Ugrás a tartalomhoz

Testvérek között (1990)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tetthely – 235. rész / A rendőrség száma 110 – 142. rész: Testvérek között
(Tatort – Folge 235. / Polizeiruf 110 – Folge 142.: Unter Brüdern)
1990-es német televíziós film

RendezőHelmut Krätzig
Producer
Vezető producerVeith von Fürstenberg
Műfaj
Forgatókönyvíró
Főszerepben
ZenePaul Vincent Gunia
OperatőrFranz Ritschel
VágóRenate Müller
Jelmeztervező
Díszlettervező
Gyártás
Gyártó
Ország
Nyelv
Játékidő95 perc
Képarány1.33:1
Forgalmazás
ForgalmazóNémetország WDR
Bemutató
Kronológia
Kapcsolódó műsor
További információk
SablonWikidataSegítség

A Testvérek között (eredeti címén: Unter Brüdern) egy 1990-es német crossover-film, amely a nyugat-német ARD Tetthely (Tatort), és a kelet-német DFF A rendőrség száma 110 (Polizeiruf 110) című krimisorozatának összevont, közös epizódja. Ez a Tetthely című sorozat 235. epizódja, illetve A rendőrség száma 110 című sorozat 142. epizódja. Rendezője: Helmut Krätzig, főszereplői: Götz George, Eberhard Feik, Peter Borgelt és Andreas Schmidt-Schaller. A duisburgi Horst Schimanski és Christian Thanner felügyelők a 26., míg a kelet-német Peter Fuchs a 81., Thomas Grawe pedig a 28. ügyét vizsgálja ebben a filmben.

A filmet a WDR és a DFF közösen készítette. A forgatás 1990. június 25. és július 31. között zajlott Duisburgban és környékén, Berlinben, Zeuthenben, Mildenbergben, és a Berlin-Tegel repülőtéren. A premierre három héttel Németország újraegyesítése után, 1990. október 28-án került sor mindkét csatornán. A duisburgi Tetthely 40 éves évfordulója alkalmából a WDR 2022. március 22-én egy digitálisan felújított, HD minőségű kópiát sugárzott. Magyarországon 34 évvel az eredeti bemutató után, 2024. április 24-én mutatta be feliratosan a Derrick Club Hungary Facebook csoport.

Mind a Tetthely, mind pedig A rendőrség száma 110-en belül egyike annak a nagyon kevés epizódnak, ami krimi-vígjátéknak is mondható (mindkét sorozatban leginkább a krimi-dráma műfaj dominál).

A Testvérek között újdonságot jelent a német televíziós krimik történetében, hiszen a nyugat ,-és kelet-német műsorszolgáltatás közös produkciója volt, és egyesítés volt a NSZK-beli Tetthely, és az NDK-beli A rendőrség száma 110 között. Mindkét nyitórész úgy is kombinálódott, hogy először a Tetthely nyitórészeinek egy részét mutatták be Klaus Doldinger zenéjével, majd A rendőrség száma 110 nyitórészeinek jeleneteit Hartmut Behrsing zenéjével, majd újra és újra változtatták. A szokásos nyitórészektől eltérően itt kivételként A rendőrség száma 110 (Polizeiruf 110) címet írták ki; egyébként ebben az időszakban csak a 110-es számok jelentek meg. Ez a film a német egységet kívánta szimbolizálni a német televízió számára. Ez volt az egyik utolsó televíziós produkció az NDK-ban, bár csak három héttel a német egyesítés napja után adták le. A változások jelei ebben a filmben (a nyugati ,-és keleti rendőrök közös munkája mellett) a belső migrációval jelennek meg, amikor nyugat-német városok tornatermeit nyitják meg a keletről érkezett bevándorlóknak, akik közül páran visszamentek a jobb megélhetés érdekében. (A rendőrség száma 110 Párbaj című következő 143. epizódjában pedig az 1990-es berlini tüntetések járulnak hozzá a cselekményhez). Egy évvel később A rendőrség száma 110 153. epizódjában (Thanner új munkahelye) ismét a Testvérek közöttre hivatkoztak. Thanner új munkahelyén, a DFF által készített utolsó A rendőrség száma 110 epizódjában Thanner a "Westimport" megbízott felügyelője lesz kollégáinál, Fuchsnál és Grawe-nál Berlinben.

A két krimi között egy újabb keresztezés nem történt meg ismét ebben a formában.

A címadó dal, a Hand in Hand Klaus Lage harmadik dala volt egy Schimanski-krimihez.

Cselekmény

[szerkesztés]
Alább a cselekmény részletei következnek!

A duisburgi belvízi kikötőből egy meztelen férfi holttestét halásszák ki, akiről a tetoválásának köszönhetően kiderül, hogy a Stasi egykori tisztje. Emiatt Schimanski és Thanner adminisztratív segítséget kér a jelenleg átalakulóban lévő NDK-tól. A levél éppen akkor jut el Grawe-hez és Fuchs-hoz, amikor a Stasi rejtett műalkotásait fedezték fel. Azt gyanítják, hogy a halottat a Stasi Dürer-csoportja ölte meg.

Mindketten Duisburgba utaznak, ahol Schimanski, Thanner és Hänschen szívesen fogadják őket. A halott férfi felesége, Kirstin Kröner Schrader műkereskedőnél dolgozik. Schrader tanácstalannak tűnik, és szégyelli az NDK beszerzési politikáját. A jobb keze dr. Viola Bender. Fel akar hagyni vállalkozásával, és már mindent aláírt neki.

A másik gyanúsított Heinz Baier, akivel Schimanski a nyomozás kezdetén összeveszett a befogadótáborban. Az NDK VEB-cégeiből (Volkseigener Betrieb, magyarul: a nép tulajdonában álló vállalat, a kelet-német, állami tulajdonú vállalatok jelölése) vietnámi lányokat hozatott Duisburgba, hogy dolgozhassanak nála. A nyomozók letartóztatják őt és a lányokat egy szauna klubban, és visszaküldik őket Kelet-Berlinbe Grawe-vel és Fuchs-szal. Ugyanakkor kelet-német kollégáik felvetették nekik, hogy szeretnének-e csaliként szolgálni Kelet-Berlinben, hogy elfogják Dürer csoportját.

Elfogadják az ajánlatot, Schimanski és Thanner pedig gazdag üzletembernek álcázva utazik Berlinbe. A szállodában már Holfelder biztonsági főnök látókörébe kerültek. Első kapcsolatuk a csoporttal egy MGTSZ képviselője, Dörfler, aki ezzel az álcával szeretné felkelteni őket a műalkotások iránt. Kettőjüket ellátja némi kényelemmel. De hirtelen a Dürer csoportja feloszlik. Ellenajánlatot tesznek Schimanskinak és Thannernek. Ez meghiúsul, mert az összekötőt a parkolóházban lelövik. Egy másik probléma egy házassági csaló, akit Schimanski Duisburgból ismer. Grawe csak néhány órára tudja kivonni a forgalomból. Amikor Schimanski és Thanner elfogadja Dörfler meghívását, Holfelder megtudja Schimanski valódi kilétét a házassági csalótól. Az NDK-ban egy autópálya-pihenőnél a két nyomozót furgonnal egy téglagyárba viszik megbeszélésre.

Eközben Viola Bender megjelent Berlinben, és a főnökétől származó titkos dokumentumokkal támogatja Grawe-t és Fuchst, hogy tisztázza az ügyet. Mivel Schimanski és Thanner veszélyben vannak, a Népi Rendőrség a titkos rejtekhelyre irányítja őket, amelyet Grawe és Fuchs rohamozott meg a IX. szolgálati egység segítségével. Dörfler, aki most értesült a valódi személyazonosságokról, szintén meg lehet akadályozni, hogy megszabaduljon Schimanskitól és Thannertől.

Miután a dokumentumokból kiderült, hogy Schrader részt vett a Stasi machinációiban, Viola Bender lányát Duisburgban túszul ejtette, hogy biztonságosan elhagyhassa az országot. Schimanski és Thanner rejtőzködve figyeli. Schimanski hiába próbálja megnehezíteni a menekülést azzal, hogy kiengedi a levegőt a kocsi gumijából, Schrader sofőrje elkapja, és levetkőzésre kényszeríti. Schrader elmagyarázza neki a helyzetet, de amikor el akar menni, Schimanskinak sikerül kivonni a lányát az irányítása alól. Schrader vészhelyzetben elvitte Thanner autóját, és nem is sejti, hogy a rendőrség az autótelefonját hallgatja. A rendőrautók egy hídon kapják el. Schimanski visszahozza dr. Bendernek a lányát, és azt a tanácsot adja, hogy ne tanítsa a normáit a lányának. Végül, de nem utolsósorban a négy nyomozó érmekkel és alkohollal ünnepli az együttműködés sikeres lezárását egy bárban.

Itt a vége a cselekmény részletezésének!

Szereplők

[szerkesztés]
Szereplő Színész
Horst Schimanski Götz George
Christian Thanner Eberhard Feik
Peter Fuchs Peter Borgelt
Thomas Grawe Andreas Schmidt-Schaller
Hänschen Chiem van Houweninge
Dr. Viola Bander Susanne Bentzien
Dörfler Ulrich Thein
Ralf Schrader Peter Aust
Heinz Baier Stephan Kuno
Holferder úr Peter Reusse
Kirstin Kröner Heidemarie Wenzel
Horten úr Jürgen Reuter
Doblerné Walfriede Schmitt
Thai-lány Warumee Trost

Érdekesség

[szerkesztés]
  • A titkos és feltételezett titkosított adatok Berlinbe szállítására a műkereskedő asszisztense egy notebookot használ, valószínűleg egy Compaq LTE 286-ot. Az ilyen típusú készülékek akkoriban újdonságnak számítottak, és nem is voltak túl gyakoriak.

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Unter Brüdern (1990) című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]