Tisza-parti iszapgyopáros
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/9/9a/Cyperus_fuscus_plant_%2805%29.jpg/220px-Cyperus_fuscus_plant_%2805%29.jpg)
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/5/5e/Dichostylis_micheliana%2C_Kuban%27_River%2C_Ust%27-Labinsk_02.jpg/220px-Dichostylis_micheliana%2C_Kuban%27_River%2C_Ust%27-Labinsk_02.jpg)
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/c/c9/Gnaphalium_uliginosum_kz08.jpg/220px-Gnaphalium_uliginosum_kz08.jpg)
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/1/15/Ranunculus_sceleratus_kz17.jpg/220px-Ranunculus_sceleratus_kz17.jpg)
A Tisza-parti iszapgyopáros (Dichostylido michelianae-Gnaphalietum uliginosi Timár 1947) Borhidi Attila szerint az atlanti-boreális tóparti gyepek (Isoëto-Litorelletea Br.-Bl. & Vlieger, 1937) társulástani osztályába sorolt törpekákagyepek (Nanocyperion) társulástani csoportjában a látonyás csetkáka-társulások (Elatini-Eleocharitenion ovatae (Pietsch & Müller-Stoll 1968) Borhidi 2003 comb. nova hoc loco) alcsoportjának (más szerzők szerint csoportjának) egyik társulása.
Elterjedése, kialakulása[szerkesztés]
Ez az azonális, természetes pionír társulás elsődlegesen a nagyobb folyók medrében alakul ki laza, nyers (a békaszittyós társulásénál alig kötöttebb) öntéstalajon. A hordalék minőségének változékonysága miatt a két társulás ezért gyakran mozaikosan, összefogazódva nő. A talajban nem halmozódhatnak fel se se karbonát-, se egyéb sóásványok. Fontos feltétel a nitrogénszegénység: több nitrogént talajokon a Chenopodion glauci jellegű ruderális növényzet fejlődik ki.
Általánosan elterjedt a nagyobb folyók alföldi szakaszainak szárazra kerülő medrében, így a Duna, a Dráva, de (amint neve is mutatja) különösen a Tisza és mellékfolyói mentén.
Tipikus állományai igen gyorsan kialakulnak a szárazra kerülő folyómedrekben. Efemer jellegű közösségeik az évelő búzafű (Agropyron spp.) és lórom (Rumex spp.) fajok behatolása miatt még a tárgyévben a félruderális jellegű Agropyro-Rumicion társulássá alakulhatnak át.
Szerkezete, fajösszetétele[szerkesztés]
A talaj növényborítása 50 %-nál többnyire jóval több.
Uralkodó fajai:
- iszapkáka (Dichostylis micheliana),
- barna palka (Cyperus fuscus) és
- csomós palka (Chlorocyperus glomeratus).
Konstans fajok:
- iszapgyopár (Gnaphalium uliginosum) és
- henye pimpó (Potentilla supina).
Gyakoriak benne a ruderális és félruderális elemek:
- torzsika boglárka (Ranunculus sceleratus),
- erdei kányafű (Rorippa silvestris)
- mocsári kányafűó (Rorippa islandica),
- zöld disznóparéj (Amaranthus lividus ssp. adscendens),
- keskenylevelű lórom (Rumex stenophyllus).
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Borhidi Attila, 2003: Magyarország növénytársulásai