T. Surányi Anna
| T. Surányi Anna | |
| Született | 1947. január 27. (77 éves) Jászárokszállás |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége |  magyar |
| Gyermekei | Tari Eszter |
| Foglalkozása | keramikusművész |
| Iskolái | |
| Kitüntetései | Magyar Formatervezési Díj (2004) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
T. Surányi Anna (Jászárokszállás, 1947. január 27. –) keramikusművész, ipari formatervező
Életútja
[szerkesztés]
T. Surányi Anna 1947. január 27-én született Jászárokszálláson, édesanyja Surányi Kálmánné (lánykori nevén Kartach Mária) fotóművész. 1961-1965-ig a Pécsi Művészeti Gimnázium kerámia szakán tanult. 1971-ben a Magyar Iparművészeti Főiskola (MIF) (mai nevén Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) porcelán szakán diplomázott, mestere Schrammel Imre keramikus volt. 1971-1973-ig a hódmezővásárhelyi Alföldi Porcelángyár tervezője, 1973-1974-ig a Pécsi Művészeti Gimnázium tanára volt.1977- 2008-ig a pécsi Zsolnay Porcelángyár (mai nevén Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt.) tervező iparművésze. Lánya Tari Eszter festőművész.
Díjai
[szerkesztés]- 2004 Magyar Formatervezési Díj - oklevél
- 2005 MSZOSZ díj
Társasági tagságai
[szerkesztés]- 1971-től a Művészeti Alap, majd a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének (MAOE) tagja
- 2002-től a Pécs-Baranya Művészeinek Társasága (PBMT) tagja, iparművész alelnöke
Szimpóziumok, művésztelepek, tanulmányutak
[szerkesztés]- 1972 Porcelángyár, Kahla, Németország
- 1977 Siklósi Nemzetközi Kerámia Szimpózium
- 1985 lipcsei Nemzetközi Vásár, Németország
- 1994-2003 Hódmezővásárhelyi művésztelep
Művei közgyűjteményekben
[szerkesztés]- Bentara Budaya Galéria, Jakarta, Indonézia
- Paksi Képtár, Paks
- Pécsi Művészeti Szakközépiskola, Pécs
- Zsolnay Múzeum, Pécs
Egyéni kiállításai
[szerkesztés]| 1989 | Pécsi Kisgaléria, Pécs |
| Kossuth Filmszínház, Mohács | |
| Gábor Andor Művelődési Központ, Nagyatád | |
| 1990 | Május 1 Művelődési Ház, Komló |
| Megyei Művelődési Központ, Paks | |
| 1991 | Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely |
| 1992 | József Attila Múzeum, Makó |
| Móra Ferenc Művelődési Központ, Kiskunfélegyháza | |
| 1994 | Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged |
| Pécsi Kisgaléria, Pécs | |
| 2002 | Pécsi Kisgaléria, Pécs |
| 2003 | Paksi Képtár, Paks |
| 2007 | Közép-Jávai Kulturális Központ, Surakarta, Indonézia |
| 2008 | „Leltár” Pécsi Kisgaléria, Pécs |
| 2009 | Pécsi Postapalota |
Válogatott csoportos kiállítások
[szerkesztés]| 1971 | Kerámia Szimpózium, Pécs |
| 1972 | Vásárhelyi Őszi Tárlat, Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum |
| 1978, ’85, ’87, ’89 | Baranya Megyei Tárlat, Pécsi Galéria, Pécs |
| 1983 | A Zsolnay-gyár tervezői, Duna Galéria, Budapest |
| 1984 | Nemzetközi Minikerámia Triennálé, Zágráb |
| 1984 -1996 | Országos Kerámia Biennálé, Pécsi Galéria, Pécs |
| 1985, 1988 | Országos Szilikátipari Formatervezész Triennálé, Kecskemét |
| 1986 | Nemzetközi Kerámia Kiállítás, Gualdo Tadino, Olaszország |
| 1987 | A Zsolnay-gyár kiállítása, Meißen |
| 1989 | ICSID formatervezési pályázat, Compiégne |
| 1989, 1990 | Formatervezési Verseny, Valencia |
| 1999 | 50 év magyar kerámiaművészete, Magyar Iparművészeti Múzeum, Budapest |
| 2000 | „A Tárlat”, Pécsi Galéria, Pécs |
| 2002 | 150 éves a Zsolnay, Művészetek és Irodalom Háza, Pécs |
| PBMT kiállítás, Zalaegerszeg, Tatabánya, Szekszárd | |
| 2004 | Zsolnay Jubileumi Kiállítás, Magyar Iparművészeti Múzeum, Budapest |
| Magyar Formatervezési Díj, Magyar Iparművészeti Múzeum, Budapest | |
| 2005 | „Premiere”, PBMT iparművész tagjainak kiállítása, Árkád Galéria, Budapest |
| 2006 | „Déli híd”, Limes Galéria, Komárom, Szlovákia |
| „Találkozások III.” Képcsarnok, Ferenczy-terem, Pécs | |
| 2007 | „Fényfesztivál”, Művelődési Ház, Kiskassa |
| „Az Ománi Szultán kincsei”, Csukás-ház, Pécs | |
| „30 éves Jubileumi kiállítás”, Pécsi Galéria, Pécs | |
| „A Pécsi Művészeti Szakközépiskola 50 éves”, Pécsi Galéria, Pécs | |
| „Európai Kultárils Híd I.” a Westdeutscher Künstlerbund művészeivel, Pécs | |
| 2008 | PBMT kiállítás, Nemzeti Felszabadítási Múzeum, Maribor, Szlovénia |
| „Pécsi Híd-Artisták", Héliosz Galéria, Temesvár, Románia |
Művészi hitvallása
[szerkesztés]„Elsősorban a forma az, ami fontos számomra.
Pályám kezdetén a hófehér mázas porcelánt szerettem, ebben jelenítettem meg elképzeléseimet. Amióta eozinnal (más néven eosin) foglalkozom, rájöttem a színek és árnyalatok jelentőségére, melyek hangsúlyozzák és kiemelik a formát, a plasztikai díszítéseket. Előszeretettel alkalmazom a fényes-matt felületek játékát. Eleinte zöld eosinban valósítottam meg elképzeléseimet, az utóbbi években különösen vonzónak találom a piros-fekete, lila-bronz, és sárgászöld-kékeszöld színpárokat.
Főleg organikus formákat alkalmazok a természetben rejlő harmónia kifejezésére. Formaterveimet természeti formák tanulmányozása, rajzolása, skiccek készítése előzi meg.
Sok esetben pontos műhelyrajzot készítek a tárgy kivitelezése előtt, de sokszor gipszből faragom ki, vagy porcelánmasszából prima vista készítem el. Egy tárgynak több variációban való elkészítésével gyakran kísérletezem, ez a gyári kötöttségek alól felmentő alkotói szabadságot ad.
Formáimra szívesen tervezek dekorokat, a felvitel technikája kézi festés vagy szórópisztollyal való lefújás. Az első darabokat magam festem meg. Gyakran alkalmazok sgrafitto technikát.”
– T. Surányi Anna, 2005
Művészetéről
[szerkesztés]„Surányi Anna munkássága szorosan összeforr a Zsolnay Porcelángyárral, ahol 1977 óta dolgozik tervezőként. A gyári tervezőmunka nemcsak a kereteket adja meg tevékenysége számára, de úgy tűnik, érdeklődését, stílusát alakító tényezővé is vált.
A gyár talán legnépszerűbb technológiája, az eozin egyedi darabokon, dísztárgyakon szerepel, ennél is jelentékenyebb azonban az a csoport, amely fehér porcelánból készült, sorozatgyártásra szánt asztali készleteket, vázákat tartalmaz. Surányi Anna munkáiban állandóan jelenlevő, meghatározó momentum a sorozatgyártás, a variálhatóság igénye. Díszedényei az azonos formák különböző léptékű, gyakran összeilleszthető változatai. Gyári tervezőként a nagy szériák, variálható sorozatok lebegnek szeme előtt megoldásra váró feladatként.
Tény azonban, hogy a Zsolnay –gyár legnagyobb sikereit nem az új formatervek alapján készült tárgyakkal, hanem a felújításokkal érte el. Nem a gyár speciális problémája, sokkal inkább a hazai viszonyokban keresendő az ok, amely a gyáripar termékeinél sokadlagossá teszi a megformálás esztétikai értékét.
Hogy egy, a kerámiához közel eső példát említsek, az ún. „házgyári konyhaprogram”, amely a házgyári konyhákat igyekezett szép és hasznos tárgyakkal felszerelni, feltehetően nem a résztvevők tehetségén vagy jó szándékúak hiányán bukott meg. A formatervezői munka nem ellensúlyozhatta azt a tényt, hogy a házgyári konyhák olyan szűkre mérik a funkcionalitást, hogy az semmi egyébre nem elegendő, csak az emberi munkaerő „újratermelésére”. Minimális szükségletekre szabott életünknek nem feltétlen velejárója az ipari formatervezés, a hétköznapok esztétikai minősége.
Ilyen összefüggésben kell látnunk Surányi Anna sorozatgyártásra szánt, de a használatban ki nem csiszolódott edényeit. Tárgyainak erénye az organikus építkezés, a technológia adta lehetőségek kihasználása, a változatok sokféleségének felkínálása. Olykor azonban a variabilitás a használat rovására megy (pl. annál a sziromszerűen kialakított vázánál, amelyen a lyukak megakadályozzák, hogy élő virágot lehessen elhelyezni benne).
A gyártás és a használat állandó követelményei olyan impulzusokat jelentenének számára, amelyeket ez az érzékeny művész minden bizonnyal haszonnal építene bele újabb munkáiba. A variációk sokaságából csakis a napi gyakorlat képes kiválasztani a maradandó értékeket.”
– Dr. Kovács Orsolya művészettörténész (Dunántúli Napló, 1989. február 25.)
„A tárgyak plaszticitása, szobrászati megformálása érdekli. Mégis, nem kisplasztikát, hanem vázákat tervez, amelyeknél a felület gazdag tagolása jelenti számára a szobrászi munkát. Ügyel a tömegek arányrendjére, a pozitív-negatív formák váltakozásának egyensúlyára, a megjelenítés könnyedségére. Gyakran fordul a természet világához, egyes vázái kibomló virágkelyheket idéznek. Az igényes tervezésben fontos feladatának tekinti a célszerűséget, a megalkotott tárgy használhatóságát. Figyel a gyár hagyományaira, s ezek szellemében alkot egyéni hangú új műveket. Szívesen tervez összetartozó együtteseket vázákból, dohányzókészletekből. Felhasználja az eozin kínálta felületgazdagító lehetőségeket, a pyrogránit rusztikus anyagát és kézi formálásának sajátosságait.”
– Hárs Éva: Zsolnay (Helikon Kiadó, 1996)
„Porcelántervezőként biztos szakmai tudással, a gyár technológiai lehetőségeinek figyelembevételével tervezte meg használati edényeit, porcelán és eozin díszműveit, illetve folyamatosan részt vett a már meglévő edénycsaládok bővítésében, az új termékek terveinek adaptálásában, részleteinek kidolgozásában.
Olyan szakmai tudás birtokában dolgozott évtizedeken keresztül a Zsolnay gyárban, amely az ő távozásával eltűnt.
Munkássága évtizedeket ölel fel, amelyekben egymást követték a jelentős átalakulások, mindig új követelményeket támasztva a tervezővel szemben. Szakmai igényességének és gondosságának köszönhetően rendelkezésére állnak tervező munkájának legfontosabb dokumentumai, amely egyúttal a gyár történetének is egy jelentős periódusát örökítik meg.”
– Dr. Kovács Orsolya művészettörténész (2008)
Források
[szerkesztés]- Életmű eozinból, "Leltár", T. Surányi Anna kiállítása[halott link]
- Acsay J., Baranya Megyei Tárlat, Pécsi Galéria, Új Tükör 1989 (03.01)
- Anna fény-árnyék tánca, Vásárhelyi Délvilág 1991 (09.13)
- Bóka R., Keramikusok seregszemléje Pécsett, Új Dunántúli Napló 1992(07.18)
- Hárs É., Zsolnay, Pécs-Bp., 1996.
- Hárs É., Zsolnay, Pécs, 1998.
- Hungarian Ceramics from the Zsolnay Manufactory 1853-2001. Edited by Éva Csenkey and Ágota Steinert. New York, Yale University Press, 2002.
- Kiállítási napló, Ünnepi tárlatok, Dunántúli Napló, 1985 (04.13)
- Kortárs Művészet, Pécs: Alexandra Kiadó, 2006.
- A magyar kerámiaművészet I.: Alkotók, adatok (1945-1998), Képző- és Iparművészeti Lektorátus, Bp 1999.
- Nyolc művész kiállítása a Művészetek Házában, Dunántúli Napló, 1988 (10.25)
- Organikus és hagyományos kerámiák, Vásárhely és vidéke 1991 (09.09)
- Pécs-Baranyai Művészek Adattára I. 2000. CD ROM.
- Pécsi Kisgaléria, T. Surányi Anna önálló kiállítása, Mestermunka 1989 (03.01)
- A pécsi művészetiből indultak, Dunántúli Napló 1979 (05.20)
- A sokszínű kerámia, Délmagyarország 1994 (01.29)
- A természetet örökítik meg az eozinok, Dunántúli Napló 1994 (12.08)
- Kovács O., Változatok: T. Surányi Anna kerámikusművész kiállítása a Kisgalériában, Dunántúli Napló 1989 (02.25)
- Romváry Ferenc: Zsolnay. Debrecen: Tóth Könyvkiadó, 2007.
- „Zsolnay”, Kaiser Ottó fotói, Parti Nagy Lajos írásai, Pécs: Alexandra Kiadó, 2004.
- Zsolnay Porcelán 1998. Évszakok, Művészeti Naptárak, Bp., 1997.
- Zsolnay-kiállítás a Duna Galériában, Dunántúli Napló 1984 (01.03)
