Tamo daleko
| Tamo daleko | |
| szerb népdal | |
 | |
| Szerb visszavonulás Albánia, illetve a tenger felé. A visszavonuló szerb csapatokat útközben is hatalmas veszteségek érték. | |
| Megjelenés | 1916 |
A Tamo daleko (cirill betűkkel Тамо далеко) szerb népdal, mely az első világháború alatt, 1915-ben keletkezett. A dalt egy meg nem nevezett szerb katona énekli, tagja annak a szerb hadseregnek, amely Szerbia lerohanása idején Albánián keresztül menekült, majd francia segítséggel Korfu szigetére települt át. A menekülés több mint tízezer halottjának végső nyughelyévé a tenger vált, emiatt a sziget körüli vizeket Plava Grobnica ("Kék Sírbolt") néven tartja nyilván a szerb kollektív emlékezet. Korfuról azután a maradék sereget Szaloniki környékére szállították, ahol a katonákat felfegyverezték, majd 1916-ban a macedón fronton újra bevetették őket.
A második világháború után emigrációba kényszerült szerbek, illetve jugoszlávok szinte nem hivatalos himnuszává vált, a hazatérés vágyának motívuma miatt. (Ugyanakkor a királyi Jugoszláviában nem számított tiltott dalnak, csak a kommunista időkben lett azzá.) 1943-ban Nikola Tesla, világhírű szerb tudós New York-i temetésén is lejátszották, az elhunyt saját kérésére.[1]
A sláger korabeli előadói voltak többek között: Edo Ljubić, Mijat Mijatović és Dušan Jakšić.
Az eredeti szöveg
[szerkesztés]| Szerbül (latin betűkkel): | Magyarul (nyersfordítás): |
|---|---|
| Tamo daleko, daleko od mora, Tamo je selo moje, tamo je Srbija. Tamo daleko, gde cveta limun žut, Tamo daleko gde cveta beli krin, Tamo gde tiha putuje Morava, Tamo gde Timok pozdravlja Veljkov grad, Bez otadžbine na Krfu živeh ja, |
Ott messze, messze a tengertől, Ott van a szülőfalum, ott van Szerbia. Ott messze, ahol a citrom virágzik, Ott messze, ahol a fehér liliom nyílik, Ott, hol csendesen folydogál a Morava, Ott, hol a Timok üdvözli Veljko városát,[2] Hazámat elhagyván Korfu szigetén éltem, |
Változatok
[szerkesztés]Számos változatban ismerjük, részben azért, mert a háborúból hazatért egyéb délszláv származású (pl. horvát vagy szlovén) katonáknak is megtetszett a dallam, illetve a távoli otthonról és a véres csatákról szóló utalások miatt egyfajta háborús nosztalgia is kötődött hozzá, de a Szerbiára vonatkozó részekkel nem tudtak azonosulni, így megváltoztatták őket. A živela Srbija! ("éljen Szerbia!") felkiáltásból živela domovina! ("éljen a haza!") lett, a tamo je Srbija ("ott van Szerbia") sorvégből pedig tamo je ljubav moja ("ott van a kedvesem"). Sőt, a titói idők emigránsai nem ritkán a tamo je Jugoslavija ("ott van Jugoszlávia") változattal helyettesítették ezt a részt, ami egyfelől az 1915-ös eseményekre vetítve anakronizmus, másfelől ritmikailag egyáltalán nem illeszkedik bele a szövegbe, ezért meglehetősen furcsán hangzott.
Érdekességek
[szerkesztés]- A dalnak számos további változata létezik, melyek már egészen korán kialakultak, köztük olyan részekkel, melyek az eredeti szövegből teljesen hiányoznak. Az egyikben pl. a fent közölt verzió minden (vagy minden második) versszaka után az alábbi refrént éneklik:
O zar je morala doć', ta tužna nesrećna noć,
Kada si dragane moj, otiš'o u krvav boj.
(Ó, hát miért jött el ama bús, szerencsétlen éjjel,
Amikor te, kedvesem, a véres csatába mentél el.)
- Van egy magyar nyelvű átköltése is, melyet az Egészséges Fejbőr nevű szélsőjobboldali (skinhead-) zenekar készített, Távol hazádtól címmel. (Csak a dallam egyezik, a szöveg teljesen más.) Link: (YouTube).
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A Boszniai Szerb Köztársaság állami televíziójának (RTRS) a dalról szóló műsora[halott link] alapján.
- ↑ A Belső-Szerbia északkeleti részén, Bor közelében található Negotin településről van szó, ahol az első szerb felkelés végén, 1813. júliusában Veljko Petrović hajdúkapitány (más néven: Hajduk Veljko) a törökökkel vívott vesztes csatában életét vesztette.
Források
[szerkesztés]- Gyermekkórus előadásában – YouTube
- Latinos feldolgozásban – YouTube
