Töviskoronás tengericsillag

Töviskoronás tengericsillag
	Felnőtt példány a Fidzsi-szigetek mellett
	Természetvédelmi státusz
	Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Tüskésbőrűek (Echinodermata);
Altörzs:	Asterozoa;
Osztály:	Tengericsillagok (Asteroidea);
Öregrend:	Valvatacea;
Rend:	Valvatida;
Család:	Acanthasteridae;
Nem:	Acanthaster; Gervais, 1841
Faj:	A. planci;
Tudományos név
	Acanthaster planci; (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
	Acanthaster echinites (Ellis & Solander, 1786); Acanthaster echinus Gervais, 1841; Acanthaster ellisi (Gray, 1840); Acanthaster ellisi pseudoplanci Caso, 1962; Acanthaster mauritiensis de Loriol, 1885; Acanthaster pseudoplanci Caso, 1962; Asterias echinites Ellis & Solander, 1786; Asterias echinus Gervais, 1841; Asterias planci Linnaeus, 1758; Echinaster ellisi Gray, 1840; Stellonia echinites L. Agassiz, 1836;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Töviskoronás tengericsillag témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Töviskoronás tengericsillag témájú médiaállományokat és Töviskoronás tengericsillag témájú kategóriát.

A töviskoronás tengericsillag (Acanthaster planci) a tengericsillagok (Asteroidea) osztályának Valvatida rendjébe, ezen belül az Acanthasteridae családjába tartozó faj.

A töviskoronás tengericsillag valóságos átok a korallszirteken, hiszen a korallok legnagyobb természetes ellensége. Ahol tömegesen felbukkan, ott egész szirteket tehet tönkre.

Előfordulása

A töviskoronás tengericsillag a Csendes-óceán és az Indiai-óceán trópusi övébe tartozó részén él. Különösen nagy számban fordul elő az Ausztrália keleti felén elterülő Nagy-korallzátonyon.

Megjelenése

A töviskoronás tengericsillag átmérője a kifejlett állatnál 40, olykor 60 centiméter. A karok száma 15-25. A csillag szájnyílása testének alján, középen helyezkedik el. A tengericsillag védelmét mérgező, nyálkás anyaggal bevont szúrós tüskék százai biztosítják. A tüskéket, izmai segítségével mozgatja. Szívótalpai testének központjából kiindulva sugár alakban futnak végig karjai alsó részén. Az állat ezek segítségével mászik fel a szirtre.

Életmódja

Az állat éjjel egyedül vagy kisebb csoportokban indul táplálékkeresésre. Nagy populációsűrűség esetén nappal nagy csapatokban indul élelemszerző útra. Tápláléka kemény, szirtlakó korallokon élő puhatestű korallpolipok. Étkezés közben az állat gyomrával ráhelyezkedik a koralltelepre. Emésztősavai feloldják a korallpolipokat, így csak csupasz vázuk marad hátra.

Ellenségei

Íjhal: Hátára fordítja a tengericsillagot, és megtámadja az állat szinte védtelen alsó részét.

Tritonkürt: Húsevő csiga, amely felhasítja a töviskoronás tengericsillag testét, és kiszívja a belsejét.

Egyes garnélafajok (Xanthidae): Az állatok ollóikkal csipkedik a töviskoronás tengericsillagot, ha megtámadja a lakóhelyül szolgáló korallt.

Szaporodása

A szaporodási időszak a nyár közepén van. Az állat körülbelül 20 millió petét bocsát a vízbe. A lárvák néhány hétig planktonokként élnek a vízben, majd letelepednek, és felveszik kifejlett alakjukat. A 20 millió petéből, mindössze százan élik túl az első időszakot, és telepednek meg a tengerfenéken. A megmaradt utódokból csak egy tucat éri el az ivarérettséget.

Képek

Források

Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
Acanthaster planci (Linnaeus, 1758) WoRMS
Linnaeus, C. (1758). Systema Naturae per regna tria naturae, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis. Editio decima, reformata. Laurentius Salvius: Holmiae. ii, 824 pp., available online at http://www.biodiversitylibrary.org/item/10277#page/3/mode/1up
Gervais, P. (1841). Astérie. pp. 461–481 in: "Plusieurs professeurs du Jardin du Roi" (eds) (1840-1841) Dictionnaire des sciences naturelles dans lequel on traite méthodiquement des différents êtres de la nature, ...; suivi d'une biographie des plus célèbres naturalistes. Supplément. Tome I. viii+527 pp., 20 pls. Ch. Pitoit, Paris., available online at https://play.google.com/books/reader?id=xJQ5AAAAcAAJ&printsec=frontcover&output=reader&hl=en&pg=GBS.PP11
Caso, M.E. (1962). Estudios sobre asteridos de Mexico. Observaciones sobre especies Pacificas del genero Acanthaster y descripcion de una subespecies nueva Acanthaster ellisii pseudoplanci. Sobretiro de los Anales del Instituto de Biologia. 32(1+2): 313-331. page(s): 322
Agassiz, L. (1836). Prodrome d'une Monographie des Radiaires ou Echinodermes. Mémoires de la Société des Sciences naturelles de Neuchâtel. 1, 168-199., available online at http://www.biodiversitylibrary.org/item/40297#page/180/mode/1up page(s): 192
Gray, J. E. (1840). XXXII. A synopsis of the genera and species of the class Hypostoma (Asterias, Linnaeus). Annals of the Magazine of Natural History. 6: 275-290., available online at http://www.biodiversitylibrary.org/page/2336044#page/309/mode/1up page(s): 281
de Loriol, P. (1885). Catalogue raisonne des Echinodermes receuillis par M.V. de Robillard a l'Ile Maurice. 2. Stellerides. Memoires de la Société de physique et d'histoire naturelle de Genève. 29(4): 1-84., available online at http://www.biodiversitylibrary.org/item/111798#page/321/mode/1up page(s): 6

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap