Toratau
| Toratau | |
 | |
| Éjszaka | |
| Ország | Oroszország |
| Hegység | Déli-Urál |
| Elhelyezkedése | |
 Toratau
Pozíció Oroszország térképén
| |
 é. sz. 53° 33′ 16″, k. h. 56° 05′ 56″53.554444°N 56.098889°EKoordináták: é. sz. 53° 33′ 16″, k. h. 56° 05′ 56″53.554444°N 56.098889°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Toratau témájú médiaállományokat. | |
A Toratau (vagy Tratau; baskírül: Торатау – „erőd hegy”[1]) a négy shihan (elszigetelt hegy) egyike, az Isimbaji járásban található, Sztyerlitamak város határán. A település és a régió jelképe, a zászlójukon is megtalálható. 1960-tól országos jelentőségű műemlék védelem alatt álló régészeti terület, 1965 óta természeti emlék.
A késő paleozoikumban egy meleg tenger fenekén alakult ki, a keletkezés idejét a hegy kövületi vizsgálatai alapján 230–285 millió évvel ezelőttre határozták meg.[2][3]
Földrajzi helyzete
[szerkesztés]A hossza 1 km, a szélessége 850 m, a magassága a Belaja folyó felett 220 m, a talajszint felett 200 m, a tengerszint feletti abszolút magassága 338 m.
Kúp alakú. A lejtők meredeksége: 20–30 fok, de nem képeznek sziklás párkányokat. Az alsó részt esztrich borítja. A hegy északi lejtőjének tövében források találhatók, az egyik kénes vizű.
A hegy lábánál található Baskíria egyik legmélyebb karszttava: a Tugarsalgan tó.[2][3]
Flóra
[szerkesztés]Toratau növényvilága 404 növényfajt foglal magában, ami majdnem a negyede Baskíria teljes növényfajainak. Endemikus fajokban is gazdag, 21-et azonosítottak itt (Dianthus acicularis, Clausia agydeliensis, Pedicularis uralensis) és másokat. 15 ritka, védelemre szoruló növényfaj él itt, amelyek szerepelnek a Baskír Köztársaság Vörös Könyvében, közülük 8 az Orosz Föderáció Vörös Könyvében is szerepel.[4]
Fauna
[szerkesztés]Az állatvilág képviselőinek 120 faját azonosították 97 nemzetségből és 52 családból.[5] Élnek itt többek között szöcskék, lepkék (apolló, vitorlásmoly stb.), vöröses ürge.[1]
A Coleoptera rendbe tartozó, növényevő fitofágbogaraknak 340 faját találták itt. Egy részük reliktum, amely bizonyos növénycsoportokhoz kötődik.
Az Orosz Föderáció és a Baskír Köztársaság Vörös Könyveiből olyan ritka fajokat találtak a Torataun, mint az alpesi márna (Rosalia alpina), a ritka poszméh (Bombus paradoxus), a sztyeppei poszméh (Saga pedo), a közönséges imádkozó sáska ( Mantis religiosa ) és a közönséges rézsikló ( Coronella austriaca ). Emellett 22 faj is szigorú védelem alatt áll, és 37 faj az európai vadon élő állatok és növények, valamint a természetes élőhelyek védelméről szóló egyezmény (1979. évi Berni Egyezmény) értelmében.
Védelem
[szerkesztés]A hegy jogi státusza és kulturális értéke ellenére ezt a helyet a bányászat potenciális helyszíneként tartják számon. Ily módon gyakorlatilag az összes hegyet kizsákmányolták. Egy szervezet alakult, hogy megvédje Torataut a hasonló tevékenységektől.[6]
Képgaléria
[szerkesztés]-
A hegy alatti síkságon tehenek legelnek -
Baskíria zászlójának színeiben -
Toratau télen
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Тратау (Торатау), ГАУН РБ «Башкирская энциклопедия», 2018. [2019. december 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. башкирская-энциклопедия.рф
- ↑ a b Торатау (orosz nyelven), 2021. április 25. (Hozzáférés: 2021. április 25.)
- ↑ a b О Торатау, 2021. április 25. [2021. április 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. április 25.) (oroszul)
- ↑ Флора Торатау |, 2020. november 15. [2022. május 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. május 31.) (oroszul)
- ↑ И. Р. Хисматуллин // ГЕОЭКОЛОГИЧЕСКИЙ АНАЛИЗ СТЕРЛИТАМАКСКИХ ШИХАНОВ: ПОСЛЕДСТВИЯ И ПЕРСПЕКТИВЫ АНТРОПОГЕННОГО ВОЗДЕЙСТВИЯ НА КОМПЛЕКСНЫЕ ПАМЯТНИКИ ПРИРОДЫ.. oaji.net . [2018. szeptember 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. február 3.) Вестник Кемеровского государственного университета, 2014 № 2 (58) Т. 2, с.78
- ↑ Наша миссия, 2021. április 25. [2021. április 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. április 25.) (oroszul)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Toratau című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
