Týn-templom
a templom a Prága történelmi központja világörökségi helyszín része |
Týn-templom | |
| |
Vallás | római katolikus egyház |
Egyházmegye | Prágai főegyházmegye |
Védőszent | Szűz Mária |
Építési adatok | |
Építése | 1380 |
Stílus |
|
Tervezője | Peter Parler |
Alapadatok | |
Magasság | 80 m |
Elérhetőség | |
Település | Óváros |
Hely |
|
Elhelyezkedése | |
é. sz. 50° 05′ 16″, k. h. 14° 25′ 22″50.087710°N 14.422700°EKoordináták: é. sz. 50° 05′ 16″, k. h. 14° 25′ 22″50.087710°N 14.422700°E | |
A Týn-templom weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Týn-templom témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Týn-templom (teljes nevén Týn előtti Boldogasszony temploma; csehül a köznyelvben Týnský chrám, illetve kostel Matky Boží před Týnem, hivatalos nevén kostel Panny Marie před Týnem) háromhajós gótikus templom Prága óvárosában, az Óváros tér és a Celetná utca sarkán, tehát az Óváros tér és a Týn-udvar között. Főbejárata előtt áll a Týn-iskola és a Fehér Orrszarvú-ház, maga a főbejárat a házak mögötti szűk udvarról nyílik (Szombathy). Nevét a régi piactérről kapta; a Týn csehül piacot jelent (Idegenvezető, 20. old.). Prága egyik jelképe, a város legtöbb pontjáról jól látható.
Története
[szerkesztés]A 14. század közepén alapított templom helyén korábban egy kis román stílusú kápolna, majd egy, a mostaninál ugyancsak jóval kisebb korai gótikus templom állt a Týn-udvar melletti ispotály részeként — az 1300-as években ez volt a város gazdasági központja. Az épület a mai formáját lényegében 1365-ben nyerte el; építésében Peter Parler is részt vett.[1]
A 15. században ez lett a kelyhesek főtemploma; innen irányította az egyházi reformokat Jan Rokycana huszita érsek, akit itt is temettek el 1471-ben (Idegenvezető, 20. old.). A fehérhegyi csata után (1621-ben) a templomot visszakapták a katolikusok (Barangoló, 54. old.), majd ide temették Tycho Brahe dán csillagászt, II. Rudolf asztronómusát (Idegenvezető, 21. old.). Síremléke (1601) a főoltártól jobbra áll (Szombathy). Ugyancsak itt nyugszik Tycho barátja, Jeszenszky János.
1679-ben tűz pusztított a főhajóban: A beomlott boltozatot barokk stílusban építették újjá. A homlokzatot a 18. században barokk stílusban átépítették, majd a 19. században egy emelettel magasították.
Az épület
[szerkesztés]A háromhajós, gótikus templom Prága egyik legjelentősebb gótikus műemléke (Szombathy). Különleges, 80 méter magas „kettős tornyát” apró fiatornyok díszítik, ezzel fokozva a templom egyedi megjelenését. Az Ádámot és Évát jelképező két, egyenként 80 m magas torony közül a déli szemmel láthatóan szélesebb.
Az északi oldalán húzódó szűk utcácskára nyíló kapu eredeti; még Peter Parler műhelyében készült 1390 körül (Szombathy). A díszes timpanon Krisztus szervedéseit jeleníti meg (Idegenvezető, 21. old.).
Berendezése
[szerkesztés]A templomban három kórust alakítottak ki.
A főoltár hatalmas képét Karel Škréta festette 1649-ben.
Figyelemre méltó berendezési tárgyai:
- a gótikus szószék,
- a 15. század elején készült gótikus kálvária,
- a késő gótikus kőbaldachin, Matěj Rejsek munkája
- Prága legrégibb, épen megmaradt ón keresztelő medencéje,
A tornyokból remek kilátás nyílik a városra.
Látogatása
[szerkesztés]- márciustól októberig:
- hétfőnként 11:00–18:00,
- egyéb napokon 9:00–18:00;
- novembertől februárig:
- hétfőnként 11:00–17:00,
- egyéb napokon 9:00–17:00 (Barangoló)
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Szombathy: Szombathy Viktor: Prága. Panoráma útikönyvek. Negyedik, javított kiadás. Budapest, 1980., p.80.
- Cséfalvay: Cséfalvay Ildikó: Prága. Panoráma útikönyvek. Budapest, 2006. 334–336. old.
- Idegenvezető: Jindřich Pokorný et al.: Prága. Idegenvezető. (Sportovní a turistické nakladatelstcí) Praha, 1957. 170 old.
- Barangoló: Prága barangoló útikönyv. Lingea, Berlitz, 2016. 144 old.
További információk
[szerkesztés]Irodalom
[szerkesztés]- Emanuel Poche, Karel Neubert, Antonín Srch: Praha, Kunstdenkmäler (Übersetzt von Lotte Elsner und Karel Bittner), Pressfoto, Praha 1973, S. 72,; Dausien Hanau 1972 und 1977, ISBN 3-7684-1288-1.
- Michael Flegl: Prag. Reiseführer Olympia. Olympia, Prag 1988, S. 96f.
- Erhard Gorys: Tschechische Republik. DuMont Reiseführer 1994, ISBN 3-7701-2844-3, S. 50–52.
- Knaurs Kulturführer Tschechische Republik und Slowakische Republik, München 1993, ISBN 3-426-26609-1, S. 210 und 212f.