Tompa Miklós
| Tompa Miklós | |
 | |
| Született | 1910. december 28.[1] Székelyudvarhely[2] |
| Elhunyt | 1996. július 5. (85 évesen)[1] Marosvásárhely[2] |
| Állampolgársága | román |
| Házastársa | Mende Gaby |
| Gyermekei | Tompa Gábor |
| Szülei | Tompa László |
| Foglalkozása | színházi rendező |
| Kitüntetései | Kemény János-díj (1996) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tompa Miklós témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Tompa Miklós (Székelyudvarhely, 1910. december 28. – Marosvásárhely, 1996. július 5.): rendező, színészpedagógus, színházigazgató, a Székely Színház (később a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Magyar Tagozata) megalapítója, Tompa László költő fia, Tompa Gábor színházi rendező édesapja.
Életút
[szerkesztés]Iskoláit szülővárosában és Marosvásárhelyen végezte. Ugyanitt érettségizett 1930-ban, majd jogot tanult. 1936-ban Budapestre ment, a Nemzeti Színháznál tanult. 1941-ben Kolozsvárra szerződött, ahol bemutatták első rendezését, Németh László Villámfénynél című drámáját. 1944-ben vendégrendezést vállalt a budapesti Nemzeti Színháznál. 1946-ban megszervezte a Székely Színházat.
1948-ban tanítani kezdett a Színművészeti Akadémián (ma Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem), 1976-tól – az intézet kéttagozatossá válásától – 1981-ig rektora volt. 1966-ban távozott a Székely Színház éléről, továbbra is tanít az Akadémián és vendégrendezéseket vállalt, elsősorban Sepsiszentgyörgyön. 1981-ben befejezte a főiskolai munkát, nyugdíjba ment. 1991-ben Kolozsváron színpadra állítottaa utolsó rendezését, a Bernarda Alba házát.
A marosvásárhelyi együttes az ő igazgatásának első tíz évében vált országosan, sőt az országhatárokon túl is ismert és nagyra becsült társulattá, az erdélyi magyar színjátszás akkori reprezentatív együttesévé. Előadásaikban a társadalmi vonatkozások, a közösségi mondanivalók párosultak a helyzetek, a jelenetek részletes lélektani kidolgozottságával, produkcióik a mikrorealizmus példaértékű teljesítményeinek minősülnek. A hatvanas évektől – egy régebbi vonzalomhoz visszatérve – ő rendezte Marosvásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön a leghitelesebb és leghatásosabb Tamási Áron-bemutatókat.[3]
Művészi pályafutása alatt a következő díjakban részesült: állami díj, a művészet érdemes mestere, Tamási Áron-díj. 1996-ban jelent meg vele egy beszélgetőkönyv, a Székely körvasút, Bérczes László szerzésében-szerkesztésében, a Pesti Szalon Könyvkiadó gondozásában.
Legfontosabb rendezései
[szerkesztés]- Bródy Sándor: A tanítónő
- Csehov: Ványa bácsi, Sirály
- Tolsztoj: A sötétség hatalma
- Richard Nash: Az esőhozó ember
- Makszim Gorkij: Kispolgárok, A nap fiai
- Tamási Áron: Énekes madár, Csalóka szivárvány, Tündöklő Jeromos
- Móricz Zsigmond: Úri muri
- Molière: A fösvény
- Benjamin Jonson: Volpone vagy a pénz komédiája
- Ion Luca Caragiale: Az elveszett levél
- Kós Károly: Budai Nagy Antal
- Visnyevszkij: Optimista tragédia
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Miklós Tompa, 384500
- ↑ a b Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet
- ↑ Magyar színházművészeti lexikon - Tompa Miklós
Források
[szerkesztés]- Bérczes László: Székely körvasút. Tompa Miklós mesél. Pesti Szalon Könyvkiadó, 1996. Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Czirják Árpád: Tompa Miklós Tamási-rendezései
További információk
[szerkesztés]- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés V. (S–Zs). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest–Kolozsvár: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2010.
.svg){kind=small}
