Ugrás a tartalomhoz

Szalma István

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szalma István
Született1886.
Budapest
Elhunyt1919. szeptember 17. (33 évesen)
Kaposvár
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • nyomdász
  • politikai aktivista
SablonWikidataSegítség

Szalma István (Budapest, 1886. – Kaposvár, 1919. szeptember 17.) magyar nyomdász.

Élete

[szerkesztés]
Emléktáblája a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum előcsarnokában

Kezdetben Budapesten, Máramarosszigeten és Kaposváron volt nyomdász. A Magyarországi Tanácsköztársaságot megelőzően Kaposváron a munkástanács intéző bizottságának elnöke volt, s már 1919 februárjában követelte a szocialista típusú közigazgatást.[1] A kommün idején Somogy vármegye tanácsa direktóriumának alelnöke volt. A proletárdiktatúra bukása után Latinka Sándorral, Lewin Samuval, Farkas Istvánnal és Tóth Lajossal Prónay Pál katonái elhurcolták, s Kaposvár táján, a nádasdi erdőben meggyilkolták.[2] Előbb szemét szúrták ki, majd megásatták vele sírját és belelőtték. Haláláról Baranyi Ferenc írt verset:

Csak ásd, csak ásd a sírodat -

néhány perc múlva belefordulsz,
s minden, mi voltál: szőrzet, csont, hús
- mint tőled szabadult anyag -
betársul engedelmesen
a nagy körforgás kényszerébe.
Nyugalmad nem lesz odalenn,

csak itt, amíg ásol. Csak élve.
– Részlet – Baranyi Ferenc: Halálkastély (rekviem tizenkilencesekért, online elérés)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Nagy Zoltán, Balogh Krisztina: Sissire és Blaha Lujzára emlékeztet a főtéri szálló. Sonline, (2012. február 11.) arch Hozzáférés: 2015. június 19.
  2. Vas András: Néró, Lenin és a pihenő munkásosztály - alkotott mementóink. Sonline, (2011. január 7.) arch Hozzáférés: 2015. június 19.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Somogyi életrajzi kislexikon. Összeáll. Hódossy Ferencné, Hajdó Lászlóné. 2. bőv. kiad. Kaposvár, Somogy Megyei Levéltár-Somogy Megyei Pedagógiai Intézet, 1981
  • Hamburger Jenő: A kaposiak (Proletár, 1920. szept. 16.)
  • Andrássy Antal: Latinca Sándor elfogatása és mártírhalála (Somogyi Szle, 1967. 1. sz.)