Ugrás a tartalomhoz

Telex

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a távgépíróról szól. Hasonló címmel lásd még: Telex (egyértelműsítő lap).

A telex (hivatalos megnevezéssel: távgépíró vagy géptávíró[m 1]) géppel írt szöveg átvitelére szolgáló, kapcsolt hálózaton működő távközlési rendszer. A név az angol teletypewriter exchange („távíróközpont”) kifejezés előtagjainak összevonásából származik.[1] Működése a telefonhálózathoz hasonlatos: két telexgép között (manuális vagy automatikus) központokon keresztül felépített összeköttetésen lehet levelezni; azonban a két hálózat egymástól független, eltérő szabványokkal[2] és hívószámrendszerrel.[3] További különbség, hogy – a telefonnal ellentétben – a telex nem analóg, hanem digitális jeleket használ az információ továbbítására: „az egyes betűk billentyűinek lenyomásánál a készülék az illető betűnek megfelelő áramlökéseket továbbít a vele vezetékkel összekapcsolt másik távgépírókészülékhez”.[4]

A telexgép

[szerkesztés]
Telexgép

A végberendezés – a telexgép – írógéphez hasonló, azonban tartozik hozzá egy központhívó doboz[5] és egy lyukszalagos egység is. Az előbbi a központ felhívására és bontásra szolgál; automata hálózatban pedig a hívott számának bevitelére egy számtárcsát is tartalmaz (a kép jobb oldalán). Lyukszalagon előre lehet rögzíteni a levelet, amelyet a hívás felépülte után beolvasva gyorsan – és akkár több címzettnek – el lehet küldeni (a kép bal oldalán). Az ötbites kód átviteli sebessége 50 baud, ami másodpercenként 6 ⅔, percenként 400 karakternek felel meg.[6] (Összehasonlításul: a gépírás a 2003-ból származó sebességi világrekordja 955 leütés percenként.[7]) A telexgép jellegzetes hangja hírműsorokban ma is gyakran hallható.[8]

Története

[szerkesztés]
Hughes-féle távíró

Szöveges üzenetek átvitelét először a 19. század közepén létesített távíróvonalak tették levhetővé, de az ott alkalmazott, pontokból és vonalakból álló morzekódot csak a beavatottak tudták olvasni. A Hughes(wd)-féle, papírszalagra betűket nyomtató távíró ugyancsak ekkortájt jelent meg, de csak lassabb átvitelt tett lehetővé.

Mindkét rendszer pont-pont közötti összeköttetést valósított meg, azaz egy adott gépről csak egyetlen másikra lehetett táviratot küldeni. Ezen segített a 20. század harmincas éveiben a telexhálózat, ahol már tetszőlegesen össze lehetett kapcsolni az állomásokat.

Az Egyesült Királyságban 1932. augusztus 15-én nyitotta meg a brit posta a nyilvános szolgáltatást, Németországban 1933-ban debütált a telex.[9] A nemzeti hálózatokat elkezdték összekapcsolni:1942-ben a Harmadik Birodalom, Svájc, Franciaország, Anglia, Hollandia, Dánia, Belgium, Szlovákia és Magyarország telexelőfizetői tudtak egymással – kezelő közreműködésével – levelezni.[9] A telex a második világháború után világszerte gyorsan tért hódított, s a 80-as évekig az elektronikus szövegtovábbítás egyeduralkodó módja volt – amíg a telefax (és később az e-mail) át nem vette a helyét.

A magyar telexhálózat története

[szerkesztés]

Magyarországon 1942 áprilisában 27 előfizetővel[10] indul meg a nyilvános, kézikapcsolású távgépírószolgálat.[4] Az előfizetők száma 1944-re 67-re emelkedik, de a háború után mindössze három állomás marad működőképes.[10] 1953-ban kezdi meg működését Budapesten a „roncs-alkatrészekből” épített[11] automata telexközpont, amely 143 budapesti és 76 vidéki előfizetőt szolgál ki.[12] A kimenő nemzetközi távválasztást 1964-ben vezetik be.[13][m 2] Az ezredik telexgépet 1965-ben,[14] a kétezrediket 1969-ban,[15] az ötezer-hatszázadikat 1975-ben[16] kapcsolják be.

1981-ben helyezik üzembe Budapesten a japán Nippon Electric Company (NEC) által gyártott NEDIX–510A[17] típusú, számítógépvezérlésű, időosztásos távíró- és adatközpontot,[18] amely kevesebb mint egy évtizedig működik. 1990-ben Siemens-gyártmányú EWSP-központra[19] cserélik a budapesti[20] és a debreceni központot.[21] A vidéki, kisebb kapacitású központokat a francia Sagem(wd) elektronizálja: 1990-ben Szombathely[22] és Szolnok,[23] 1991-ben Kaposvár[24] és Miskolc[25] kap tároltprogram-vezérlésű központot. Az országban ekkor 27 telexközpont[21] működik, az előfizetők száma eléri a csúcsát: több mint 14 ezer hazai cég rendelkezik telexkészülékkel.[26]

Bő egy évtizeddel később, 2002 februárjában – ekkor már csak 83 magyarországi előfizető volt – a még működő állomásokat a szlovák hálózatra terhelik át, és június 5-én ünnepélyesen kikapcsolják az utolsó hazai telexközpontot. Ezzel a telexhálózatok világa itthon hatvan év elteltével a technikatörténet részévé vált.[9] Magát a telexszolgáltatást a Matáv Rt. 2003. december 31-én szünteti meg.[27]

A magyar telexhálózat 1980-ban

[szerkesztés]

A hálózat ekkor közvetlen vezérlésű központokból áll. Felső szintjén hat – félkövér szedéssel jelölt – gócközpont alkot szövevényes hálózatot(wd) (vagyis minden központ össze van kötve minden másikkal).[28] A hívószám első jegye jelöl ki a gócközpontot (Pécs: 1, Budapest: 2, és így tovább). A második számjegy a gócközponthoz csillaghálózatban kapcsolódó végközpontokat jelöli ki (például Szombathely: 37, Keszthely: 33, és így tovább). A hálózatban két mellékközpont is van, a Győrhöz kapcsolódó Sopron és a Budapesthez kapcsolódó Salgótarján; az ő központkijelölő számuk három jegyű. Az alábbi térképen az egy gócközponthoz tartozó központok azonos háttérszínnel vannak jelölve. A körrel jelölt központ TW–55 rendszerű (lépésenkénti vezérlésű, emelő-választógépes(wd)), a négyzet TWK (keresztrudas) központot mutat. Valmennyi központot az NDK-beli RFT(wd) gyártotta.

Telex (Magyarország)
Budapest 22
Budapest 22
Veszprém 32
Veszprém 32
Pécs 12
Pécs 12
Miskolc 62
Miskolc 62
Debrecen 72
Debrecen 72
Szeged 82
Szeged 82
Nyíregyháza 73
Nyíregyháza 73
Békéscsaba 83
Békéscsaba 83
Baja 81
Baja 81
Hódmezővásárhely 84
Hódmezővásárhely 84
Eger 63
Eger 63
Kazincbarcika 64
Kazincbarcika 64
Szombathely 37
Szombathely 37
Zalaegerszeg 33
Zalaegerszeg 33
Keszthely 35
Keszthely 35
Szekszárd 14
Szekszárd 14
Kaposvár 13
Kaposvár 13
Salgótarján 229
Salgótarján 229
Székesfehérvár 21
Székesfehérvár 21
Szolnok 23
Szolnok 23
Győr 24
Győr 24
Hatvan 25
Hatvan 25
Kecskemét 26
Kecskemét 26
Tatabánya 27
Tatabánya 27
Dunaújváros 29
Dunaújváros 29
Vác 28
Vác 28
Sopron 249
Sopron 249
A magyar telexhálózat 1980-ban

emelő-választógépes gócközpont
emelő-választógépes végközpont

keresztrudas végközpont

A tovább élő telex

[szerkesztés]
Navtex

A telex korántsem tűnt el: a rövidhullámú, vezeték nélküli rádiótelexet(wd) ma is használják a katonai, polgári, állam- és rendvédelmi szervek, diplomáciai testületek, légiforgalmi és meteorológiai szolgálatok – és a rádióamatőrök.

A navtex(wd) (NAVigational TEXt Messages) a tengerhajózásban használatos GMDSS(wd)-hálózat (Globális Tengeri Vészhelyzeti és Biztonsági Rendszer) része, segítségével hajóknak lehet időjárási adatokat és figyelmeztető üzeneteket küldeni.

Hivatkozások

[szerkesztés]
  1. ↑ Definition of Telex (angol nyelven). PCMAG. (Hozzáférés: 2023. október 31.)
  2. ↑ ITU-T U sorozatú ajánlások: Távíróközpontok (angol nyelven). ITU-T. International Telecommunication Union. (Hozzáférés: 2023. október 31.)
  3. ↑ Ország- és halózatkódok a telexhálózatban (angol, francia, spanyol nyelven). www.itu.int. International Telecommunication Union. (Hozzáférés: 2023. október 31.)
  4. ↑ a b Dr. LUKÁSZ ALFONZ m. kir. postatanácsos (1942. június). „Az előfizetői távgépírószoigálat rendszeresítése Magyarországon” (PDF). Magyar Posta XVI (6), 290–297. o. 
  5. ↑ Távgépíró központok (PDF). Szocialista Posta. (Hozzáférés: 2023. október 31.)
  6. ↑ (2013. március 16.) „Baŭdo” (eszperantó nyelven). Vikipedio. 
  7. ↑ Sedo.com (francia nyelven), 2023. november 2. [2007. július 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. november 2.).
  8. ↑ „Telexgép hangja”. 
  9. ↑ a b c dr. Bartolits István: A hírközlés története LXV.. (Hozzáférés: 2023. november 1.)
  10. ↑ a b Hangodi Lajos. A balassagyarmati vezetékes hírközlés technikatörténete XII. – telegráf – távíró 
  11. ↑ „Üzembehelyezték az országos távgépíró automata központot”, Esti Budapest, 1953. augusztus 6., 3. oldal (Hozzáférés: 2023. november 11.) „... a posta legkiválóbb műszaki dolgozói brigádot alakítottak és gondos számítások eredményeként vállalták, hogy roncs-anyagokból, saját erejükből megépítik a központot.” 
  12. ↑ Magyarország a XX. században. IV. kötet: Műszaki- és természettudományok – Az államosítás és az önálló magyar ipar kialakulása (1949–1957). Szekszárd: Babits. Hozzáférés ideje: 2023. november 2. 
  13. ↑ Tilesch Gáborné (1964. március). „A nemzetközi előfizetői távválasztás a telexhálózatban”. Postás Dolgozó IX. (3), 1. o. 
  14. ↑ Fehéri Tamás: Telexhálózat Magyarországon (video). filmhiradokonline.hu, 1965. december. (Hozzáférés: 2023. november 6.) „Az 1000. telexállomás a Filmhíradóé volt, amely abből az alkalomból filmriportot készített a magyarországi távíróhálózatról.”
  15. ↑ (1969. június) „A kétezredik”. Postás Dolgozó XIV. (6.), 8.. o. 
  16. ↑ (1976. január) „Az eredményekről és a további feladatokról”. Postás Dolgozó XXI. (1.), 1.. o. 
  17. ↑ A Távíró- és adatközpontok felépítése és működése. A Nedix 510. (Hozzáférés: 2023. november 2.)
  18. ↑ Hangodi Lajos. A balassagyarmati vezetékes hírközlés technikatörténete XIII. – telegráf – távíró (PDF) 
  19. ↑ Gonda László (1992). „Csomagkapcsolt adathálózatok”. TMT XXXIX. (1.). 
  20. ↑ (1990. október 26.) „Új telexközpont”. Kurír I. (99.), 5.. o. 
  21. ↑ a b R. I. (1990. november 9.). „Rendszerváltás a technikában – Debreceni telexközpont világbanki támogatással”. Hajdú-Bihari Napló XLVII. (263.), 1.. o. 
  22. ↑ némethy (1990. november 7.). „Új telexközpont Szombathelyen”. Vas Népe XXXV. (261.), 1.. o. 
  23. ↑ (1990. november 10.) „Átadták az új szolnoki telexközpontot”. Új Néplap, Szolnok I. (183.), 1.. o. 
  24. ↑ V. O. (1991. március 1.). „Telexen, holnap is”. Somogyi Hírlap II. (51.), 3.. o. 
  25. ↑ (1991. március 26.) „Bevált az új telexközpont”. Észak-Magyarország XLVII. (71.), 1.. o. 
  26. ↑ Telefonálási szokások | Cégvezetés. cegvezetes.hu. (Hozzáférés: 2023. november 2.)
  27. ↑ Magyar Posta Rt.: Itt a telex vége (https://wwww.partnerradar.hu). www.partnerradar.hu. (Hozzáférés: 2023. november 2.)
  28. ↑ Magyarország a XX. században. IV. kötet: Műszaki- és természettudományok – Az államosítás és az önálló magyar ipar kialakulása (1949–1957) (jpg), Szekszárd: Babits. Hozzáférés ideje: 2023. november 10. 

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. ↑ Géptávírónak nevezik azt a korábbi készüléket is, amelyik a legépelt szöveget Morze-kódokkal vitte át, lásd Morzekód#Géptávíró
  2. ↑ Az alábbi országokat lehetett közvetlenül hívni: Anglia, Ausztria, Belgium, Bulgária, Csehszlovákia, Dánia, NDK, NSZK, Svájc, Svédország, és a Szovjetunió.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Telex&oldid=27566927”