Taquile-sziget
| Taquile-sziget | |
 | |
| Látképe az Amantaní-szigetről (északról), a sziget dél felé még hosszan elnyúlik | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Peru |
| megye | Puno |
| tartomány | Puno |
| körzet | Amantaní |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1700 fő |
| Népcsoportok | kecsuák |
| Földrajzi adatok | |
| Fekvése | Titicaca-tó |
| Terület | 5,72 km² |
| Hosszúság | 5,5 km |
| Szélesség | 1,5 km |
| Tengerszint feletti magasság | 3819 m |
| Időzóna | PET (UTC-5) |
| Elhelyezkedése | |
 Taquile-sziget
Pozíció Peru térképén
| |
 d. sz. 15° 46′ 16″, ny. h. 69° 41′ 02″15.771111°S 69.683889°WKoordináták: d. sz. 15° 46′ 16″, ny. h. 69° 41′ 02″15.771111°S 69.683889°W | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Taquile-sziget témájú médiaállományokat. | |
| Taquile-szigeti textilművészet | |||
| |||
 | |||
| Adatok | |||
| Ország | Peru | ||
| Felvétel éve | 2008 | ||
| UNESCO azonosító | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Taquile-szigeti textilművészet témájú médiaállományokat. | |||
A Taquile-sziget a Titicaca-tó perui oldalának egyik szigete. Mintegy 2000[1] (más forrás szerint 1200[2]) kecsua indián származású lakója annak ellenére őrzi ősi hagyományait, hogy a szigetet évente több tízezer, nagyrészt külföldi turista keresi fel. Az őslakók textilművészetét az UNESCO 2008-ban felvette a szellemi kulturális örökségek listájára.[3]
Földrajz
[szerkesztés]Az 5,72 km²-es[4] sziget (amely a tó perui oldalának második legnagyobb területű szigete) a Titicaca-tó nyugati részén, Puno városától körülbelül 37 km távolságra keletre található. A tó körülbelül 3810 méterrel fekszik a tenger szintje felett, az 5,5 km hosszú, de csak 1,5 km széles sziget legmagasabb pontja 4050 méter körüli magasságba emelkedik.[5]
A turisták Punóból érkezhetnek a szigetre hajón, majd a kikötőből 533 lépcsőfokot kell megmászniuk az ősi kialakítású teraszos hegyoldalon, hogy felérjenek a központi településre. A szigeten nincsenek gépjárművek, szállodák, nincs elektromosság, de még kerékpárok sincsenek.[2]
Kultúra
[szerkesztés]A sziget kultúrája elsősorban a helyiek által készített ruhák miatt érdekes. Mind a férfiak, mind a nők minden korosztálya készíti ezeket a ruhákat, és a közösség minden tagja hordja is őket. Ez a hagyomány még az ősi inka, pukara és kolla civilizációk idejéből ered, és máig is fennmaradt: az 1950-es évekig a közösség a külvilágtól szinte teljesen elzárt életet élt, de onnantól kezdve sem adták fel hagyományaikat annak ellenére, hogy a turistaforgalom egyre növekedni kezdett, mára a sziget lakosságának több tízszeresével egyenlő az évente ide érkező látogatók száma. Az viszont igaz, hogy az őslakók művészetében mára már új, „idegen” eredetű szimbólumok és elemek is megjelentek.[3]
A ruhákat kézzel vagy fából készült, pedálos szövőszékek segítségével állítják elő, amelyekhez hasonlóakat már a spanyolok megérkezése előtt is használtak. Legjellegzetesebb termékeik a chullo (magas, fülvédős sapka) és egy úgynevezett naptár-öv, amely egy széles övszerűség, amelyen az év mezőgazdasági és rituális eseményekhez kötött ciklusainak ábrázolásai láthatók.[3]
A helyiek megélhetését ma is többnyire a textilművesség biztosítja, számos terméküket a turistáknak értékesítik. A hagyomány fenntartását egy kézművességre specializálódott iskola is segíti. A sziget népessége azonban annyira megnövekedett az utóbbi évtizedekben, hogy a sziget önmagában már nem bír eltartani ennyi embert, egyre több árut kell a szárazföldi részekről behozni.[3]
Képek
[szerkesztés]-
Előtérben Taquile teraszos hegyoldala -
Ünnepi ruhába öltözött nők -
Férfiak hagyományos viseletben -
Taquilei gyerekek
Források
[szerkesztés]- ↑ Desarrollo turístico e identidal cultural – La Experiencia de la Comunidad de Taquile, en Puno (spanyol nyelven) (PDF). EHU. [2017. március 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 10.)
- ↑ a b Isla de Taquile, Turismo rural en la soñada isla de Taquile Puno (spanyol nyelven). Origen Andino. [2017. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 10.)
- ↑ a b c d El arte textil de Taquile (spanyol nyelven). UNESCO. (Hozzáférés: 2017. március 10.)
- ↑ Ander Claver Goicoechea, Janire Nogales, Laura de la Cruz González: Atlas de islas sin coches – 1. rész, 86. oldal (spanyol nyelven). Editorial Saure. (Hozzáférés: 2017. március 10.)
- ↑ Conozca la turística Isla de Taquile (spanyol nyelven). Los Andes, 2015. január 3. [2017. március 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 10.)
