görögkatolikus hitet hozta magával. Első fatemplomuk a 17. században épült. 1663-ból ismert a falu első plébánosa: Szambronszky Lukács is, aki ebben az évben építteti fel a falu első plébániáját. A lakosság száma ezután is lendületesen gyarapodott, 1667-ben 47 jobbágyháza és 16 zsellérháza volt. A falu második fatemploma 1730-ban épült és Mihály arkangyal tiszteletére szentelték. 1773-ban 67 ház állt itt. 1787-ben 88 házában 785 lakos élt. Szent Mihály látható a falu 1788-ból származó pecsétjén is, melyet a falu mai címere is megőrzött.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „TORISZKA. Toris. Tót falu Szepes Várm. földes Ura Lőtse Városa, lakosai katolikusok; határja meglehetős.[2]

Az iskola meglétéről az első forrás 1800-ból származik. A falu lakói hagyományosan állattartásból, pásztorkodásból, favágásból, fuvarozásból, fazsindely készítésből, szűcsmesterségből éltek, a nők pedig főként vászonszövéssel foglalkoztak. 1828-ban 185 háza volt 1336 lakossal.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Toriszka, orosz falu, Szepes vmegyében, ut. p. Lőcséhez 2 1/2 óra, hegyek közt: 458 g. kath. lak. Lőcse város birja.[3]

1861-ben már kőből épült fel a falu mai temploma klasszicista stílusban, a Segítő Szűzanya tiszteletére. A növekedés lendülete csak a 19. század végén tört meg, 1880 és 1890 között ugyanis sok lakója kivándorolt a tengerentúlra. A trianoni diktátum előtt Szepes vármegye Lőcsei járásához tartozott.

Népessége

[szerkesztés]

1910-ben 886, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 416 lakosából 399 szlovák és 10 ruszin volt.

2011-ben 354 lakosából 209 szlovák és 129 ruszin.

Nevezetességei

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]