Ugrás a tartalomhoz

Tatár Imre (újságíró)

Linkek hozzáadása
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk az újságíróról szól. Hasonló címmel lásd még: Tatár Imre (egyértelműsítő lap).
Tatár Imre
SzületettRabinovits Imre
1920. január 9.
Budapest[1]
Elhunyt2023. szeptember 17. (103 évesen)[2]
Állampolgárságamagyar
HázastársaPotoczky Júlia
SzüleiRabinovits Bernát
Lichtenstein Szidónia
Foglalkozása
KitüntetéseiAranytoll (1992)
SírhelyeFarkasréti temető[3]
Sablon • Wikidata • Segítség

Tatár Imre, születési neve Rabinovits Imre[4] (Budapest, 1920. január 9. – 2023. szeptember 17.) magyar újságíró.

Életútja

[szerkesztés]

Apja Rabinovits Bernát kereskedő, édesanyja Lichtenstein Szidónia (1889–1973) volt.[4][5] 1938-ban gimnáziumi érettségi vizsgát tett, de az első zsidótörvény miatt egyetemen nem tanulhatott tovább, ezért autószerelő vizsgát tett. 1938 és 1941 között autószerelőként dolgozott. 1941 és 1944 között munkaszolgálatos, majd 1944 és 1947 között hadifogoly volt a Szovjetunióban.[4]

1947-től a MÚOSZ tagja. 1947 és 1956 között a Szabad Nép, 1956 és 1968 között az Esti Hírlap, 1968 és 1975 között a Magyar Hírlap munkatársa volt. 1975 és 2000 között a Magyar Nemzet külpolitikai szerkesztőségének a tagjaként dolgozott. Munkásságát 1992-ben Aranytoll díjjal ismerték el.

1947 és 1956 között az MKP, majd az MDP tagja volt.

2020. január 9-én a MÚOSZ külön rendezvényen köszöntötte a Sajtóházban a száz éves Tatár Imrét.[6] Felesége Potoczky Júlia újságíró volt.[7][8]

2023. szeptember 17-én 103 éves korában elhunyt.[9][10]

Művei

[szerkesztés]
  • Párbeszéd Nyugat-Németországról (Budapest, 1970)
  • Európa biztonsága (Budapest, 1975, Nemzetközi zsebkönyvtár)
  • Így láttam az NSZK-t (Budapest, 1978)
  • Út a semmibe. Terroristák, terrorizmus (Budapest, 1982)
  • Napló '56. Újságok, utcák, emberek; Szilvia és Tsa Kft.–Zimber Könyvek, Páty, 2016
  • Fogságból fogságba. Utam a Baross utcától a Blaha Lujza térig; Zimber Könyvek, Páty, 2020

Díjai, elismerései

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 7.)
  2. ↑ Meghalt Tatár Imre, a legidősebb magyar újságíró
  3. ↑ https://muosz.hu/2023/09/18/tatar-imre-temetese/
  4. ↑ a b c Tatár Imre: Történelem – levlapokkal elbeszélve (1941–1947): Végül mégis hazajöttünk, 2019. szeptember 4. (Hozzáférés: 0200. május 3.)
  5. ↑ Szülei házasságkötési bejegyzése a Budapest IX. kerületi polgári házassági akv. 567/1919. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. október 19.)
  6. ↑ A 100 éves Tatár Imre köszöntése
  7. ↑ Kenedi János: A történész rémálma, avagy hogyan nyomatják a katymazt a fejünkbe ?, 2018. január 13. (Hozzáférés: 2020. május 3.)
  8. ↑ Ünnepség a MÚOSZ-ban. emasa.hu, 2005. október 23. (Hozzáférés: 2020. május 23.)
  9. ↑ Dániel, Szalay: Meghalt Tatár Imre, a legidősebb magyar újságíró (magyar nyelven). Media1, 2023. szeptember 17. (Hozzáférés: 2023. szeptember 17.)[halott link]
  10. ↑ István, Bereznay: Meghalt Tatár Imre, Magyarország legidősebb újságírója (magyar nyelven). index.hu, 2023. szeptember 17. (Hozzáférés: 2023. szeptember 17.)

Források

[szerkesztés]
  • Ki kicsoda a hírközlésben? Szekszárd, Babits Kiadó, 1994, 325. o. ISBN 9637806903
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Tatár_Imre_(újságíró)&oldid=27370129”