Takin
 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
.jpg) Pihenő példány
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Sebezhető      
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Budorcas taxicolor Hodgson, 1850 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 Elterjedési területe
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Takin témájú médiaállományokat és Takin témájú kategóriát. |
A takin (Budorcas taxicolor) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a kecskeformák (Caprinae) alcsaládjába tartozó faj.
Nemének az egyetlen faja.
Ezt az állatot hagyományosan a keleti pézsmatulokkal (Ovibos moschatus) rokonították, hiszen a két állat méretben és megjelenésben hasonlít egymásra. Azonban a legújabb mitokondriális DNS-vizsgálatok arra utaltak, hogy ez az állat valójában közelebb áll a vadjuhokhoz (Ovis). És a pézsmatulokkal való hasonlósága csupán a konvergens evolúció eredménye.[1][2]
Előfordulása
[szerkesztés]Kína középső és déli részén (Kanszu déli régiója, Szecsuan, Sanhszi, Délkelet-Tibet, Északnyugat-Jünnan), illetve a határos Bhután, Észak-Mianmar és Északkelet-India (Szikkim és Arunácsal Prades) területén honos. Szubalpin himalájai fenyvesekben, szubtrópusi és mérsékelt övezeti erdőkben 1000-4000 méteres tengerszint feletti magasságon él, de a 2000-3500 méteres magasságon a legjellemzőbb.
Alfajai
[szerkesztés]A legtöbb rendszertan 4 alfaját tartja számon:
- arany takin (Budorcas taxicolor bedfordi) Thomas, 1911 – Kína Sanhszi tartománya, Csinling-hegység (veszélyeztetett)
- mismi-takin (Budorcas taxicolor taxicolor) Hodgson, 1850 – Tibet délkeleti része, az indiai Arunácsal Prades, Mianmar Kachin állama, a kínai Jünnan tartomány északnyugati része (veszélyeztetett)
- szecsuani takin (Budorcas taxicolor tibetana) H. Milne-Edwards, 1874 – a Tibeti-fennsík keleti pereme, északon Kanszu és Szecsuan határvidékétől délen Szecsuan és Jünnan határáig (sebezhető)
- bhutáni takin (Budorcas taxicolor whitei) Lydekker, 1907 – Tibet (a Yarlung Zangbótól délre), Bhután északi része, India Arunácsal Prades és Szikkim tartománya, az indiai-mianmari határvidék (sebezhető)
Megjelenése
[szerkesztés]A faj tudományos neve jól jellemzi szokatlan külsejét: a Budorcas nagyjából „ökörgazellaként” adható vissza, a taxicolor kitétel pedig sárgás barna színezetére utal. Bár rendszertanilag a kecskefélékhez áll közelebb, megjelenése inkább kis termetű szarvasmarháéra emlékeztet. Fej-testhossza 1,7-2,2 méteres, amihez 15-20 centiméteres, a szőrtől általában nem látható farok csatlakozik; marmagassága 1-1,3 méter között mozog, testtömege 150-350 kilogrammos lehet, bár a 275 kilogramm mondható átlagosnak.
A zömök törzset sűrű, hosszú szőrzet fedi, aminek a színe a barnástól az aranysárgáig terjed (innen a B. t. bedfordi alfaj elnevezése: arany takin). A háton fekete csík fut végig. A rövid és vastag lábak széles patákban végződnek, a sarkantyúk pedig fejlettek, így segítve a kapaszkodást a hegyi környezetben. A nemek meglehetősen hasonlóak, bár a bikák nagyobbak a teheneknél. Szarva mindkét nemnek van: tövénél átlósan rovátkolt, hossza 25-30 centiméteres; kifelé, hátrafelé, majd a csúcsnál felfelé hajlik. A takin feje meglehetősen nagy és bumfordi, mivel orrnyerge púpos, csupasz orra pedig széles.
Életmódja
[szerkesztés]A takinok az évszakok változásának megfelelően folyamatosan vándorolnak. Tavasszal és kora nyáron nagyobb magasságokig, akár a fahatár fölé is felmerészkednek, és ilyenkor akár száz állatból álló csordákat is alkothatnak. A csordák őszre felaprózódnak, átlagos létszámuk húszra csökken, és fokozatosan levonulnak a mélyebben fekvő erdőkbe és völgyekbe, akár 1000 méteres magasságra is. A csordák zömmel nőstényekből és ivaréretlen hímekből állnak, a felnőtt bikák többnyire magányosan élnek.
Különböző perjeféléket, bambuszhajtásokat, faleveleket fogyaszt. Reggel és délután táplálkozik, közben rendszeresen jár sónyalatókhoz. Mindig ugyanazon az útvonalon jár a pihenő-, ivó- és táplálkozóhelyek között, így idővel ösvényeket tapos ki magának. Fenyegetés esetén köhögésre emlékeztető hangot hallat, ami az egész csordát menekülésre készteti. A megriadt takinok a sűrű bambuszerdőkbe rohannak, ahol mozdulatlanul lapulnak a vész elmúltáig.
Legfőbb ellensége az ember, elsősorban húsa miatt vadásszák, másodsorban az irhája miatt. Természetes ellensége a hópárduc és esetenként az örvös medve.
Szaporodása
[szerkesztés]A bikák csak a késő nyárra eső párzási időszakban csatlakoznak a nőstényekhez. A vemhesség 200-220 napig tart, az egyetlen utód márciusban vagy áprilisban jön a világra. Az utód néhány órával később már lábára áll és követi az anyját. Az anya kilenc hónapig szoptatja borját. A takin alfajtól függően 2,5-5,5 éves korában éri el ivarérettségét, átlagos élettartama 16-18 év.
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés]Az összes takin alfajra a húsa miatt folytatott vadászat jelenti a legfőbb veszélyt, ami bizonyos esetekben a védett területeken is előfordul. Szintén komoly problémát jelent az erdőirtás, ami az állat életterét szűkíti be és aprózza fel. Ezek következtében az elmúlt mintegy negyedszázad folyamán az állomány 30%-kal esett vissza, ezért a Természetvédelmi Világszövetség sebezhetőnek nyilvánította a fajt. Kínában csak nagyon korlátozottan vadászható, India és Bhután területén tiltják a kilövését: ezekben az országokban több védett területen is menedéket talál. Mianmari helyzete bizonytalan. Szerepel a Washingtoni egyezmény (CITES) II. függelékében.
Érdekesség
[szerkesztés]Magyarországon a Fővárosi Állat- és Növénykertben arany takint, a Nyíregyházi Állatparkban pedig mishmi takinokat tartanak. A Fővárosi Állat- és Növénykertben tartottak már szecsuáni takint,[3][4] mishmi takint[5] és arany takint[6] is.
Képek
[szerkesztés]-
Budorcas taxicolor bedfordi -
Budorcas taxicolor taxicolor -
Budorcas taxicolor tibetana -
Budorcas taxicolor whitei
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ (2019. december 3.) „The complete mitochondrial genome of Budorcas taxicolor tibetana (Artiodactyla: Bovidae) and comparison with other Caprinae species: Insight into the phylogeny of the genus Budorcas”. International Journal of Biological Macromolecules 121, 223-232. o. DOI:10.1016/j.ijbiomac.2018.10.020. PMID 30296464. (Hozzáférés: 2021. április 20.)
- ↑ Pamela Groves, Gerald F. Shields, CytochromeBSequences Suggest Convergent Evolution of the Asian Takin and Arctic Muskox, Molecular Phylogenetics and Evolution, Volume 8, Issue 3, December 1997, Pages 363-374, ISSN 1055-7903, doi:10.1006/mpev.1997.0423.
- ↑ Gábris Eszter: Ez nem egy karikatúra, hanem egy szecsuáni takin, a budapesti állatkert új lakója (magyar nyelven). Index, 2015. szeptember 1. (Hozzáférés: 2015. szeptember 5.)
- ↑ Szecsuáni takin először Budapesten (magyar nyelven). zoobudapest.com, 2015. augusztus 31. (Hozzáférés: 2015. szeptember 5.)
- ↑ Új állatunk, a mismi takin | Állatkert Budapest szívében (magyar nyelven). zoobudapest.com. (Hozzáférés: 2020. június 3.)
- ↑ Aranyszőrű újdonság | Állatkert Budapest szívében (magyar nyelven). zoobudapest.com. (Hozzáférés: 2020. június 3.)
Források
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. augusztus 16.)
- Ultimate Ungulate
- Animal Diversity Web
- ARKive.org
- http://www.sostozoo.hu/mishmi-takin
