Ugrás a tartalomhoz

Tankóczy Gyula

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tankóczy Gyula
Született1867
Elhunytnem ismert
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • tűzoltó
  • helytörténész
SablonWikidataSegítség

Tankóczy Gyula (Szatmár, 1867. – 1944 után) városi főkapitány, tűzoltóparancsnok, helytörténész.

Élete

[szerkesztés]

1891-93-ban aljegyző volt Szatmáron, 1894-1901-ben tanácsjegyző és később közigazgatási tanácsos, 1902-ben helyettes főkapitány és 1903-ban főkapitány lett. 1900-tól a tűzoltóság választott főparancsnoka volt. Több évig viselte a nőegyesület titkári, a Vereskereszt-egyesület jegyzői, a régi honvédek főjegyzői és az iparos-ifjak titkári tisztét, s ez utóbbiak körének huzamosabb idő óta elnöke volt. A református egyháznál presbiterként működött. Meszlényi püspök az ő közbenjárása folytán határozta el magát a tűzoltótorony fölépítésére. Mint főkapitány megalkotta a bérkocsi-iparról szóló és átdolgozta a kéményseprő-iparról alkotott szabályrendeletet; megszervezte a rendőri bejelentő-hivatalt és a hatósági cselédelhelyező intézetet; megalkotta végül a közrendőri és a szegényház felállításáról szóló szabályrendeletet.

Főmunkatársa volt öt évig a Szamosnak. Szerkesztette a Rendőri Lapokat alapítása óta.

1915-ben a szatmári törvényszék vizsgálóbirája a törvényszék vádtanácsának határozata alapján letartóztatta Tankóczy Gyula rendőrfőkapitányt. Tankóczy szerencsétlenségét különböző spekulációk idézték elő. A főkapitány vállalkozásokhoz fogott, amelyek anyagilag teljesen tönkretették. Téglagyárat alapított, telkeket vásárolt, részvényekkel spekulált, a végén adósságokba merült és több embert magával rántott. Tankóczyt a bakancsszállitási ügyben függesztették föl hivatalától, de ettől függetlenül eljárás indult meg ellene azért is, mert a galíciai menekülteknek nála deponált kauciójából 7600 korona hiányzott. Ezt a pénzt Tankóczy Gyula még a házkutatás során két összegben pótolta. Előbb ötezer koronát, azután kétezerhatszáz koronát adott át a vizsgálóbírónak. A királyi ügyészség vádiratot adott be Tankóczy ellen a Btk. 462. és 463. szakaszai alapján hivatali sikkasztás bűntette miatt, Tankóczy kilenc hónapra vizsgálai fogságba került. 1916-ban a főkapitány háromrendbeli bűnügyében a Kúria fölmentő ítéleteket hozott. Tankóczy ennek ellenére vizsgálati fogságban maradt, mert más bűnügyben is folyt ellene eljárás. A törvényszék vádtanácsa Tankóczy szabadlábra helyezését rendelte el azzal az indokolással, hogy a volt főkapitányt több ügyben jogerősen fölmentették.

1931-ben elmozdították szerény havi 3000 lejes állásából.[1] Az 1940-es évek elején a szatmárnémeti „Samex“ Magtermelő és Kivite!i Rt. felügyelőbizottsági tagja,[2] valamint az Alcoolina Rum és Likőrgyár, szesz, sör és borkereskedelmi r. t. igazgatósági tagja volt.[3]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Egy kis kijárási panama Szatmáron. Keleti Ujság, 1931. július 31., 3. old.
  2. Gazdasági, pénzügyi és tőzsdei kompasz, 1942-1943/3-4. kötet, 18. évfolyam. Vidéki ipari és kereskedelmi részvénytársaságok. 821. old.
  3. Központi Értesítő, 1942. június 4. / 23. szám, 1113. old.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Magyarország Vármegyéi. Szatmár-vármegye. Bpest, 1908. II. 142. old.
  • Romániai magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Balogh Edgár, 3. kötettől Dávid Gyula. Bukarest, Kriterion, 1981-2010.