Tom of Finland
| Tom of Finland | |
 | |
| Született | Touko Valio Laaksonen 1920. május 8.[1][2][3][4][5] Kaarina[6] |
| Elhunyt | 1991. november 7. (71 évesen)[1][2][3][4][7] Helsinki[6] |
| Álneve | Tom of Finland |
| Állampolgársága | finn[8] |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Sibelius Akadémia |
| Kitüntetései | Cross of Liberty, 4th Class (1944)[9] |
| Halál oka | tüdőtágulat |
| Sírhelye | Hietaniemi temető[10] |
 | |
| Tom of Finland aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tom of Finland témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Touko Valio Laaksonen (Kaarina, 1920. május 8. – Helsinki, 1991. november 7.), közismert művészi álnevén Tom of Finland, finn képzőművész, aki a huszadik századi meleg kultúrára nagy hatást gyakorló stilizált férfialakokat ábrázoló, homoerotikus műveiről ismert. Négy évtizedes munkássága alatt több mint 3500 illusztrációt készített.
Ifjúkora és pályakezdése
[szerkesztés]Laaksonen a finnországi Kaarina városában született, nem messze Turkutól.[11] Mindkét szülője középiskolai tanár volt, akik a kaarinai gimnáziumban tanítottak. A család az iskola épületéhez kapcsolódó épületben lakott.[12]
Turkuban járt iskolába, majd 1939-ben, 19 éves korában költözött Helsinkibe, hogy reklámot tanuljon. Szabadidejében erotikus képek kezdett rajzolni saját szórakoztatására, a képeket azokról a munkásférfiakról mintázta, akiket fiatal kora óta látott. A rajzokat kezdetben rejtegette, majd mielőtt bevonult a hadseregbe, megsemmisítette őket.[13] Finnország háborúba lépett a Szovjetunióval, majd hivatalosan belépett a második világháborúba, ezért 1940-ben besorozták. Légelhárítóként szolgált másodhadnagy besorolásban.[14] Később fetisiszta érdeklődését az egyenruhás férfiakkal, különösen a Finnországban szolgáló német Wehrmacht katonákkal való találkozásnak tulajdonította. "A rajzaim nem politikai állásfoglalások, nem ideológia. Csak magára a képre gondolok. Az egész náci filozófia, a rasszizmus és társai gyűlöletesek nekem, ettől még persze lerajzoltam őket—nekik voltak a legszexibb egyenruháik!"[15] A háború után, 1945-ben visszatért tanulmányaihoz.
Laaksonen művészete ebben az időszakban a későbbiekhez képest romantikusabb, lágyabb, "szelídebb alakokkal és formákkal." A férfiak jellemzően középosztálybeliek, szemben a későbbi időszakra jellemző matrózokkal, motorosokkal, favágókkal és más sztereotipikusan hipermaszkulin munkásosztálybeli férfiakkal. Másik lényeges különbség, hogy hiányoznak a drámai kompozíciók, a magabiztos pózok, izmos testek és "egzotikus környezetek", amely későbbi munkájára olyan jellemző volt.
Karrier
[szerkesztés]1956-ban Laaksonen beküldte rajzait a Physique Pictoral befolyásos amerikai magazinnak, amely a képeket az 1957-es tavaszi számában Tom álnév alatt tette közzé. Az álnévre azért esett a választás, mert hasonlított a Touko keresztnévre. A Tom of Finland nevet Bob Mizer szerkesztő alkotta meg a magazin téli számában.[16] Az 1957 tavaszi szám címlapján jelent meg egyik rajza, amely két favágót ábrázolt munka közbe, akit egy harmadik férfi néz. A kép a finn mitológiára épül, amely a favágókat az erős férfiassággal azonosította, ennek a helyzetnek a "homoerotikus lehetőségeit" hangsúlyozta, amely "meleg összefüggésbe helyezte" a jelenetet. Ez a stratégia egész életpályájára jellemző volt.
A második világháborút követő időszak a motoros szubkultúra terjedését hozta, amely elutasította "a háború utáni konformizmusra és letelepedett életmódra épülő életet".[17][18] A motoros szubkultúra egyszerre volt marginális és ellenkulturális; a lázadást és a kockázatvállalást középpontba állító stilizált férfiasságot biztosított a háború utáni meleg férfiaknak. Ez szemben állt a korban elterjed sztereotípiákkal: a filmek és a kabarék a meleg férfiakat nőiesnek állították be.[19] Laaksonen rajzaira George Quaintance, Etienne és társainak motorosokat ábrázoló képei is hatással voltak.[20] Laaksonen motoros és bőrös férfiakat ábrázoló rajzai a meleg férfiakat a vadság, a fizikai lét és az önállóság megtestesítőiként mutatták be.,[21][22] szemben a mainstream kultúrával és az orvosi és pszichológiai szakirodalommal, amely a meleg férfiakat szomorú, érzékeny, passzív fiataloknak állította be.[23] Laaksonen rajzai az "1950-es években meleg szubkultúrájában már létező stílusokat és diskurzusokat konszolidálta" ez vezetett ahhoz, hogy széles körben elterjedt és népszerűvé vált e szubkultúrán belül.[24]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Lambiek Comiclopedia (angol és holland nyelven). Lambiek, 1999. november 1. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b BD Gest' (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Le Delarge (francia nyelven). Gründ, 2001
- ↑ a b Artists + Artworks (angol nyelven). (Hozzáférés: 2021. szeptember 3.)
- ↑ The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
- ↑ Museum of Modern Art online collection (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 4.)
- ↑ Kansallisbiografia (finn nyelven). Finnish Literature Society
- ↑ Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2024. május 11.)
- ↑ Löfström, pp. 189.
- ↑ Hooven, F. Valentine. His Life and Times. New York: St. Martins Press (1993)
- ↑ Arell & Mustola, p. 15
- ↑ Bio at TOFFoundation
- ↑ Hooven, F. Valentine. His Life and Times. New York: St. Martins Press (1993)
- ↑ Arell & Mustola, 31.o. Ez a magazin általános névadási gyakorlatát követte. További álnevek ebből az időszakból: Bruce of Los Angeles and Spartan of Hollywood, for example.
- ↑ Löfström, 190.o.
- ↑ Suarez, 1996, 150.o.
- ↑ The Celluloid Closet; Directors: Rob Epstein, Jeffrey Friedman (1996) UPC: 043396821071.
- ↑ Kalin 1990, 111.o.; Hooven 1993, 84–85.o.
- ↑ Suarez, 1996, 152, 158.o.
- ↑ Löfström, 190–1.o.
- ↑ Suarez, 1996, 152, 158.o.; Dyer 1983
- ↑ Löfström, 191.o.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Tom of Finland című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
