Ugrás a tartalomhoz

Tajvan földrajza

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tajvan
A NASA műholdfelvétele Tajvan szigetéről
A NASA műholdfelvétele Tajvan szigetéről
é. sz. 23° 30′, k. h. 121° 00′23.500000°N 121.000000°E
KontinensÁzsia
SzubrégióKelet-Ázsia
Főbb területi jellemzők
Területi helyezés137.
Teljes terület35 980 km²
Partvonal1 139 km
Extrém területi jellemzők
Legmagasabb pontYushan, 3952 m
Legalacsonyabb pont0 m
Leghosszabb folyóCsuosuj, 187 km
Legnagyobb szárazföldi vízfelületRijüetan, 8 km²
Használatban levő terület
Megművelhető terület24 %
Állandó termőföld1 %
Állandó legelő5 %
Erdő, erdős terület55 %
Egyéb terület20 %
Egyéb jellemzők
Éghajlatszubtrópusok
Domborzathegyvidék
Természeti veszélyekerős szelek, tájfunok, Földrengések
A Wikimédia Commons tartalmaz Tajvan témájú médiaállományokat.
 Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.
A szócikk keleti írásjegyeket tartalmaz. Többnyelvű támogatás nélkül a kelet-ázsiai írásjegyek helyén négyszög, kérdőjel vagy más értelmetlen jel áll.

Tajvan (régebben Formosa) a kínai szárazföldtől 180 kilométerre elterülő 35 980 km² területű sziget Kelet-Ázsiában.[1] Áthalad rajta a Ráktérítő. Közigazgatásilag a vitatott politikai státuszú Kínai Köztársasághoz tartozik. Hozzá tartoznak még a Kinmen-, Macu- és Penghu-szigetek, amelyek együtt teszik ki az összterület 1%-át.

Tajvan szigetének nagy része (70%-a[2]) hegyvidéki jellegű, kétszáznál is több, 3000 méternél magasabb hegy található rajta.[3]

Kialakulása és geológiai jellemzői

[szerkesztés]
Kőzetlemezek Tajvan körül (franciául)

Tajvan szerkezetileg, a Japán-szigetekhez hasonlóan, a Cirkumpacifikus-hegységrendszer, népszerű nevén a Tűzgyűrű része. Az Eurázsiai-lemez és a Fülöp-lemez határán lejátszódó alábukási folyamatok során keletkezett szigetív, a kínai földrajz hagyományos értelmében vett „külső lépcsőjének” része. A sziget gerincét alkotó hegyvonulatok a paleogénban gyűrődtek fel, de a geológiai aktivitás azóta is folyamatos. A Fülöp-lemez az Eurázsiai- lemeznek ütközik, aminek következtében Tajvan felszíne emelkedik. Ennek következtében gyakoriak a földrengések, különösen a sziget keleti részén.[2] A pleisztocénban indult és ma is tartó emelkedés jelenleg 100 évenként 18 cm. Emiatt a sziget legnagyobb része magas hegyvidék. A szerkezeti mozgásokat kisebb mértékben vulkánosság is kísérte.[4]

Domborzat

[szerkesztés]
Tajvan domborzati térképe
Pagoda a Tajluko Nemzeti Parkban

A szigetet északról a Kelet-kínai-tenger, keletről a Filippínó-tenger, délnyugatról a Dél-kínai-tenger határolja. Észak-déli irányban körülbelül 400 km hosszan terül el, szélessége a legszélesebb ponton 145 km. A sziget az ország területének 99%-át adja, a maradék egy egy százalék több kisebb szigetet jelent. Tajvan keleti része erdős hegyvidék, mely a szigetnek körülbelül kétharmadát foglalja el, nyugat felé síkság terül el. A szigeten több mint kétszáz, 3000 méter feletti magasságú hegycsúcs található. Legmagasabb pontja a Jusan-hegy (más néven a Jáde-hegy), mely 3952 méter magas. Ezen kívül az 1000 méternél magasabb hegyek a sziget területének 31%-át teszik ki. A szigeten alvó illetve kihunyt vulkánok is találhatóak, az itt fakadó meleg vízű források évente több ezer turistát vonzanak.[3] A területen számos fumarola, iszapvulkán és hőforrás tanúskodik az utóvulkáni tevékenységről.[4]

A szigetet négy párhuzamos, nagyon keskeny és ugyancsak keskeny tektonikus árkokkal elválasztott ÉÉK-DDNy-i csapású hegylánc szeli át- A legrövidebb, legkeletibb, 1682 m-ig magasodó hegylánc főként miocén vulkanitokból épül fel. A központi lánc két vonulata közül a keletebbi főként idősebb metamorf, a nyugatabbi paleogén üledékes kőzetekből épült. A legfiatalabb a neogén kőzetekből álló, 2000 m-ig magasodó legnyugatibb lánc, mely töréslépcsőkkel, majd keskeny hegylábfelszínnel ereszkedik le a maximálisan is alig 50 km széles nyugati parti síkságra. A sziget legészakibb részén kisebb vulkáni övezet található, több kialudt vulkánkúppal, melyek közül a legmagasabb 1087 m-ig emelkedik. A tagolatlan keleti part szinte függőlegesen szakad le, it a tenger több ezer méter mély, míg nyugaton sekély, lagúnákkal tagolt self-tenger helyezkedik el.[4]

Tajvan keleti oldalán fut végig a Központi-hegység (中央山脈, csung jang san mo), mely az ország fő vízgyűjtő területe is egyben. Tőle északnyugatra terül el a Hszüe-hegység (雪山山脈 hszüe san san mo). A Központi-hegységtől délnyugatra húzódik a Jáde-hegység (玉山山脈, ju san san mo), mely a legmagasabb pontjáról kapta a nevét. Tőle nyugatra terül el az Alisan-hegység (阿里山山脈, a li san san mo) 1000–2000 méteres csúcsokkal, a Központi-hegységtől keletre pedig a Keleti-parti-hegység húzódik. A sziget legnagyobb síksága a Csianan-síkság (嘉南平原, csia nan ping jüan), mely a megművelhető fölterület 12%-át adja. Az összes megművelhető földterület Tajvanon 23%.[3]

Vízrajz

[szerkesztés]
A Rijüetan-tó
A Szeoukuluan folyó Hualien megyében

Tajvanon 151 folyó és patak található. A leghosszabb folyó a Csuosuj (187 km), a legnagyobb vízgyűjtő területtel pedig a Kaoping folyó rendelkezik. A folyók többsége a hegyvonulat fő iránya miatt vagy keleti, vagy nyugati irányban ömlik a tengerbe.

A tavak többsége a sziget nyugati oldalán fekszik, a legtöbbjüket víztározóként is használják. A legnagyobb tó a Rijüetan, amely 8 km² területű és 30 méter mély.[3]

Éghajlat

[szerkesztés]

Tajvan szubtrópusi éghajlatú ország, a nyarak hosszúak és párásak, a telek rövidek és enyhék. Az átlaghőmérséklet télen 15 és 20 °C között mozog, nyáron 28 °C. Az éghajlatra hatással van a kelet-ázsiai monszun, ami jelentős csapadékot hoz októbertől egészen márciusig, főképp a sziget északkeleti részére, míg a középső és a déli területeken a tél általában napos. A nyári monszunidőszak során májustól júniusig a sziget déli részén esik többet az eső, míg az északi rész viszonylag száraz marad. Tajvanon gyakoriak az erős szelek, évente három-négy alkalommal tájfunok is kialakulnak. A csapadék éves átlagmennyisége 2500 mm. A legszárazabb Tajvan szigetén a novembertől februárig tartó időszak.[3]

Éghajlati adatok 1977–2008[3]
Város Éves átlaghőm.
(°C)		 Januári átlaghőm.
(°C)		 Júliusi átlaghőm.
(°C)		 Átlagcsapadék
(mm)		 Esős napok
száma
Tajpej 22,9 16,1 29,5 2412,9 165
Csilung 22,6 15,9 29,3 3758,3 199
Kaohsziung 25 19,2 29,1 1832 90

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ worldatlas
  2. ↑ a b NTNU
  3. ↑ a b c d e f GIO
  4. ↑ a b c Ázsiaföldr 170. o.

Források

[szerkesztés]
  • ↑ Worldatlas: Taiwan. WorldAtlas.com. (Hozzáférés: 2011. január 3.)
  • ↑ GIO: Geography. 2009 Yearbook, Government Information Office. [2011. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 8.)
  • ↑ NTNU: The Geology of Taiwan. National Taiwan Normal University. [2008. február 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 8.)
  • ↑ Ázsiaföldr: Horváth Gergely, Probáld Ferenc, Szabó Pál (szerk): Ázsia regionális földrajza. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó. 1998. ISBN 9789632840215  

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Tajvan_földrajza&oldid=27201228”