Ugrás a tartalomhoz

Titanosauria

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Titanosauria
Evolúciós időszak: 156–66 Ma
késő jura-késő kréta
Az Alamosaurus rekonstrukciója
Az Alamosaurus rekonstrukciója
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Öregrend: Dinoszauruszok (Dinosauria)
Rend: Hüllőmedencéjűek (Saurischia)
Alrend: Sauropodomorpha
Alrendág: Sauropoda
Csoport: Titanosauria
Bonaparte & Coria, 1993
Családok
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Titanosauria témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Titanosauria témájú kategóriát.

A Titanosauria avagy a titanosaurusok a sauropoda dinoszauruszok egy csoportja volt. Ide tartoztak a legnehezebb élőlények, amelyek valaha jártak a Földön, mint például a 100, illetve egyes hiányos leírások alapján (lásd Bruhathkayosaurus) 200 tonnára becsült tömegű Argentinosaurus és a Paralititan. A csoportot a görög mitológiából ismert titánok után nevezték el. E sauropodák a brachiosauridákkal és rokonaikkal együtt alkotják a nagyobb Titanosauriformes kládot, amely pedig a Macronaria része.

Leleteik többsége Argentína kréta időszaki üledékes kőzeteiből került elő. A 25 m becsült hosszú Austroposeidon magnificus maradványait Brazília São Paulo államában, a Paraná-medencében találta meg 1953-ban Llewellyn Ivor Price, [1] de tudományos leírása a 2010-es évek közepéig váratott magára.[2]

Megjelenése, felépítése

[szerkesztés]
Egy Dél-Amerikából származó titanosaurus csontváz a Cseh Nemzeti Múzeumban

A titanosaurusok, főként a többi sauropodához mérten elég kis fejjel rendelkeztek. A koponyájuk a Camarasauruséhoz és a Brachiosauruséhoz hasonlóan széles volt, de meghosszabbodott. Nagy (macronariákra jellemző) orrlyukaik közelében, az orrcsontokon kinövések helyezkedtek el. Fogaik lapátszerűek (evezőtollhoz hasonlóak), cölöp vagy ceruzaformájúak és rendszerint kis méretűek voltak.

A sauropodákhoz mérten aránylag rövid nyakkal és ostorszerű, de a diplodocidákénál rövidebb farokkal rendelkeztek. Medencéjük más sauropodákénál keskenyebb volt, a mellkasuk azonban kiszélesedett, egyedi, elöl terpesztett pózt eredményezve. Emiatt a titanosaurusok fosszilizálódott lábnyomai jóval szélesebbek, mint a többi sauropodáé. Mellső lábaik zömökebbek, a hátsók hosszabbak voltak. Tömör (üregek nélküli) csigolyáik visszalépésnek tűnnek a jóval kezdetlegesebb hüllőmedencéjűek felé. A gerincük azonban jóval rugalmasabb volt, így talán a rokonaiknál gyorsabbak lehettek, és jobban alkalmazkodtak a két lábra való felemelkedéshez. A fosszíliákban talált bőrlenyomatok alapján megállapították, hogy a bőrük páncélozott volt, és gyöngyszerű pikkelyek által körülvett nagyobb pikkelyekből álló mintázat borította. Az egyik nemet, a Saltasaurust az Ankylosauruséhoz hasonló csontos lemezekkel együtt fedeztek fel.

Bár mindannyian hatalmasak voltak, több család is létezett, melynek tagjai a többi óriás dinoszauruszéhoz hasonló méretűek voltak. Emellett léteztek kisebb, szigetlakó nemek is, például a Magyarosaurus, amely talán az allopatrikus fajképződés és a szigeti törpenövés eredményeként fejlődött ki.

Elterjedés

[szerkesztés]

A titanosaurusok a sauropodák utolsó nagy csoportja volt a kréta–tercier kihalási eseményt megelőzően, körülbelül 90–66 millió évvel ezelőtt, és koruk domináns növényevői voltak. A fosszilis bizonyíték alapján a késő jura és a középső kréta időszakok között kipusztult többi sauropoda, például a diplodocidák és a brachiosauridák helyébe léptek.

Nagy mértékben elterjedtek, különösen a déli kontinenseken (melyek az egykori Gondwana szuperkontinens részei voltak), például Ausztráliában, ahol Queensland területén titanosaurusként azonosított sauropoda maradványokat találtak.[3] Egy távoli queenslandi kisvárosból származó, körülbelül 96 millió éves kőzetekben felfedezett újabb maradványok azt mutatják, hogy Ausztráliában is nagy méretű, körülbelül 25 méter hosszúságú titanosaurusok éltek.[4] Egy 2006. május 2-ai beszámoló szerint Olaszországban négy, jó állapotban megőrződött titanosaurus csontvázra bukkantak.[5] Egy 2008-as cikk új-zélandi titanosaurus leletekről ad hírt.[6] Az Antarktiszon azonban nem kerültek elő titanosaurus maradványok.

Ősbiológia

[szerkesztés]

Étrend

[szerkesztés]

A késő kréta időszaki titanosaurusoknak tulajdonított fosszilizálódott ürülék kovásodott növényi maradványokat, fitoliteket tartalmaz, ami sokféle, válogatás nélkül fogyasztott táplálékra utal. Egy 2005-ben publikált felfedezés során a korábban is feltételezett cikászok és tűlevelűek mellett váratlanul sokféle egyszikű, köztük pálmák, valamint a rizs és a bambusz ősei közé tartozó fűfélék (perjefélék) maradványait találták meg,[7] melyek alapján felvetődött, hogy a dinoszauruszok és a fűfélék együtt fejlődtek.

Fészekrakás

[szerkesztés]

Patagóniában, Argentína területén, az Auca Mahuevo-ban és Spanyolországban egy-egy nagy titanosaurus fészkelőhelyet fedeztek fel. A kis, 11–12 centiméteres átmérőjű tojásokban fosszilizálódott embriókat találtak, teljes bőrlenyomatokkal (melyek nem utaltak tollakra vagy bőrtüskékre). Ezeken a helyeken nyilvánvalóan több száz nőstény Saltasaurus ásott üregeket a tojások számára, melyeket földdel és növényzettel takartak le. Mindez bizonyítékkal szolgál a csoportos viselkedésre, ami a páncélzat mellett további védelmet nyújthatott az olyan nagy méretű ragadozókkal szemben, mint az Abelisaurus.

Rendszertan

[szerkesztés]

Annak ellenére, hogy a csoport elterjedt és sikeres volt (ezidáig nagyjából a harmadik az ismert sauropoda változatok közül), a fosszilis rekordban csak kis mértékben van jelen. Csupán az utóbbi időben kerültek elő koponyák vagy aránylag teljes csontvázak (lásd Rapetosaurus) a durván 50 titanosaurus fajhoz tartozóan. Sokuk alig ismert, és a klád jobb megismerésével a leletanyag nagy részét érvénytelennek tekinthetik, vagy átsorolhatják.

A Titanosauridae családot a kevéssé ismert Titanosaurus nem után, és ahhoz kapcsolódóan Richard Lydekker nevezte el, 1877-ben, egy részleges combcsont és két farokcsigolya töredék alapján. Azóta tizennégy fajt kapcsoltak a Titanosaurushoz, így a nem leletei, melyek Argentína, Európa, Madagaszkár, India és Laosz területéről is előkerültek, a kréta időszak 60 millió évét fedik le. A titanosaurusok rendszertanában és biogeográfiájában betöltött központi szerepe ellenére a Titanosaurus fajainak áttekintése során csak ötöt találtak diagnosztikusnak. A típusfaj, a T. indicus érvénytelen, mert elavultnak számító jellemzőkön alapul, azaz olyan, egykor diagnosztikusnak számító jellemzőkön, amelyek idővel taxonómiailag jobban elterjedtek. Ennek következtében a Titanosaurus nem használatát sokan elvetik. A behatóbban ismert Titanosaurus példányokat, köztük az Isisaurust idővel más nemekhez sorolták be. Amennyiben a későbbiek során újabb leletek alapján új leírás készül a Titanosaurus indicusról, a Titanosaurus ismét érvényessé válik.

Egyes őslénykutatók (például Paul Sereno, 2005-ben[8][9]) kijelentették, hogy a Titanosaurus túl kevéssé ismert ahhoz, hogy típusnemként családnevek (például Titanosaurinae, Titanosauridae, Titanosauroidea) osztályozása alapjául szolgáljon, így más nemek sem tartozhatnak hozzá.

Weishampel és szerzőtársai, a The Dinosauria második kiadásából szintén kihagyták a Titanosauridae családot, ehelyett több olyan kis titanosaurus családot használtak, mint például a Saltosauridae és a Nemegtosauridae.[10]

Taxonómia

[szerkesztés]

Az alábbi családszintű taxonómia a Paul Sereno által 2005-ben ajánlott definíciókat követi, és az egyes nemek leírásaiban megadott családneveket tünteti fel.[9]

Törzsfejlődés

[szerkesztés]

A The Dinosauria második kiadásában Upchurch és szerzőtársai (2004-es) publikációja alapján a Titanosauria kládot olyan csoportként definiálták, amely tartalmazza valamennyi sauropodát, amely közelebb áll a Saltasaurushoz, mint a Brachiosaurushoz.[10] Néhány tudós, köztük Paul Sereno továbbra is csomópont-alapú definíciókat vagy olyan definíciókat használnak, ami kizárja az Euhelopust és a Brachiosaurust.[8]

A Titanosauria csoporton belüli kapcsolatok az idők során rendkívül nagy mértékben, tanulmányról tanulmányra változtak, mivel az egyes tudósok a klád neveket és a rangokat eltérő módon használták. Az alábbiakban látható egy lehetséges kladogram, amely Calvo és kollégái 2007-es elemzését követi. A szerzők a Titanosauridae családot érdekes módon kiterjedtebben használják, mint ahogy az a többi, újabb keletű tanulmányra jellemző, emellett pedig egy új kládot alkottak Lognkosauria néven.[12]

Titanosauria

Andesaurus


Titanosauridae
unnamed

Malawisaurus


Lognkosauria

Mendozasaurus



Futalognkosaurus




unnamed

Epachthosaurus


Eutitanosauria
unnamed

Rapetosaurus


unnamed
Aeolosaurini

Gondwanatitan



Aeolosaurus



unnamed

Rinconsaurus



Loma Lindero sp.




unnamed

Lirainosaurus


unnamed
Opisthocoelicaudiinae

Opisthocoelicaudia



Alamosaurus



Saltasaurinae

Neuquensaurus


unnamed

Saltasaurus



Rocasaurus











Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ A kőzetek naplója: A későn elkeresztelt óriás
  2. ↑ Kamila L. N. Bandeira et al., 2016: A New Giant Titanosauria (Dinosauria: Sauropoda) from the Late Cretaceous Bauru Group, Brazil
  3. ↑ Molnar R.E. and Salisbury S.W..szerk.: Carpenter, Kenneth and Tidswell, Virginia (ed.): Observations on Cretaceous Sauropods from Australia, Thunder Lizards: The Sauropodomorph Dinosaurs. Indiana University Press, 454–465. o. (2005). ISBN 0-253-34542-1 
  4. ↑ Roberts, Greg. „Bones reveal Queensland's prehistoric titans”, The Australian, 2007. május 3.. [2009. augusztus 27-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. június 19.) 
  5. ↑ „Italians Report Major Dinosaur Discovery”, PhysOrg.com, 2006. május 2. (Hozzáférés: 2009. június 19.) 
  6. ↑ „Bone discovery confirms big dinosaur roamed NZ”, The New Zealand Herald, 2008. június 24.. [2020. június 3-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. június 19.) 
  7. ↑ Prasad, et al.. „Dinosaur Coprolites and the Early Evolution of Grasses and Grazers”. Science 310 (5751), 1177. o. (Hozzáférés: 2009. június 19.) 
  8. ↑ a b Sereno, P. C.: Subclade: Archosauria: Avemetatarsalia to Neornithes; Taxon: Titanosauridae. TaxonSearch, 2005. [2014. szeptember 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 19.)
  9. ↑ a b Sereno, P. C.: Stem Archosauria. TaxonSearch [version 1.0, 2005 November 7], 2005. [2009. január 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 19.)
  10. ↑ a b szerk.: Weishampel, David B.; Dodson, Peter; Osmólska, Halszka: The Dinosauria, Second Edition. Berkeley: University of California Press (2004). ISBN 0-520-24209-2 
  11. ↑ Salgado, L. and Carvalho, I. (2008). „Uberabatitan ribeiroi, a new titanosaur from the Marila Formation (Bauru Group, Upper Cretaceous), Minas Gerais, Brazil.”. Palaeontology 51 (4), 881–901. o. DOI:10.1111/j.1475-4983.2008.00781.x. 
  12. ↑ Calvo, J.O., Porfiri, J.D., González-Riga, B.J., and Kellner, A.W. (2007). „A new Cretaceous terrestrial ecosystem from Gondwana with the description of a new sauropod dinosaur”. Anais Academia Brasileira Ciencia 79 (3), 529–541. o. (Hozzáférés: 2009. június 19.) 

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Titanosaur című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Titanosauria&oldid=27478426”