Tauszig Béla
Tauszig Béla | |
Született | 1883. április 3. Budapest |
Elhunyt | 1973. február 26. (89 évesen) Budapest XI. kerülete |
Állampolgársága | magyar |
Házastársa | Rothschild Ilona (h. 1913–1973) |
Foglalkozása | építész |
Iskolái | Magyar Királyi József Műegyetem (–1908) |
Halál oka | szívelégtelenség |
Sírhelye | Kozma utcai izraelita temető (15. parcella, 41. sor, 43. sírhely) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Tauszig Béla témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Tauszig Béla (Budapest, 1883. április 3.[1] – Budapest, 1973. február 26.)[2] zsidó származású magyar építész, a 20. század elején számos budapesti lakóház tervezője.
Életpályája
[szerkesztés]Tauszig Vilmos (1852–1937)[3] épületfakereskedő és Ekstein Jozefa fiaként született egy Kerepesi úton fekvő házban. Egyéves volt, amikor édesanyját tüdővész következtében elvesztette. Az V. Kerületi Állami Főreáliskolában (1893–1902) érettségizett, majd a budapesti József Műegyetemen szerzett építészmérnöki oklevelet (1908). Tanárai voltak Schulek Frigyes és Hauszmann Alajos. Egy-egy évet a Lipták-féle vasbeton építési vállalatnál, majd Révész és Kollár irodájában töltött. 1910 és 1914 között Róth Zsigmonddal közösen tartott fenn irodát. Az első világháború alatt mérnök-főhadnagyi rangban vett részt a hadvezetőség legnagyobb építési munkálataiban.[4] A háború befejezését követően a Magyar Államvasutak igazgatóságán osztályvezető mérnökként dolgozott, és irányította az elcsatolt területek vasúti dolgozói számára készülő MÁV-tisztviselőházak tervezését és építését. 1926-ban újra megnyitotta közös irodáját Róth Zsigmonddal. Munkakapcsolatuk 1945-ig tartott, utána önálló tervezőként működött az államosításig. 1959-ben megbízták a Dohány utcai zsinagóga restaurálásával.[5] A zsidó közélet aktív tagja volt; a Budapesti Izraelita Hitközség dísztagjává választotta. Halálát szív- és keringési elégtelenség okozta.
A Kozma utcai izraelita temetőben helyezték végső nyugalomra. Temetésén megjelent Seifert Géza, a MIOK és BIH elnöke, valamint dr. Harsányi László alelnök. Kovács Sándor főkántor gyászéneke után dr. Geyer Artúr főrabbi méltatta érdemeit. Az építész társadalom és a baráti kör nevében Gerő Andor építész búcsúzott tőle.[6]
Felesége Rothschild Ilona (1893–1982) volt, dr. Rothschild Arnold orvos és Langfelder Lilla lánya, akivel 1913. június 12-én Budapesten kötött házasságot.[7]
Ismert épületei
[szerkesztés]- 1910: villa, Budapest, Sólyom László u. 20.[8]
- 1911 k.: Schneller-pékműhely és lakóház, Budapest, Váci út 123.[8]
- 1911: Merán-szálló, Budapest, Berlini tér 7. (ma: Nyugati tér 6., elpusztult)[8][9]
- 1912–1913: Tauszig-villa, Budapest, Hűvösvölgyi út 94.[8][10]
- 1912 k.: Haselbock-villa, Budapest, Németvölgyi út 7.[8][11]
- 1912 k.: lakóház, Budapest, Naphegy u. 21. (elpusztult)[8]
- 1923: lakóház, Budapest, Riadó utca 2/a-b[12]
- 1913–1914: Westend-kávéház, Budapest, Teréz körút 39. (később: Lenin körút 93., elpusztult)[8]
- 1927–1928: A Vasas Szakszervezeti Szövetség Székháza, Budapest, Magdolna utca 5-7. (Róth Zsigmonddal közösen)[13]
- 1928: lakóház, Budapest, Baross utca 90. (Róth Zsigmonddal közösen)[14]
- 1929: lakóház, Budapest, Október 6. utca 21. (Róth Zsigmonddal közösen)[15]
- 1930: lakóház, Budapest, Sodrás utca 3. (Róth Zsigmonddal közösen)[16]
- 1930–1931: Izraelita kultúrház az ún. Goldmark-teremmel, Budapest, Wesselényi u. 7. (Róth Zsigmonddal közösen)[17]
- 1933: Szegő-villa, Budapest, Lorántffy Zsuzsanna út 14. (Róth Zsigmonddal közösen)[18]
- 1942: lakóház, Budapest, Közraktár utca 22/a (Róth Zsigmonddal közösen)[19]
Az épületeket tervezte[20] és a munkálatokat irányította:
- 1918–1922: Podmaniczky utcai „Hatház” / MÁV-kolónia, Budapest, Podmaniczky utca 83-93.[21][22]
Tervben maradt épületei
[szerkesztés]- 1911: Magyar Testgyakorlók Klubjának sporttelepe, Budapest (III. díj)[8]
- 1913: városháza, Breznóbánya (II. díj)[8]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Születési bejegyzése a pesti neológ izraelita hitközség születési akv. 533/1883. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. július 1.)
- ↑ Halotti bejegyzése a Budapest XI. kerületi polgári halotti akv. 356/1973. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. július 1.)
- ↑ „Tauszig Vilmos gyászjelentése”, Esti Kurir, 1937. április 9., 10. oldal (Hozzáférés: 2022. július 1.)
- ↑ Rendeleti Közlöny a Magyar Királyi Honvédség számára - Személyes Ügyek, 1917. november 7. (44. évfolyam, 147. szám)
- ↑ Uj Kelet, 1958. október 17. (39. évfolyam, 3105. szám)
- ↑ (1973. március 15.) „Tauszig Béla halálára”. Új Élet (Magyarország) 28 (6). (Hozzáférés: 2022. július 1.)
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest V. kerületi polgári házassági akv. 307/1913. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. július 1.)
- ↑ a b c d e f g h i Gerle, i. m., 190. o.
- ↑ https://mandadb.hu/tetel/571488/Hotel_Meran
- ↑ http://www.szecessziosmagazin.com/budapestterkephely.php?kerulet=02&cim=huvosvolgyi-u-94&cimtxt=%20CIM%20&scrwidth=1280
- ↑ http://www.szecessziosmagazin.com/budapestterkephely.php?kerulet=12&cim=nemetvolgyi-u-7&cimtxt=%20CIM%20&scrwidth=1280
- ↑ https://budapest100.hu/en/house/riado-utca-2-a-b/
- ↑ https://budapest100.hu/house/magdolna-utca-5-7/
- ↑ https://budapest100.hu/house/baross-utca-90/
- ↑ https://budapest100.hu/house/oktober-6-utca-21/
- ↑ https://budapest100.hu/house/sodras-utca-3/
- ↑ https://budapest100.hu/house/wesselenyi-utca-7/
- ↑ http://www.budaipolgar.hu/helytortenet/szego.html
- ↑ https://budapest100.hu/house/kozraktar-utca-22a/
- ↑ https://enbudapestem.hu/2021/06/a-lakotelepek-bajos-osei-budapesten-belvarosi-mav-koloniak/
- ↑ https://budapest100.hu/house/podmaniczky-utca-83-93/
- ↑ https://index.hu/urbanista/2016/11/22/hogyan_hatott_a_madridi_epiteszet_a_pestire/
Források
[szerkesztés]- (szerk.) Szentmiklóssy Géza: A magyar feltámadás lexikona 1919–1930. A magyar legujabb kor története, A Magyar Feltámadás Lexikona Kiadása, Budapest, 1930 (2. kiadás: Budapest, 1932)
- Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. 886. o. Online elérés
- Nádor Jenő (1968. október 15.). „Építész, régész a 85 éves Tauszig Béla”. Új Élet (Magyarország) 23 (20).
- Gerle János – Kovács Attila – Makovecz Imre: A századforduló magyar építészete. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1990, ISBN 963-15-4278-5
További információk
[szerkesztés]- A magyar társadalom lexikonja. A Magyar Társadalom Lexikona Kiadóvállalat, Budapest, 1930.