Tofeus Mihály
| Tofeus Mihály | |||||
| Az Erdélyi református egyházkerület püspöke | |||||
| Született | 1624. szeptember 29. Székelyhíd | ||||
| Elhunyt | 1684. október 23. (60 évesen) Gyulafehérvár | ||||
| Nemzetiség | magyar | ||||
| Iskolái | Leideni Egyetem (–1649, doktorátus, teológia) | ||||
| Felekezet | protestantizmus | ||||
| Püspökségi ideje 1679 – 1684 | |||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tofeus Mihály témájú médiaállományokat. | |||||
Tofeus Mihály, gyakran Dobos Mihály (Székelyhíd, 1624. szeptember 29. – Gyulafehérvár, 1684. október 23.) teológiai doktor, református lelkész, az Erdélyi református egyházkerület püspöke 1679-től haláláig, egyházi író.
Élete
[szerkesztés]Iskoláit Magyarországon végezte, majd külföldi akadémiákra ment, nevezetesen 1646. szeptember 29-én a franekeri egyetemre, 1647-ben az utrechti egyetemre, 1648. szeptember 29-én a harderwijki egyetemre és decembertől a leideni egyetemre, ahol 1649-ben teológiai doktorrá avatták. Hazájába visszatérvén 1650-ben nagyváradi, 1652-ben sárospataki tanár lett. 1653-ban lemondott hivataláról, majd bodrogkeresztúri, 1656-ban diószegi, 1658. április 28-ától szatmári lelkész, 1663-ban I. Apafi Mihálynál udvari pap és végül 1679. június 4-én az erdélyi református egyházak püspöke lett. Bod Péter „igen szókimondó, kemény, mindazáltal mindenekelőtt nagykedvességű emberként" jellemzi. Keserű összeütközése volt Horváth András kassai, később trencséni evangélikus iskolaigazgatóval, mintha Dobos az Arminianok alatt a lutheránusokat értette volna a 4. sz. vitairatában.
Családja
[szerkesztés]Apósa volt Nagyari Józsefnek, Váraljai Dánielnek, Nánási Lovász Mihálynak és Felfalusi Józsefnek, nagyapja Solymosi Benkő Ferencnek, dédapja Piskárkosi Szilágyi Sámuelnek.
Munkái
[szerkesztés]- Disputatio historico-theologica de translatione imperii ad francos, 1647. Utrajecti, 1655.
- Disputatio inauguralis, de actuali dei providentia. Lugd., Batav., 1649.
- Disputatio theologica de perseverantia sanctorum… Varadini, 1650.
- Disputatio theologica de perseverantia sanctorum secunda. Uo. 1651. (Két utóbbi Toufaeus névvel.)
- A Szent Soltarok resolutioja, Es azoknak az Erdelyi Fejedelmi Evangelica Reformata, udvari szent ecclesiara, lelek és igassag szerint valo szabasa. Kolosvár, 1683. (Prédikácziók, melyeket Tisza-Ujhelyi István és Óvári Keszei János, Bornemisza anna fejedelemasszony iródiákja, hallás után leirtak és nyomtatás alá bocsátottak.)
Még több beszéde maradt kéziratban. Nevét Bod szerint Tof-ból, mely héber nyelven dobot jelent, változtatta Tofeusra.
Források
[szerkesztés]- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái II. (Caban–Exner). Budapest: Hornyánszky. 1893.
- Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk. Ladányi Sándor. 3. jav., bőv. kiadás. Budapest: Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodája. 1977. ISBN 963-7030-15-8
- Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967–1994.
További információk
[szerkesztés]- Konc József: Tofeus Mihály erdélyi ev. ref. püspök élete; Ajtai Ny., Kolozsvár, 1893
- Oláh Róbert: Miskolci Csulyak István és Tofeus Mihály könyves műveltsége; Hernád, Sárospatak, 2022 (Hit és kultúra)
