Ugrás a tartalomhoz

Týn-templom

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 a templom a Prága történelmi központja
világörökségi helyszín része
Týn-templom
  • cseh nemzeti kulturális emlék
  • cseh műemlék
Vallásrómai katolikus egyház
EgyházmegyePrágai főegyházmegye
VédőszentSzűz Mária
Építési adatok
Építése1380
Stílus
TervezőjePeter Parler
Alapadatok
Magasság80 m
Elérhetőség
TelepülésÓváros
Hely
  • Týnská
  • Štupartská
Elhelyezkedése
Týn-templom (Csehország)
Týn-templom
Týn-templom
Pozíció Csehország térképén
é. sz. 50° 05′ 16″, k. h. 14° 25′ 22″50.087710°N 14.422700°EKoordináták: é. sz. 50° 05′ 16″, k. h. 14° 25′ 22″50.087710°N 14.422700°E
Térkép
A Týn-templom weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Týn-templom témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Tycho Brahe sírja a Týn-templomban

A Týn-templom (teljes nevén Týn előtti Boldogasszony temploma; csehül a köznyelvben Týnský chrám, illetve kostel Matky Boží před Týnem, hivatalos nevén kostel Panny Marie před Týnem) háromhajós gótikus templom Prága óvárosában, az Óváros tér és a Celetná utca sarkán, tehát az Óváros tér és a Týn-udvar között. Főbejárata előtt áll a Týn-iskola és a Fehér Orrszarvú-ház, maga a főbejárat a házak mögötti szűk udvarról nyílik (Szombathy). Nevét a régi piactérről kapta; a Týn csehül piacot jelent (Idegenvezető, 20. old.). Prága egyik jelképe, a város legtöbb pontjáról jól látható.

Története

[szerkesztés]

A 14. század közepén alapított templom helyén korábban egy kis román stílusú kápolna, majd egy, a mostaninál ugyancsak jóval kisebb korai gótikus templom állt a Týn-udvar melletti ispotály részeként — az 1300-as években ez volt a város gazdasági központja. Az épület a mai formáját lényegében 1365-ben nyerte el; építésében Peter Parler is részt vett.[1]

A 15. században ez lett a kelyhesek főtemploma; innen irányította az egyházi reformokat Jan Rokycana huszita érsek, akit itt is temettek el 1471-ben (Idegenvezető, 20. old.). A fehérhegyi csata után (1621-ben) a templomot visszakapták a katolikusok (Barangoló, 54. old.), majd ide temették Tycho Brahe dán csillagászt, II. Rudolf asztronómusát (Idegenvezető, 21. old.). Síremléke (1601) a főoltártól jobbra áll (Szombathy). Ugyancsak itt nyugszik Tycho barátja, Jeszenszky János.

1679-ben tűz pusztított a főhajóban: A beomlott boltozatot barokk stílusban építették újjá. A homlokzatot a 18. században barokk stílusban átépítették, majd a 19. században egy emelettel magasították.

Az épület

[szerkesztés]

A háromhajós, gótikus templom Prága egyik legjelentősebb gótikus műemléke (Szombathy). Különleges, 80 méter magas „kettős tornyát” apró fiatornyok díszítik, ezzel fokozva a templom egyedi megjelenését. Az Ádámot és Évát jelképező két, egyenként 80 m magas torony közül a déli szemmel láthatóan szélesebb.

Az északi oldalán húzódó szűk utcácskára nyíló kapu eredeti; még Peter Parler műhelyében készült 1390 körül (Szombathy). A díszes timpanon Krisztus szervedéseit jeleníti meg (Idegenvezető, 21. old.).

Berendezése

[szerkesztés]

A templomban három kórust alakítottak ki.

A főoltár hatalmas képét Karel Škréta festette 1649-ben.

Figyelemre méltó berendezési tárgyai:

  • a 15. század elején készült gótikus kálvária,

A tornyokból remek kilátás nyílik a városra.

Látogatása

[szerkesztés]
  • márciustól októberig:
    • hétfőnként 11:00–18:00,
    • egyéb napokon 9:00–18:00;
  • novembertől februárig:
    • hétfőnként 11:00–17:00,
    • egyéb napokon 9:00–17:00 (Barangoló)

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Szombathy: Szombathy Viktor: Prága. Panoráma útikönyvek. Negyedik, javított kiadás. Budapest, 1980., p.80.
  • Cséfalvay: Cséfalvay Ildikó: Prága. Panoráma útikönyvek. Budapest, 2006. 334–336. old.
  • Idegenvezető: Jindřich Pokorný et al.: Prága. Idegenvezető. (Sportovní a turistické nakladatelstcí) Praha, 1957. 170 old.
  • Barangoló: Prága barangoló útikönyv. Lingea, Berlitz, 2016. 144 old.

További információk

[szerkesztés]

Irodalom

[szerkesztés]
  • Emanuel Poche, Karel Neubert, Antonín Srch: Praha, Kunstdenkmäler (Übersetzt von Lotte Elsner und Karel Bittner), Pressfoto, Praha 1973, S. 72,; Dausien Hanau 1972 und 1977, ISBN 3-7684-1288-1.
  • Michael Flegl: Prag. Reiseführer Olympia. Olympia, Prag 1988, S. 96f.
  • Erhard Gorys: Tschechische Republik. DuMont Reiseführer 1994, ISBN 3-7701-2844-3, S. 50–52.
  • Knaurs Kulturführer Tschechische Republik und Slowakische Republik, München 1993, ISBN 3-426-26609-1, S. 210 und 212f.