Ugrás a tartalomhoz

Tarján Ödön

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tarján Ödön
Született1882. október 12.
Mucsény
Elhunyt1946. július 27. (63 évesen)
Budapest
Párt
HázastársaKeszler Irén, Rogrün Mária Terézia Anna
Foglalkozásmérnök, gyártulajdonos, politikus
Vallásizraelita, később katolikus

Tarján Ödön, 1900-ig Weisz[1] (Mucsény, 1882. október 12. – Budapest, 1946. július 27.[2]) mérnök, gyártulajdonos, csehszlovákiai magyar politikus, a Prágai Magyar Hírlap támogatója.

Életrajza

[szerkesztés]

Édesapja Weisz Lajos, édesanyja Wilhelm Ilona volt, a család a losonci zsidó hitközségnez tartozott. Tarján Ödön 1900-ban magyarosította családi nevét.[1] Tarjánék Losoncon az egykori Gácsi utcában, majd az államfordulat után Masaryk utca 30. szám alatt laktak.

Tarján Ödönnek, a zsidó származású magyarnak, a felvidék Csehszlovákiához kerülése előtt virágzó, majd 1918 után a túlélésért küzdő ipari vállalkozása volt. Kutatómérnöki munkája eredményeképpen több újítása is szabadalmi védettséget kapott.[3] Az első világháború végén mint a losonci mézőgazdasági gépgyár igazgatóját a II. osztályú polgári hadi érdemkereszttel tüntették ki.[4] Mint pártalapító (Szlovenszkói Magyar Jogpárt) és a Prágai Magyar Hírlap anyagi hátterét megszervező ellenzéki politikus (a Magyar Nemzeti Párt egyik vezetője), aki a budapesti kormánykörökkel jó viszonyt tartott fenn és a cseh, illetve a szlovák gazdasági és pénzügyi körökkel is szoros kapcsolatban volt, a szlovákiai magyar politika élvonalába tartozott.

1933-ban egy korábban Losoncon elbocsájtott alkalmazottja bosszúból rálőtt, de Tarján csak könnyebb sérülést szenvedett.[5]

1934-ben Magyarországra költözött, feltehetőleg elkerülendő egy államellenes összeesküvés vádját. A budapesti kormány nem engedhette meg magának, hogy a felvidéki magyar politika egyik legfontosabb személyiségét perbe fogják és börtönbüntetésre ítéljék, ezért támogatták budapesti egzisztenciájának kialakítását. Ennek ellenértékeként Tarján 1934-1936 között számos revizionista, csehszlovákellenes cikket írt. A csehszlovák gazdaságpolitikát és a magyarság társadalmi, gazdasági helyzetét külön kötetekben elemezte, amelyekből volt amelyik négy idegen nyelven is megjelent. A magyar kormány régi megbízható embereként, Közép‑Európa gazdaságának, a csehszlovák és szlovák társadalom szakértőjének számított.

Visszahonosítási kérelmét 1937. január 19‑én nyújtotta be a magyar királyi belügyminisztériumba, amelyet a miniszterelnökség is támogatott. Teleki Pálhoz „baráti szálak” fűzték, gyakori vendég volt annak Gellért‑hegyi villájában.

Túlélve a holokausztot, 1945 után Budapesten a szabadkőművesség újjáélesztésén dolgozott 1946-ban bekövetkezett tragikus haláláig. (Egy liftaknába esve koponyaalapi törést szenvedve hunyt el.) A budapesti Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra, de a temető átrendezése miatt a sírköve már nincs meg.

Első felesége Keszler Irén volt, akinek révén a nagy múltú Heksch családdal került rokonságba. Ebből a házasságából született Ervin László fia és Magdolna Ilona nevű lánya.[6] Második felesége Rogrün Mária Terézia Anna volt, akivel 1937. december 11-én kötött házasságot Budapesten.[7]

Szabadkőműves pályafutása

[szerkesztés]

1913-ban vették fel a budapesti Comenius páholyba. Még abban az évben kilépett, hogy részt vehessen a losonci Phönix páholy újjáalakításában. 1945-ben az újjáalakult Magyarországi Szimbolikus Nagypáholy szervezésében és programjának kidolgozásában jelentős szerepe volt. Rá bízták a Libertás páholy megalapítását, melynek főmestere lett. 1946 márciusában, a nagypáholy első nagygyűlésén választották meg második helyettes nagymesternek. (A nagymesteri posztot ideiglenesen nem töltötték be.) Tragikus halála után Halász Ernő szabadkőműves testvére versben emlékezett meg róla. Emlékére a gyászbeszédet Hegedűs Nándor, a nagypáholy szónoka tartotta.

Művei

[szerkesztés]
  • A magyar kisebbség osztályrésze a csehszlovák demokráciából. H. Mercy Ny., Prága, 1930
  • Der Anteil der ungarischen Minderheit an der tschechoslowakischen Demokratie. Druck Mercy, Prag, 1930
  • Der Weg der Tschechoslowakei und die ungarische Minderheit. Egyetemi Ny., Budapest, 1934
  • The Ways of Czechoslovakia and its Magyar Minority. Egyetemi Ny., Budapest, 1934
  • Die Tschechoslowakei Anfang Mai 1934. Sárkány Ny., Budapest, 1934
  • Il camino della Cecoslovacchia e la minoranza ungherese. Ist. Editoriale Cisalpino, Varese, 1935
  • Ou va la Tchécoslovaquie ? La question de la minorité hongroise. Impr. Boisseau, Toulouse, 1935
  • Die Tschechoslowakei Ende 1935. Situationsbericht. Sárkány Ny., Budapest, 1936
  • Tarján Ödön–Fall Endre: Magyarok, szlovákok és ruthének a Dunavölgyében. Hornyánszky Viktor Rt. M. Kir. Udv. Könyvnyomda, Budapest, 1938
  • Tarján, Ödön–Fall, André: Hungarians, Slovaks and Rhutenians in the Danube‑Valley. V. Hornyánszky Co. Ltd. printer to the Royal Court, Budapest, 1938
  • Tarján, Edmond–Fall, André: Hongrois, Slovaques et Ruthènes dans la vallée Danubienne. Imprimerie de la Cour Roy. Hong. S. A. V. Hornyánszky, Budapest, 1938
  • Tarján, Ödön–Fall, Andreas: Ungarn, Slowaken und Ruthenen im Donaubecken. V. Hornyánszky Kön. Ung. Hofbuchdruckerei AG., Budapest, 1938

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b A Belügyminisztérium 1900. évi 137707. sz. rendelete. MNL-OL 30807. mikrofilm 676. kép 2. karton. Névváltoztatási kimutatások 1900. év 44. oldal 19. sor.
  2. ↑ Halálesete bejegyezve Budapest V. ker. állami halotti akv. 435/1946. folyószám alatt.
  3. ↑ Pl. 56024. számú szabadalma: Ujitások vetőgépek eltolható kanálkorongos vetőszerkezetén. - 56048. Kerékagy vetőgépek kerekei számára. — 56049. Ujitások trágyaszórógépeken. Köztelek – 1912.05.04. / 34. szám 1282. oldal
  4. ↑ Budapesti Hírlap, 1918. október 10. 7. oldal (38. évfolyam, 237. szám)
  5. ↑ Budapesti Hírlap, 1933. június 17. 6. oldal (53. évfolyam, 135. szám)
  6. ↑ Tarján Ödön adatai a Geni geneológiai adatbázisban
  7. ↑ A házasságkötés bejegyezve Budapest XI. ker. állami házassági akv. 603/1937. folyószám alatt.

Források

[szerkesztés]
  • Keresztény magyar közéleti almanach. 4. köt. Délvidék. Fel. szerk. és kiadó Hortobágyi Jenő. Bp., 1944
  • A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig, http://adatbank.sk/lexikon/tarjan-odon/
  • Gaucsík István 2017: Az állameszme kritikusa - Tarján Ödön válogatott kisebbség- és gazdaságpolitikai beszédei és írásai, Pesti Kalligram kiadó, Budapest, 2017.
  • Gaucsík István: „Első közgazdasági szaktekintélyünk”, Tarján Ödön életrajza, Kalligram, 2014. 9. pp. 89-96 [1]
  • Gaucsík István: Gazdaság és politika vonzásában. Adalékok Tarján Ödön pályaképéhez. Fórum Társadalomtudományi Szemle, 2010, 12. 1. 49–60.
  • Hegedűs Nándor: Gyászbeszéd Tarján Ödön felett. Otthon Nyomda, Budapest, 1946
  • Vajda Ernő: Hetvenöt év a királyi művészet szolgálatában. A Könyves Kálmán‑páholy története 1872–1947. /Havas Miksa könyvtár 1./Fémes Ny., Budapest, 1948
  • Tarján Ödön. Szabadkőműves Wiki. (Hozzáférés: 2016. május 12.)[halott link]

További információk

[szerkesztés]
  • Palatinus József: A szabadkőművesség bűnei II: A magyarországi szabadkőműves páholyok tagjainak névsora 1868-tól 1920-ig. Budapest: Budai-Bernwallner József könyvnyomdája. 1939. 5. o.  
  • Berényi Zsuzsanna Ágnes: A magyar szabadkőművesség a második világháború idején. In: Csihák György (szerk.): Magyar haditechnika, magyar hadjáratok a kora középkorban. A második világháború és történelmi következményei Magyarország szempontjából (1939–1949). Zürichi Magyar Történelmi Egyesület, Budapest–Zürich, 2002, 195–198. [2]
  • Halász Ernő: Tarján Ödön halálára. Otthon Nyomda, Budapest, 1946
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Tarján_Ödön&oldid=26784164”