Tóth Lajos (munkásmozgalmi harcos)

Tóth Lajos
Született	1878. március 18. Jákó
Elhunyt	1919. szeptember 17. (41 évesen) Kaposvár
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	nyomdász politikus
Tisztsége	párttitkár (1900–)
Sablon • Wikidata • Segítség

Tóth Lajos (Jákó, 1878. március 18. – Kaposvár, 1919. szeptember 17.) magyar munkásmozgalmár, nyomdász.

Életrajz

1878. március 18-án született a Somogy vármegyei Jákó községben. Felesége Asmuth Anna (1886–1953), akivel 1905-ben házasodtak össze. Három gyermekük született, Lajos, Jolán és Anna.

Nyomdásznak tanult, majd akként dolgozott a kaposvári nyomdában, emellett 1900-tól aktívan kivette részét a munkásmozgalomból. Az SZDP kaposvári szervezetének elnöke volt, majd a Magyarországi Tanácsköztársaság idején a Somogy vármegyei direktórium tagja Latinca Sándor és Szalma István mellett. A Tanácsköztársaság bukása után Latinka Sándorral és társaival együtt 1919. szeptember 16-áról 17-ére virradó éjszaka egy öt tagból álló fehértiszti csoport (a Prónay-különítmény) Kaposvár határában, a nádasdi erdőben meggyilkolta.

Emlékezete

Emléktáblája a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum előcsarnokában

• Kaposváron, a Fő utca és az Anna utca sarkán álló iskola 1959-től 1992-ig az ő nevét viselte (jelenleg Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola)
• Kaposváron, az egykori MSZMP-pártház előtti/melletti téren (a jelenlegi Berzsenyi park, akkoriban még Szabadság park szomszédságában) 1985-ben avatták fel Varga Imre alkotását az 1919-es somogyi vörös mártírokról. A hét szoborból álló szoborcsoport egyik alakja őt ábrázolta.

Források

• Tóth Lajos. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2015. június 19.)
• Virtuális Nyomdamúzeum [1]

További információk

• Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
• Somogyi életrajzi kislexikon. Összeáll. Hódossy Ferencné, Hajdó Lászlóné. 2. bőv. kiad. Kaposvár, Somogy Megyei Levéltár-Somogy Megyei Pedagógiai Intézet, 1981.
• Mészáros Károly: Az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság parasztpolitikája (Bp., 1966)
• Andrássy Antal: Latinca Sándor elfogatása és mártírhalála (Somogyi Szle, 1967. 1. sz.)