Ugrás a tartalomhoz

Törökország politikai élete

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából


Törökország politikai élete a szekuláris, parlamenti, reprezentatív demokrácián és a hatalom szétválasztásán alapszik. A kormány vezetője a miniszterelnök; a török parlamenti választásokon több párt képviselőire szavazhatnak az állampolgárok. A végrehajtó hatalom a kormány kezében van, míg a törvényhozásban mind a kormány, mind a parlament részt vesz. A bírói hatalom a végrehajtói és törvényhozói hatalomtól függetlenül működik. Törökország jelenlegi alkotmányát (Anayasa: Fő Törvény) 1982. november 7-én fogadták el.

Végrehajtó hatalom

[szerkesztés]

Az államfő szerepét a köztársasági elnök (Cumhurbaşkanı) tölti be. A köztársasági elnököt hétévente választja a Török Nagy Nemzetgyűlés. A köztársasági elnöknek nem kell feltétlenül a parlament tagjának lennie. A jelenlegi köztársasági elnök Recep Tayyip Erdoğan.

A végrehajtó hatalmat a minisztertanács (Bakanlar Kurulu) gyakorolja. A minisztereknek parlamenti mandátummal kell rendelkezniük. A miniszterelnöki pozíció 2017-ben összeolvadt a köztársasági elnöki pozícióval.

Törvényhozás

[szerkesztés]

Törökországban a törvényhozó hatalmat az 550 fős Nemzetgyűlés (Türkiye Büyük Millet Meclisi- Török Nagy Nemzetgyűlés) gyakorolja, melynek tagjai 81 tartományt képviselnek. A parlamenti képviselőket 5 évre választják. Ahhoz, hogy egy párt bejuthasson a parlamentbe, a választásokon a szavazatok legalább 10%-át kell megszereznie. Egyéni képviselőknek a képviselt tartomány szavazatainak 10%-ára van szüksége a parlamentbe jutáshoz.

A török hadsereg a köztársaság létrehozása óta mindvégig meghatározó szerepet igyekezett játszani a politikában, s 1960-ban, 1971-ben és 1980-ban katonai puccsot hajtott végre, 1996-ban pedig - fizikai erőszak alkalmazása nélkül - eltávolította a hatalomból Necmettin Erbakan kormányát. A török vezérkar 2007. április 27-i ultimátumával befolyásolni próbálta a köztársasági elnökválasztást és a parlamenti választásokat. A hadsereg politikai szerepvállalásának megszüntetése, a hadsereg feletti polgári ellenőrzés megteremtése feltétele Törökország EU-csatlakozásának.

Törökországban jelenleg többpártrendszer van, a köztársaság első évtizedeiben (1950-ig) azonban egypárt-rendszer uralkodott.

A legfontosabb politikai eszmék Törökországban

[szerkesztés]

A török alkotmány és a legtöbb párt politikája az alábbi eszmékre épül:

Más politikai eszmék és ideológiák is hatással voltak (vannak) egyes török pártokra:

Pártok és választások

[szerkesztés]

1950-től kezdve a török parlamenti választásokon a konzervatív pártok domináltak. A jelenleg hatalmon lévő Igazság és Fejlődés Pártja is konzervatív, demokrata pártként definiálja önmagát. A legnagyobb ellenzéki párt a CHP, a Szocialista Internacionálé tagja, 1999-ben nem érte el a parlamentbe jutáshoz szükséges küszöböt, 2002. óta pedig a leadott szavazatok kb. 1/5-ét szerzi meg.

Megjegyzés: a törökországi választási sajátosságok miatt, amelyik párt nem éri el az érvényes szavazatok legalább 10%-át, akkor nem kap helyet a Török Nagy Nemzetgyűlésben.

A 2002. november 3-i parlamenti választások eredménye Törökországban
Pártok Szavazatok Mandátumok
No. +− % No. +−
Igazság és Fejlődés Pártja (Adalet ve Kalkınma Partisi) 10 779 489 34,3 +18,8 363 +252
Köztársasági Néppárt (Cumhuriyet Halk Partisi) 6 099 083 19,4 +10,5 178 +178
Az Igaz Ösvény Pártja (Doğru Yol Partisi) 3 004 842 9,5 -2,5 0 -85
Nemzeti Mozgalom Pártja (Milliyetçi Hareket Partisi) 2 622 545 8,3 -9,7 0 -129
Fiatalok Pártja (Genç Parti) 2 277 651 7,2 +7,2 0 +0
Demokrata Néppárt (Demokratik Halk Partisi) 1 953 627 6,2 +1,5 0 +0
Anyaország Pártja (Anavatan Partisi) 1 610 708 5,1 -8,1 0 -86
Baloldali Demokrata Párt (Demokratik Sol Parti) 385 950 1,2 -21,1 0 -136
egyéb pártok 2 714 533 8,6 * 9 +6
Érvényes szavazatok száma 31 448 428 100,00   550  
Érvénytelen szavazatok 1 284 982  
Összesen 31 448 428
(79,00%)

Igazságszolgáltatás

[szerkesztés]

A bírói hatalom szabadságát és függetlenségét az alkotmány garantálja. Nincs olyan szervezet, személy vagy intézmény, mely beleavatkozhat a bíróságok működésébe. A törvényhozó és végrehajtó hatalomnak pedig alá kell vetniük magukat a bíróság döntésének. A bíróságoknak számot kell adniuk a döntéseikről az alkotmányban előírtaknak, a törvényeknek, a jogtudománynak és személyes meggyőződésüknek megfelelően.

A török bíróságokon nincs esküdtszék, minden ügyben a bírók rendelkeznek, miután meghallgatták az ügyvédek és ügyészek érvelését. Kisebb polgári ügyekben, kihágásokban és vétségekben egyetlen bíró, az ún. "békebíró" dönt; a büntetés mértéke kisebb pénzbüntetésektől rövidebb fogházbüntetésekig terjed. Nagyobb polgári peres ügyekben és bűncselekményekben három bíróból álló elsőfokú bíróság ítélkezik. Bármilyen bűnügyben lehet fordulni a másodfokú bírósághoz.

Minden bírósági ügy nyilvános, ha mégis a nyilvánosság kizárásával történik egy tárgyalás, a bíróságnak meg kell indokolnia a döntést. Mind vádeljárást, mind a döntéshozatalt az alkotmány szabályozza. Egyetlen bírát vagy ügyészt sem lehet leváltani, hatalmát korlátozni vagy nyugdíjazni saját beleegyezése nélkül. Mindazonáltal a bíráknak bizonyos életkor elérése után nyugdíjba kell vonulniuk. A gyermekbíróságok más rendszer szerint működnek.

Ha a bíró döntését, magatartását kétségbe vonják, az Igazságügyi Minisztérium engedélyével egy különleges, jogtudósokból és rangidős bírókból álló testület vizsgálja ki az ügyet.

Az Ügyvédek és Ügyészek Főtanácsa felelős a bírósági egységért, a bírák kijelöléséért és a bírói engedély kiadásáért. Törökország jelenlegi miniszterelnöke, Recep Tayyip Erdoğan, a mai napig is a Főtanács vezetője.

Törökország Bírósági Hálózati Rendszert (UYAP) vezetett be. A bírósági ítéletek és dokumentumok (információ az aktákról, szakértői vélemények stb.) elérhetőek az Internet segítségével, bizonyos megszorításokkal.[1]

Törökország elfogadja az Európai Emberjogi Bíróság, mint felsőbíróság döntéseit. Törökország ugyancsak elfogadja hogy döntéseit a nemzetközi jog alapján hozza meg.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Politics of Turkey című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.