Tajtékoskabóca-félék

Tajtékoskabóca-félék
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Altörzs:	Hatlábúak (Hexapoda);
Osztály:	Rovarok (Insecta);
Öregrend:	Paraneoptera;
Rend:	Félfedelesszárnyúak (Hemiptera);
Alrend:	Kabócák (Auchenorrhyncha);
Alrendág:	Énekeskabóca-formájúak (Cicadomorpha);
Öregcsalád:	Tajtékoskabóca-szerűek (Cercopoidea);
Család:	Cercopidae; Leach, 1815
Szinonimák
	szövegben
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Tajtékoskabóca-félék témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Tajtékoskabóca-félék témájú kategóriát.

A tajtékoskabóca-félék (Cercopidae) a kabócák (Auchenorrhyncha) énekeskabóca-formájúak (Cicadomorpha) alrendágában a tajtékoskabóca-szerűek (Cercopoidea) öregcsalád névadó családja 2020-as évek elején már több mint 150 nemmel.

Származásuk, elterjedésük

Megjelenésük, felépítésük

Igen hasonlítanak a rokon púposkabóca-szerűek (Membracoidea) öregcsaládba sorolt mezeikabóca-félékre (Cicadellidae), de testfelépítésük eltér azoktól. A legfontosabb és életmódjukból adódó jellegzetességük, hogy potrohuk valamennyi elzárható légzőnyílása a csúcs környékén helyezkedik el. Az ezekből induló légcsövecskék a hasoldal hosszában húzódó levegőcsatornába torkollnak. Ez úgy alakul ki, hogy a potroh hátlemezeinek szegélylebenyei mélyen lehajlanak és a középvonalban összezárnak. A csatorna röviddel a tor előtt szétágazik, és a tor légzőnyílásaiba ezekből az ágakból jut a levegő. A csatornaágakat a torban már az oldallemezek veszik körül.

Életmódjuk, élőhelyük

Kis állatok; csak egyes trópusi fajok hossza több 1,5 cm-nél. Az

Azon ritka taxonok közé tartoznak, amelyek a növényből nem a floémet, hanem a jóval hígabb xilémet szívogatják (Dér). Az imágókat szinte sohasem vesszük észre, a lárváikat annál többször. A lárvák védelmi céllal népiesen „kakukknyálnak” mondott anyagot termelnek; ez a fehér anyag, nem egyéb, mint a ürülékük, amelyet a kilégzéskor távozó levegővel habos burokká fújnak fel. Egész lárvakorukat ebben töltik, és úgy vesznek levegőt, hogy potrohuk végét kidugják a tajtékból. A hab megvédi őket a kiszáradástól és ellenségeiktől. Lélegzetvételhez az állat megemeli a potrohát és ezzel annak csúcsa a nyílásokkal kiemelkedik a kakukknyálból. A potrohcsúcson a levegő be-, a torban kiáramlik, és ez a kiáramló levegő fújja fel buborékokká a folyékony ürüléket. Az ehhez szükséges felszínfeszültséget az ürülék viaszszappan-tartalma biztosítja — ami egyúttal szilárdítja is a nyálkát. Ez utóbbi a potroh 7. és 8. szelvényében elhelyezkedő viaszmirigyekből jut az ürülékbe (Urania). Az anyaállatok a fajuknak megfelelő gazdanövényre rakják le petéiket. Kikelésük után a lárvák ezen növények száraiból és gyökereiből szívják ki a nedveket.

Rendszertani felosztásuk

A molekuláris genetikai vizsgálatok alapján egyes szerzők a családot már kétfelé osztják, és a klasszikus Cercopidae családból vele egyenrangúként emelik ki az új Aphrophoridae családot (Dér).

Valódi tajtékoskabóca-félék (Cercopidae) családja 3 alcsaláddal, összesen 31 nemmel:

Callitettixinae
valódi tajtékoskabóca-formák (Cercopinae)
Ischnorhininae

Ismertebb fajok:

vérpettyes kabóca (Cercopis sanguinolenta)

Aphrophoridae család egy alcsalád (Aphrophorinae) 150 nemével és további 12, alcsaládba sorolatlan nemmel.

Ismertebb fajok:

változékony tajtékoskabóca (Philaenus spumarius)

Források

Dér: Dér Zsófia: KERTÉSZETI NÖVÉNYEK KABÓCA EGYÜTTESEI ÉS SZEREPÜK A FITOPLAZMÁK TERJESZTÉSÉBEN
Urania: Urania Állatvilág. Rovarok. Kurt Günther et al., 1968. Gondolat Kiadó, Budapest, 1970. 157–158. old.

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap