Tisza-parti iszapgyopáros

Virágzó barna palka (Cyperus fuscus)

Iszapkáka (Dichostylis micheliana) a Kubány folyó mentén, Uszty-Labinszknál

Iszapgyopár (Gnaphalium uliginosum) Kamień Pomorskinál (Nyugat-Pomeránia)

Torzsika boglárka (Ranunculus sceleratus) Rogoźno mellett, (Poznańtól északra)

A Tisza-parti iszapgyopáros (Dichostylido michelianae-Gnaphalietum uliginosi Timár 1947) Borhidi Attila szerint az atlanti-boreális tóparti gyepek (Isoëto-Litorelletea Br.-Bl. & Vlieger, 1937) társulástani osztályába sorolt törpekákagyepek (Nanocyperion) társulástani csoportjában a látonyás csetkáka-társulások (Elatini-Eleocharitenion ovatae (Pietsch & Müller-Stoll 1968) Borhidi 2003 comb. nova hoc loco) alcsoportjának (más szerzők szerint csoportjának) egyik társulása.

Elterjedése, kialakulása

Ez az azonális, természetes pionír társulás elsődlegesen a nagyobb folyók medrében alakul ki laza, nyers (a békaszittyós társulásénál alig kötöttebb) öntéstalajon. A hordalék minőségének változékonysága miatt a két társulás ezért gyakran mozaikosan, összefogazódva nő. A talajban nem halmozódhatnak fel se se karbonát-, se egyéb sóásványok. Fontos feltétel a nitrogénszegénység: több nitrogént talajokon a Chenopodion glauci jellegű ruderális növényzet fejlődik ki.

Általánosan elterjedt a nagyobb folyók alföldi szakaszainak szárazra kerülő medrében, így a Duna, a Dráva, de (amint neve is mutatja) különösen a Tisza és mellékfolyói mentén.

Tipikus állományai igen gyorsan kialakulnak a szárazra kerülő folyómedrekben. Efemer jellegű közösségeik az évelő búzafű (Agropyron spp.) és lórom (Rumex spp.) fajok behatolása miatt még a tárgyévben a félruderális jellegű Agropyro-Rumicion társulássá alakulhatnak át.

Szerkezete, fajösszetétele

A talaj növényborítása 50 %-nál többnyire jóval több.

Uralkodó fajai:

• iszapkáka (Dichostylis micheliana),
• barna palka (Cyperus fuscus) és
• csomós palka (Chlorocyperus glomeratus).

Konstans fajok:

• iszapgyopár (Gnaphalium uliginosum) és
• henye pimpó (Potentilla supina).

Gyakoriak benne a ruderális és félruderális elemek:

• torzsika boglárka (Ranunculus sceleratus),
• erdei kányafű (Rorippa silvestris)
• mocsári kányafűó (Rorippa islandica),
• zöld disznóparéj (Amaranthus lividus ssp. adscendens),
• keskenylevelű lórom (Rumex stenophyllus).

Források

• Borhidi Attila, 2003: Magyarország növénytársulásai